Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

NEMZETKÖZI TENDENCIÁK Szekularizációs tendenciák

NEMZETKÖZI TENDENCIÁK Szekularizációs tendenciák

Az utolsó évtizedek vallásszociológiai vizsgálatai a keresztény kultúrájú országokban változatos képet mutatnak. Ez messzemenően összefügg a vallásosság mérésének nehézségeivel. A különböző vallásosságmutatók egy adott országban is teljesen eltérő mértékű vallásosságot mutathatnak. Mind a különböző vallásosságmutatók eltéréseire, mind az országok közötti különbségekre jó nemzetközi adatokat tartalmazott az 1990 körüli európai értékvizsgálat (Giddens 1993). A rendszeres templomlátogatók aránya mindenütt jóval kisebb, mint az Istenben hívők aránya. A vizsgált országok közül Svédországban és Franciaországban látszik a legkisebbnek, Írországban a legnagyobbnak a vallásosak aránya (18.1. táblázat). Írország után azonban az Egyesült Államokban a legmagasabb ez az arány, tehát abban az országban, ahol az állam és a felekezetek alkotmányjogi szétválasztása a legteljesebb, és amelyet sokan a világ legfejlettebb országának szoktak tartani, amely mintegy előre jelzi azokat a tendenciákat, amelyek a későbbiekben a többi fejlett országban is érvényesülni fognak. A szocialista országok közül az 1980-as években Lengyelországban volt messze a legmagasabb a magukat vallásosnak mondók és a rendszeres templomlátogatók aránya.

18.1. táblázat - 18.1. táblázat ♦ A vallásosság mutatói egyes keresztény kultúrájú országokban 1991-ben

Ország

Legalább hetente egyszer templomba jár

Hisz Isten létében

százalék

Svédország

4

38

Franciaország

10

57

Anglia

13

71

Németország

19

64

Hollandia

21

61

Spanyolország

33

42

Kanada

33

86

Olaszország

40

84

Egyesült Államok

43

93

Írország

65

96


Nincsenek hosszabb történeti múltra vonatkozó adataink a vallásosságról. A rendelkezésre álló adatokból úgy tűnik, hogy a vallásosság változási tendenciája is eltér országonként. Sok nyugat-európai országban a közelmúltban a szekularizációs tendenciákat lehet megfigyelni, csökkent a magukat vallásosnak mondók, a különböző hittételeket elfogadók, a valláserkölcsi normákat szigorúan követők és a rendszeres templomba járók aránya.

Másutt a csökkenési tendencia megállt, Amerikában pedig egyes vallásszociológusok a vallásosság terjedését figyelik meg. Hozzá kell tenni, hogy nem a hagyományos felekezetek, hanem különböző kisegyházak és szektaszerű csoportok taglétszáma növekszik.

Fundamentalizmus

A fejlett országokban mindenütt, de leginkább Amerikában figyelmet keltett a közelmúltban a fundamentalizmus erősödése. Ez jelentkezik a katolikus egyházon belül például az anyanyelven való misézést és a II. vatikáni zsinaton hozott határozatokat elutasító mozgalmakban, az amerikai protestáns „újjászületési mozgalomban”. Az izraelita valláson belül tipikus fundamentalista irányzat a haszidizmus.

Új vallási mozgalmak

Még tovább mennek az úgynevezett „új vallási mozgalmak" elsősorban Amerikában, de kisebb mértékben a világ más keresztény kultúrájú társadalmaiban is. Ide szokás olyan vallási mozgalmakat sorolni, mint a Moon dél-koreai üzletember és prédikátor által alapított Egyesülés Egyházat, a Hare Krisna mozgalmat, a szcientológiát, a neopünkös- dista karizmatikus (nyelveken beszélő) mozgalmakat. Egészen szélső példájuk volt a jonestowni gyülekezet, amelyik Amerikából a latin-amerikai őserdőbe vándorolt ki, és ott a mai napig tisztázatlan ok miatt kollektív öngyilkosságot követett el.

A mohamedanizmus világméretekben való terjedése és különösen a fundamentalista mohamedanizmus politikai hatalomra jutása egyes országokban (Irán) vagy a hatalom átvételére való törekvése (Algéria) áll nemcsak a vallásszociológusok, hanem a politikatudósok érdeklődésének középpontjában is. Ezek a nagyon változatos tendenciák arra engednek következtetni, hogy a szekularizáció korábban széles körben elfogadott elmélete a mai társadalmak egészében semmiképpen sem felel meg a valóságnak. Jellemző ebből a szempontból R. Campiche svájci vallásszociológusnak, a Nemzetközi Vallásszociológiai Társaság elnökének megjegyzése a társaság 1994-es budapesti konferenciáján: „Nem az a kérdés, hogy lesz-e vallás a jövőbeni társadalmakban, hanem az a kérdés, hogy milyen vallás vagy vallások fognak e társadalmakban élni.” Ennek alapján elgondolkodhatunk azon, hogy a vallásszociológiának nem kellene-e feladnia azt az álláspontját, hogy nem értékeli a vallásokat, s nem tesz közöttük különbséget.

Az új vallási mozgalmak látványos tevékenysége, térítései és néhány, a fentiekhez hasonlóan drámai végkifejlet miatt az új vallási mozgalmak egész kérdésköre a vallásszociológia érdeklődésének középpontjában áll. Vannak, akik az okot egy általános kulturális vagy értékválságban látják, mások a modern társadalmakra jellemző gyökértelene- désben, elmagányosodásban keresik azt. Utalnak arra is, hogy az 1960-as évek végén indult és nagy elkötelezettséget kívánó újbaloldali politikai mozgalmak kifulladtak, és az ebből eredő csalódottság vihet egyeseket a hasonlóan teljes odaadást kívánó vallási mozgalmakba.