Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

TÁRSADALOMPOLITIKA

TÁRSADALOMPOLITIKA

Mindenekelőtt vissza kell utalni a devianciaelméletekkel foglalkozó alfejezet azon megállapítására, hogy minden társadalomnak együtt kell élnie bizonyos mennyiségű devianciával, mert a teljes konformitásra való törekvés minden bizonnyal elfojtja az újításra való készséget, és ezáltal gátolja a fejlődést. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert politikusok és állampolgárok egy része is hajlamos arra, hogy a deviáns viselkedések tényével szembekerülve a szigorú elnyomást kívánja alkalmazni. Jellemző ebből a szempontból, hogy az Egyesült Államokban nem törölték el a halálbüntetést. Magyarországon is elhangzanak olyan vélemények, hogy vezessük be újra a halálbüntetést. A halálbüntetés bűnözéstől elrettentő hatását sok külföldi vizsgálat cáfolta, vagy legalábbis nem igazolta, tehát a súlyos bűnözés prevenciójaként végrehajtott kivégzések nem indokolhatóak. A kisebb súlyosságú bűncselekmények elkövetésétől is inkább a „lebukás” kockázata, mint a várható büntetés a visszatartó.

A deviáns viselkedés szociológiai vizsgálatának eredményei azt sugallják, hogy igen nehéz problémával állunk szemben, amely részben a magyar kultúra évszázados jellemzőivel, az elmúlt évtizedek megrázkódtatásaival, a szükségszerű társadalmi változásokkal (a gazdasági fejlődéssel, városiasodással, a nők kereső munkavállalásának növekedésével stb.) függ össze. A súlyos társadalmi megrázkódtatások okozta anómiát sem lehet nyilvánvalóan egyik napról a másikra megszüntetni.

Mindebből azonban nem az következik, hogy a deviáns viselkedés gyakoriságának csökkentése érdekében maradjunk tétlenek. Ellenkezőleg, a deviáns viselkedés sok problémát, mondhatnánk szenvedést okoz az egyénnek és családjának, közvetlen környezetének, továbbá megnehezíti a társadalmi életet. A deviáns viselkedések gyakoriságának csökkenése érdekében a fentiek értelmében a kulturális normák és értékek, a mindennapi élet feszültségeinek területén, végül a szocializáció által lehet valamit tenni.

A magyar társadalom kultúrája nyilvánvalóan nem változtatható meg egyik napról a másikra, de az is világos, hogy lassan változik, és éppen az iskoláknak nagy szerepük lehet e változásokban, a deviancia ellen ható normák és értékek erősítésében (például a lerészegedés negatív értékelésének kialakításában, a mértékletes szeszesital-fogyasztás normáinak elterjesztésében, rámutatva az alkohol egészségkárosító hatásaira).

Bár a magyar társadalom modernizációs folyamatait nem lehet visszafordítani és nem lenne kívánatos megállítani, átgondolt társadalompolitikával (például a lakóhely-változtatással járó nehézségek mérséklésével, a hátrányos helyzetű rétegek szociálpolitikai segítségével) csökkenteni lehetne a jövőben a velük járó feszültségeket.

Ugyanakkor, amikor ezeknek a makroszintű tényezőknek a devianciakeltő szerepét hangsúlyozzuk és megváltoztatásuk várható devianciacsökkentő hatását jelezzük, nem hanyagolhatjuk el a deviáns viselkedést mutatók és ezáltal veszélyeztetettek azonnali megsegítését mikroszintű lépésekkel. Ide tartozik nyilvánvalóan az olyan intézmények kiépítése, amelyek segítséget nyújtanak a feszültséghelyzetek kezelésében és a szocializációs zavarok elhárításában a veszélybe kerülők számára. Ilyenek a nevelési tanácsadók, a családvédelmi központok, pszichológiai tanácsadók felnőttek részére, az alkoholistákat és pszichiátriai betegeket, valamint neurotikusokat gondozó egészségügyi intézmények stb. Ezeknek az intézményeknek a létesítése és fenntartása elsődlegesen állami, illetve önkormányzati feladat, de kívánatos lenne, hogy mindenféle nem állami szervezetek, mozgalmak, csoportok is minél nagyobb részt vállaljanak ebből a tevékenységből.