Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

ELMÉLETEK

ELMÉLETEK

A vallás funkciója a társadalomban

A vallásszociológia legalapvetőbb kérdése, hogy mi a vallás szerepe a társadalomban. Durkheim (1925) szerint minden társadalomnak szüksége van rituálékra, amelyek a társadalom tagjai számára tudatosítják azokat az értékeket, amelyekre a társadalom együttműködése és integrációja támaszkodik. Ezért még ha a modern társadalmakban a hagyományos vallások vissza is szorulnak, helyükre kell lépjenek olyan eszmerendszerek, amelyek az értékeket – mint a szabadságot, egyenlőséget, a társadalmi együttműködést – megfogalmazzák, és szükség lesz ceremóniákra, amelyek ezeket az értékeket szimbolikusan kifejezésre juttatják.

Berger és Luckmann (1963, továbbá Berger 1963; 1967) szerint az ember – az állattól eltérően – nem tökéletesen ösztönvezérelt élőlény, tehát az ösztönök nem képesek a cselekedetek teljes irányítására. Ezért valamilyen viselkedési szabályokat, normákat kell a maga számára kialakítania. A normák azonban gyenge lábon állnak, ha nem támasztja alá őket az a meggyőződés, hogy ezek a normák valamilyen értékekből következnek. Az értékek támaszai pedig az emberi élet végső vagy egzisztenciális kérdéseire adott válaszok. A vallások – a fenti tág értelmében vett definíció szerinti vallások és világnézetek – ezekre a végső vagy egzisztenciális kérdésekre kínálnak válaszokat. Ezért ahhoz, hogy az ember az őt körülvevő világban tájékozódni tudjon, valamilyen vallási jellegű elképzelésekre, világképre van szüksége. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez nem azt jelenti, hogy minden vallás egyenértékű. Elég ennek érzékeltetésére arra utalni, hogy milyen különbség van az emberáldozatokat előíró és a minden ember iránti szeretetet legfőbb etikai elvként hirdető vallások között.

Párhuzamosan azzal, hogy a vallások segítenek az egyes embernek, hogy el tudjanak tájékozódni a világban, a vallások az egész társadalom számára fontos funkciót látnak el úgy, hogy a társadalom tagjai számára valamilyen közös értelmezési keretet nyújtanak az élet értelméről, az értékekről és a normákról. A vallásnak további funkcióit is említik a vallásszociológiában: elősegítik a társadalmi integrációt, az összetartozás érzését; közösségeket teremtenek; továbbá legitimálják a fennálló társadalmi intézményeket. Az utóbbi funkcióval kapcsolatban azonban meg kell említeni, hogy a vallások egyrészt valóban hozzájárultak egyes korokban és társadalmakban a fennálló társadalmi rendszer legitimálásához, máshol azonban lényeges szerepet játszottak a fennálló társadalmipolitikai rendszerek legitimációjának megkérdőjelezésében, sőt forradalmi átalakításában. A mai világban ilyen, a fennálló társadalmi-politikai rendszer megváltoztatására törekvő vallási mozgalom a latin-amerikai felszabadítási teológia.

A gazdaság és a vallás összefüggései

Nemcsak a vallásszociológiának, hanem az egész szociológiának egyik legérdekesebb és legfontosabb kérdése, hogy a gazdasági és a tudati viszonyok változása, ezen belül a vallás változása milyen kapcsolatban vannak egymással, melyik az ok és melyik az okozat.

Közismert Marx tétele, hogy a gazdasági alap határozza meg a felépítményt, amelyhez a tudati elemeket, ezen belül a vallást is sorolta, bár nem zárta ki a visszahatás lehetőségét.

Kapcsolódik ehhez a vallás társadalmi hatásának kérdése: a fennálló viszonyok konzerválását szolgálja-e vagy a fennálló viszonyok változását? Marx állítása, hogy a vallás a nép ópiuma, azt a meggyőződést fejezi ki, hogy a vallás és az egyház mindig a fennálló viszonyok megmaradásában érdekelt erők oldalán áll, azokat szolgálja. Úgy látszik, hogy gondolt arra, hogy a jövőben a szociológia töltheti be a vallás funkcióit.

