Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

MAGYARORSZÁGI HELYZET

MAGYARORSZÁGI HELYZET

A magyar társadalom felekezet szerinti összetétele

Különböző típusú adataink vannak a magyarországi vallásosságról. Az 1949. évi népszámlálás volt az utolsó, amikor a felekezeti hovatartozást kérdezték.[24] 1992 végén a KSH egy, a 14 éves és idősebb népesség 0,5 százalékára kiterjedő mobilitásfelvétel keretében adatot gyűjtött arról, hogy a megkérdezetteket milyen felekezetben keresztelték meg vagy jegyezték be (18.2. táblázat).

18.2. táblázat - 18.2. táblázat ♦ A népesség megoszlása aszerint, hogy melyik felekezetben keresztelték meg vagy jegyezték be

Felekezet

1930

1949

1992

Katolikus

67,1

70,5

66,2

Református

20,9

21,9

20,9

Evangélikus

6,1

5,2

4,2

Izraelita

5,1

1,5

-

Felekezeten kívüli

-

0,1

4,8

Egyéb és ismeretlen

0,7

0,7

3,9

Összesen

100,0

100,0

100,0


1930-tól 1949-ig a leglényegesebb változás az izraeliták számának nagyfokú csökkenése a második világháború alatti holokauszt és (kisebb részben) a kivándorlás miatt. Az evangélikusok számának csökkenése azzal függhet össze, hogy mind a német anyanyelvűek kitelepítése, mind a szlovákok egy részének áttelepülése Szlovákiába az evangélikusokat erősebben érintette, mint a többi felekezeteket. 1949-től 1992-ig a leglényegesebb – de valójában a várhatónál kisebb – változás a felekezeteken kívüliek számának növekedése. 1992-ben az izraelita közösségekhez tartozók száma 80 és 100 ezer között- re becsülhető. Számuk az 1992. évi felvétel mintájában annyira alacsony volt, hogy abból nem lehetett országos számarányukra következtetni.

A három nagy felekezet és a felekezeteken kívüliek iskolai végzettség szerinti összetétele (18.3. táblázat) azt jelzi, hogy leginkább a magas iskolai végzettségűek között találunk felekezeten kívülieket. A három felekezet közül történetileg az evangélikusok iskolai végzettsége volt a legmagasabb, ez a helyzet 1992-ben is fennmaradt.

18.3. táblázat - 18.3. táblázat ♦ A különböző felekezetekben megkeresztelt 14 éves és idősebb keresők iskolai végzettség szerinti összetétele, 1992

Iskolai végzettség

Katolikus

Református

Evangélikus

Felekezeten

kívüli

0-7 osztály

14,2

15,9

15,1

3,8

8 osztály

18,3

18,4

15,5

18,5

Szakmunkás-bizonyítvány

35,2

34,6

35,5

33,4

Érettségi

23,0

22,5

23,8

32,1

Felsőfokú diploma

9,2

8,6

10,0

12,2

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0


A vallásosság változásának tendenciái

A Tömegkommunikációs Kutatóközpont 1972 óta rendszeresen feltette azt a kérdést, hogy „Vallásos ember-e Ön?”, és két válaszalternatívát adott: „igen” és „nem”. Az erre a kérdésre adott válaszok tehát a vallásosság nagyon egyszerű önbesorolásos definíción alapuló mutatóját adják. Ezen adatok szerint a magukat vallásosként definiálók aránya 1972-ben meglepően magas volt (46 százalék), a következő években folyamatosan csökkent, 1978-ban érte el a mélypontot (36 százalék), utána azonban lassan emelkedni kezdett, és 1990-ben már 51 százalékot ért el (Tomka 1991).

Az 1978 körüli tendenciaváltás a magukat vallásosnak mondók összetételében is lényeges változásokat hozott. Korábban a nők, az idősek, a községi lakosok és az alacsony iskolai végzettségűek között az átlagosnál nagyobb volt a vallásosak aránya. Ezzel szemben 1978 után éppen a fiatalok, nagyvárosi lakosok és magas iskolai végzettségűek között kezdett a vallásosság erőteljesebben növekedni (bár még most is alacsonyabb közöttük a vallásosak aránya, mint az előbb említett kategóriák közt).

Tomka Miklós (1986) szerint a magas iskolai végzettségű fiatalok körében a hagyományostól lényegesen eltérő vallási érdeklődés körvonalai látszanak kibontakozni. A régi passzív-befogadó-fogyasztó típusú vallásossággal szemben terjed az aktív-kereső-al- kotó típusú. Ez összefügg a papok számának csökkenésével és a papság öregedésével, amely szükségképpen növeli a más foglalkozású „laikus”-ok szerepét. Ennek a változásnak egyik megnyilvánulása a kisebb közösségek szerepének növekedése szemben a nagyobb, de egymást alig vagy nem ismerő egyszerű templomlátogatókéval. Következménye az is, hogy e kis közösségekben erős a társadalmi kérdések iránti érzékenység és a társadalmi elkötelezettség.

