Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

MÓDSZEREK

MÓDSZEREK

A magyar népszámlálások 1949-ig kérdezték a felekezeti hovatartozást.[23] Ezek az adatok azonban csak azt mutatták, hogy az összeírtakat milyen felekezetben keresztelték meg. Külföldi népszámlálások egy része kérdezi, másik része nem kérdezi a felekezeti hovatartozást.

A vallásszociológiai vizsgálatokban nem találhatunk általánosan elfogadott módszereket a vallásosság mérésére. Ennek az a fő oka, hogy a vallásosság fogalmának definíciói maguk is nagyon változatosak, illetve többdimenziósak. A legegyszerűbb módszer annak a kérdésnek a feltevése, hogy „vallásosnak mondja-e magát” a megkérdezett személy. Bonyolultabb kérdéseket lehet feltenni bizonyos hittételeknek, mint például Isten létének, a halál utáni életnek stb. elfogadásáról vagy elutasításáról. Másik oldalról közelítik meg e jelenséget azok a módszerek, amelyek a templomba járás stb. gyakoriságát kérdezik. Az utóbbi kérdések persze inkább az egyházhoz kötődésről, mint magáról a vallásos meggyőződésről adnak információt.

A vallásszociológiában szokás használni a megfigyelés módszerét is egy-egy vallási közösség, például szekta vagy gyülekezet vizsgálatára.



[23] A 2001. évi népszámlálás ismét gyűjtött adatokat a felekezeti hovatartozásról. Az adatokat lásd a fejezet végén.