Max Weber munkásságának jelentős részét alkotják vallásszociológiai művei, amelyekben a nagy vallások – a hinduizmus és más indiai vallások, a konfucianizmus és taoizmus, a mohamedanizmus, az izraelita vallás és a kereszténység – hatását vizsgálta a gazdaságra és társadalomra. Ezekben azt mutatta ki, hogy ezek nagyon lényegesen befolyásolták, hogy az adott társadalomban milyen gazdasági rendszer alakult ki, némely vallások hátráltatták, mások elősegítették a modern (kapitalista) gazdaság felé irányuló fejlődést. Különösen fontosnak találta a protestantizmus hatását a kapitalizmus kifejlődésére. Ugyanis a protestáns etikának tulajdonítható, hogy egyes nyugat-európai társadalmakban és az amerikai társadalomban a tisztán nyereségre, pénzszerzésre mint öncélra irányuló tevékenység „legjobb esetben erkölcsileg megtűrt tevékenységből a Franklin Benjamin értelmében vett hivatás” lett. Ez világos példája annak, hogy a vallás a társadalmi változást előmozdító hatóerő lehet.

Ezeknek a kérdéseknek tisztázása szempontjából érdekes lenne megvizsgálni az egyházaknak a kelet-közép-európai országokban 1945 után játszott szerepét, különösen a lengyelországi katolikus egyház szerepét. Az egyház rendkívüli befolyása a lengyel társadalomra cáfolni látszik azt a tételt, hogy a vallás a gazdasági alap függvénye, a rendszerváltozást támogató tevékenysége pedig arra enged következtetni, hogy bizonyos esetekben a vallás és az egyház ma is a társadalmi változás egyik lényeges tényezője lehet.

A szekularizáció elmélete

A vallásszociológia másik központi elméleti kérdése a szekularizáció. Az első szekula- rizációs elméletek szerint a gazdasági és társadalmi fejlődéssel, a racionális gondolkodás elterjedésével párhuzamosan a vallás fokozatosan elveszti fontosságát, szerepe a társadalom tagjainak mindennapi életében gyengül, majd teljesen megszakad az emberek kapcsolata az egyházakkal, az egyház befolyása és szerepe a politikában, az oktatásban, az egészségi ellátásban stb. fokozatosan megszűnik. Durkheim például azt írta A társadalmi munkamegosztásról című könyvében, hogy ha van olyan igazság, amelyet a történelem vitathatatlanul bizonyít, akkor az az, hogy a vallás a társadalmi életnek egyre kisebb részét öleli át. Hozzá kell tenni, hogy ezt problematikusnak tekintette, és azon gondolkodott, hogy mi léphetne a hagyományos vallás helyére.

Max Weber a szekularizáció helyett a világ varázstalanításáról beszélt. Ezen azt értette, hogy a modern társadalmakban tért hódít a vallási magyarázatokkal szemben a környezet, a természet, a társadalom racionális magyarázata.

Újabban a szekularizáción nem annyira a vallás és az egyház eltűnését, mint inkább változását értik. Egyben több egymással csak lazán összefüggő folyamatot különböztetnek meg a szekularizáción belül. Ilyen folyamatok a következők:

1. A racionális gondolkodás elterjedése. Ez a folyamat évszázados távlatban vitathatatlannak látszik, de ezzel párhuzamosan a vallásos gondolkodásban is erősödött a racionális elem. Nem kétséges például, hogy a zsidó és keresztény vallások sokkal racionáli- sabbak, mint más, különösen a korábban alapított vagy kialakult vallások, mint például a különböző mágikus hitek. Másrészt valószínűnek látszik, hogy az érzelmi elemeket a racionalitás nem fogja tudni teljesen elnyomni.

2. A nem sajátosan vallási feladatok (államigazgatás, oktatás, betegápolás, szegénygondozás stb.) elvégzésének függetlenülése az egyházaktól. Ez a folyamat elősegítheti azt, hogy az egyházak a sajátosan vallási igényekre összpontosíthassák figyelmüket, és ezáltal azokat eredményesebben elégíthessék ki. (Feltételezhető például, hogy az egyházak visszahúzódása az állami politikából kedvez vallási hatásuk erősödésének.) Emellett jelenleg úgy látszik, hogy az egyházak számos említett, nem sajátosan vallásos funkcióiknak egy részét egyelőre megtartják, mert azokat az állam és más szervezetek nem képesek ellátni.

3. Átalakul az egyházak szervezete, gyengül a hierarchia, erősödik a kis spontán vallási csoportok önállósága, és ezzel párhuzamosan erősödik az úgynevezett „laikusok” szerepe a vallási tevékenységekben. Ez azzal a következménnyel járhat, hogy a vallásosság a „laikus” hívek körében tudatosabbá és aktívabbá válik.

Ezeknek a változási folyamatoknak összetett volta arra enged következtetni, hogy a szekularizáció kevéssé valószínű, hogy a vallás és az egyház elhalásához fog vezetni, mint azt korábban feltételezték. Viszont lényeges változásokat fog hozni a vallásban, a vallásosságban és az egyházak életében.