Lényegesen árnyaltabb képet kapunk a magyarországi vallásosságról és annak változásairól, ha a vallásosságra vonatkozó kérdés több különféle alternatív választ tesz lehetővé.

Hankiss Elemér és munkatársai (1978) 1978. évi vizsgálataikban hasonló kérdést tettek fel („Vallásos embernek tartja Ön magát?”), de a megkérdezettek öt alternatív válaszlehetőség közt választhattak, így finomabb képet kapunk arról, hogy a vallással kapcsolatos attitűdöknek milyen változatai fordulhatnak elő a mai magyar társadalomban. A válaszok a következőképpen oszlottak meg:

1. Vallásellenes vagyok 7,5%

2. Nem vagyok vallásos 38,6%

3. Bizonyos fokig vallásos vagyok 17,7%

4. Vallásos vagyok, de nem rendszeres templomba járó 25,7%

5. Rendszeresen járok templomba 10,0%

6. Nem válaszolt 0,5%

Összesen 100,0

1980-tól kezdve Tomka Miklós (1991) a Tömegkommunikációs Kutatóközpont felvételeiben öt válaszalternatívás kérdéssel is kutatta a vallásosság mértékét (18.4. táblázat). Ezekből az adatokból arra lehet következtetni, hogy a magyar társadalom felnőtt tagjainak egy viszonylag kicsi, de növekvő része vallásos abban a szigorú értelemben, hogy az egyház tanításait követi és rendszeresen jár templomba, és egy ennél kisebb és csökkenő része következetesen ateista. Ezek között helyezkedik el a magyar társadalom 70-80 százaléka, amely részben közömbös, részben valamilyen laza kötődést mutat az egyházakhoz, bizonyos érdeklődést tanúsít a vallás iránt. Az 1980. és 1990. évi adatok összehasonlítása arra enged következtetni, hogy lassú eltolódás megy végbe a vallásosság irányában. Érdekes lenne annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy ez mennyiben kapcsolódik össze a más országokban is megfigyelt hasonló tendenciákkal, és mennyiben a magyar társadalom közelmúlt történetének következménye.

A vallásosságra vonatkozó legújabb adataink az 1993. évi Magyar Háztartás Panel-felvételből származnak. Ezek szerint a megkérdezett 16 éves és idősebb népességből 2,0 százalék hetente többször, 9,0 százalék minden héten, 8,3 százalék havonta egy- szer-kétszer, 24,3 százalék évente néhányszor és 39,7 százalék sohasem jár templomba, vesz részt vallási összejövetelen. Ugyanezen megkérdezettek 42,1 százaléka mindig hívő volt, 4,1 százaléka régen nem volt hívő, jelenleg hívő, 14,4 százaléka régen hívő volt, jelenleg nem hívő, 37,3 százalék sohasem volt hívő és 2,2 százalék nem adott választ. Ezek az adatok azt sejtetik, hogy a magukat vallásosnak mondók aránya 1990 után nem folytatta korábbi növekedési tendenciáját.

Erre engednek következtetni a KSH 1992. évi felvételéből a vallásgyakorlás módjára vonatkozó adatok is (18.5. táblázat). Ezeknek külön érdekességük, hogy felekezeten-

ként mutatják ki a vallásgyakorlás módja szerinti eloszlást. Az egyéb vallásúak, tehát a kisegyházakhoz és szektákhoz, új vallási mozgalmakhoz tartozók vallásgyakorlásának intenzitása sokkal nagyobb, mint a nagy felekezetek vagy történeti egyházak híveié. Az utóbbiak között is a reformátusok körében látszik a legelőrehaladottabbnak a vallástól való elfordulás, a szekularizáció.

18.4. táblázat - 18.4. táblázat ♦ Vallásosság a magyar társadalomban

A vallásosság mértéke öt válaszalternatíva esetén

1980

1985

1990

százalék

Vallásos vagyok, az egyház tanítását követem

10,6

14,5

16,3

Vallásos vagyok a magam módján

40,9

44,8

49,4

Nem tudom megmondani

8,2

7,5

5,6

Nem vagyok vallásos, engem ilyesmi nem érdekel

19,3

15,0

24,3

Meggyőződésem szerint a vallásnak nincs igaza

19,0

14,0

3,9

Nincs válasz

2,0

4,1

0,4

Összesen

100,0

100,0

100,0


Még árnyaltabb információkat ad a vallásosság jellemzőiről egy közel ezer 14-19 éves személyre kiterjedő vizsgálat az 1980-as évek végén, amelyről Molnár Adrienn és Tomka Miklós (1989) számolt be. Sokféle kérdéssel mérték a vallásosságot, az egyházakkal való kapcsolatot, a vallási ismereteket.

A vallásgyakorlás módja

18.5. táblázat - 18.5. táblázat ♦ A vallásgyakorlás módja felekezetenként, 1992

Felekezet

Egyházon keresztül

A maga

Nem gyakorolja

Isme-

Össze-

rendszeresen

ritkán

módján

de hívő

nem hívő, ateista,

retlen

sen

Katolikus

15,1

22,6

9,9

30,4

19,2

2,8

100,0

Református

8,2

19,7

12,8

30,9

24,2

4,3

100,0

Evangélikus

10,3

21,5

11,4

32,5

20,5

3,7

100,0

Egyéb vallású

29,8

9,8

9,8

30,1

18,4

2,1

100,0

Felekezeten

kívüli

0,4

0,4

0,7

5,9

84,9

7,8

100,0

Összesen

12,7

20,6

10,0

29,0

23,6

4,0

100,0


A vallással és az egyházakkal való gyermekkori kapcsolat elterjedtségét jellemzi többek között az, hogy a megkérdezetteknek 40 százaléka volt elsőáldozó, 31 százalék bérmált (ezek csak a katolikusok körében előforduló szertartások), 9 százalék konfirmált (ez a reformátusok és evangélikusok körében a bérmálásnak megfelelő szertartás). A megkérdezetteknek a fele egyik szertartásban sem vett részt, egyharmad részük pedig sohasem volt templomban. Ezek az adatok érzékeltetik, hogy erősen visszaszorult a régi, úgynevezett „népegyházi” vallásosság, amelyben a fiataloknak nagy része szinte természetesen került kapcsolatba az egyházakkal, „belenőtt” a gyülekezetekbe.

A jelenlegi templomba járási szokásokra vonatkozó kérdés szerint 5,4 százalék vasárnaponkénti, 3,1 százalék kéthetente-havonta és 37,1 százalék nagy ünnepeken vagy alkalmanként jár templomba, tehát a fiataloknak több mint a fele (54,4 százalék) egyáltalán nem jár templomba. Tehát csak egy kisebbség vesz részt intenzíven az egyházi alkalmakon.

A legalább havonta templomba járóknál lényegesen többen értettek egyet olyan megállapításokkal, amelyek vallásos hitet fejeznek ki:

18.6. táblázat -

Egyetért, százalék

„feltétlenül létezik olyan valaki vagy valami, amit Istennek lehet nevezni”

21

„van Isten, aki szeret bennünket”

19

„a halált követi a feltámadás”

16


Ennél is szélesebb azoknak a fiataloknak a köre, akikben valamilyen pozitív értékelés él a vallásról, mert például „a vallás belső nyugalmat ad” megállapítással 47 százalék értett egyet. Ebből kikövetkeztethető, hogy a vallás iránti érdeklődés és szimpátia sokkal szélesebb körökre terjed ki, mint amekkora az egyházi alkalmakon rendszeresen részt vevők száma.

Viszont egészen csekélynek látszik a vallási tételekről alapos ismeretekkel rendelkezők aránya. A megkérdezetteknek mindössze 9 százaléka adott helyes választ arra a kérdésre, hogy hány evangélista volt, hány evangélium szerepel a Bibliában. Tehát még a bérmálkozóknak és a konfirmáltaknak is csak egy kis része tud a négy evangélistáról, noha a négy evangélium valójában majdnem minden egyházi alkalmon szóba kerül, és az oktatott bibliai ismereteknek alapeleme.

Hozzá kell tenni, hogy az ateista álláspont történeti megalapozottsága is igen gyengének látszik, a megkérdezetteknek ugyanis 32 százaléka úgy tudta, hogy Jézus nem történeti, hanem kitalált személy, 11 százaléka pedig úgy vélte, hogy lehet hogy élt, de ez nem biztos. Jézus történeti személy voltának kétségbevonása pedig évtizedek óta már nem része az ateista oktatásnak és propagandának, sőt az iskolai és más történelemkönyvekben az utóbbi időben kifejezetten történeti személyként mutatják be őt.

Két igen alapos vizsgálatra került sor a magyarországi kisegyházakról (Kardos 1969; Kardos-Szigeti 1988). Semmilyen szociológiai vizsgálat sem készült viszont a közelmúltban megjelent szektákról és új vallási mozgalmakról. Arról sincsen megközelítő képünk, hogy valójában hányan csatlakoztak hozzájuk.

Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy a vallásosság különböző megnyilvánulásaira vonatkozó szociológiai adataink meglehetősen ellentmondásos képet adnak a mai magyar társadalomról. Noha sokkal több vallásszociológiai adatunk van, mint a többi volt szocialista társadalomnak, mégis további elmélyült vizsgálatokra lenne szükség ahhoz, hogy alaposan megértsük a vallásosság kiterjedését és jellemzőit a mai magyar társadalomban.



[24] A 2001. évi népszámlálás ismét gyűjtött adatokat a felekezeti hovatartozásról. Eszerint a katolikusok aránya 54,5, a reformátusoké 15,9 százalék, 14,5 százalék felekezeten kívüli, 10,8 százalék nem válaszolt. Részletesen lásd a fejezet végén.