Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

MAGYARORSZÁGI HELYZET

MAGYARORSZÁGI HELYZET

A tradicionális értékek uralma

Magyarországon az 1970-es évek óta több értékvizsgálatra került sor, részben önállóan, részben más kérdések vizsgálatával összekapcsolva. A kérdések megfogalmazása és a feldolgozás módszerei meglehetősen változatosak voltak.

Először a minta nagysága (több mint 15 ezer felnőtt) és országosan reprezentatív volta miatt legmegbízhatóbbnak tekinthető 1981-1982. évi, a Társadalomtudományi Intézet által végzett vizsgálatnak adatait mutatom be (Utasi 1984). Tíz életcél fontosságát osztályoztatták a megkérdezettekkel egy hétfokozatú skálán. A 16.1. táblázatban ezeknek az értékeknek a sorrendjét aszerint adom meg, hogy hányan nevezték meg a közepesnél fontosabb értékek között (zárójelben röviden jellemezve a kérdés megfogalmazását is):

Ezek az adatok egy meglehetősen tradicionális értékrend uralmára engednek következtetni. A legfontosabb érték egyrészt a család és a nyugalom, másrészt az anyagi gyarapodás. Sokkal kevésbé fontos a siker, a szabadság, a hedonizmus és az érdekes munka, tehát a modern és az önmegvalósítással összefüggő értékek.

Hankiss Elemér, Manchin Róbert, Füstös László (1978; 1982) és munkatársaik 1973 óta több, kisebb mintás adatfelvétellel, de sokkal részletesebb értékválasztási lehetőségekkel és több külföldi értékskála átvételével vizsgálták az értékeket a magyar társadaloban. Az eredményeket összehasonlították más országok azonos módszerekkel kapott eredményeivel. Az alábbiakban bemutatom a Rokeach-féle értékvizsgálati módszerrel kapott magyar és amerikai eredményeket. Kétszer 18 értéket rangsoroltattak a megkérdezett személyekkel. A választott értékek fontossági sorrendjét és a rangsorolás medián- értékét a 16.2. táblázat mutatja be

16.1. táblázat - 16.1. táblázat ♦ A különböző értékeket fontosnak tartók aránya, 1982

Érték, életcél

A megjelölt értéket a közepesnél fontosabbnak rangsorolók aránya, százalék

Család („az ember életében a legfontosabb")

79

Nyugalom („a békés, rendezett, nyugodt élet a legfontosabb")

74

Megbecsülés („másoknak jó véleményük legyen róla, becsületes, tisztességes embernek tartsák")

51

Anyagi előrejutás, szerzés („törekszem arra, hogy én is megszerezzem mindazt, ami elérhető")

39

Hit („fontos, hogy az ember higgyen valamiben, legyen olyan eszme, hit, aminek szolgálatát legfontosabbnak tartja")

38

Szabadság, kötetlenség („fontos, hogy saját elképzeléseim szerint, minél kevesebb kötöttséggel élhessek")

33

Hedonizmus („az ember életében az a legfontosabb, hogy jól érezze magát; minden perc szépségét ki kell élvezni")

32

Siker („fontos, hogy az ember sikeres legyen, előtérbe jusson, elismert ember legyen")

30

Fatalizmus („nem hiszek a nagy elvekben, nem tőlem függ, mi történik")

22

Munka („szeretek dolgozni; hajlandó lennék alacsonyabb fizetésért is olyan munkát végezni, amit fontosnak tartok és szeretek")

16


Az értékek fontosságát és annak a két ország közötti különbségeit igen alaposan és részletesen lehet vizsgálni. Hankiss Elemér és munkatársai erre a célra többféle bonyolult matematikai-statisztikai módszert alkalmaztak. Itt csupán néhány feltűnő jellegzetességre hívom fel a figyelmet.

Mindkét országban a béke és a család a két legfontosabb célérték. Feltűnő, hogy Magyarországon a haza, a munka és az anyagi jólét mennyire fontos célérték, ezzel szemben a szabadság, az egyenlőség és még inkább a bölcsesség és az üdvözülés mennyivel kevésbé fontos, mint Amerikában. Az eszközértékek közül mindkét országban nagy fontosságot tulajdonítanak a szavahihetőségnek és a felelősségvállalásnak, valamint a segítőkészségnek, viszont a magyar társadalomban lényegesen fontosabbnak tartják az értel- mességet és fegyelmezettséget, lényegesen kevésbé fontosnak a megbocsátást, az előítélet-mentességet, az önérzetet, az önmegbecsülést és a hatékonyságot, mint Amerikában.

Ezek az egyszerű eredmények is arra engednek következtetni, hogy a magyar társadalmat nem annyira valamilyen szocialista értékek előtérben állása különböztette meg az amerikai társadalomtól (elég, ha arra utalunk, hogy az egyenlőséget mennyire nem tekintették fontos értéknek Magyarországon), mint inkább az, hogy hazánkban az életkörülmények biztosításához, javításához szükséges értékek vannak előtérben, ezzel szemben Amerikában az önmegvalósítással összefüggő értékek és a nem anyagi életcélok látszanak fontosabbaknak.

A fenti vizsgálatok alapján fogalmazta meg Hankiss Elemér azt a négy értékrendtípust, amelyet ma a magyar társadalomban megkülönböztethetőnek lát:

1. a hagyományos keresztény,

2. a puritán-felhalmozó,

3. a fogyasztói hedonista, és végül

4. a XIX. századi és korai XX. századi munkásmozgalmi értékrend.

Hankiss úgy látja, hogy különösen a fogyasztói értékrend terjedt el, némileg keveredve a felhalmozóval. Ennél is érdekesebb az a következtetés (Hankiss 1983), hogy hazánkban az értékrend „felemás” vagy „negatív” modernizációja ment végbe, bizonyos vonatkozásokban túlszaladt az értékek modernizációja (különösen a közösségekből való kiszakadás, az individualizáció terén), más vonatkozásokban viszont messze elmaradt a gazdasági fejlettség jelenlegi szakaszának követelményei mögött (a hatékony munka, az önállóság, az újítási készség terén).

1990-ben és 1993-ban újra vizsgálták az értékeket a Rokeach-teszt segítségével. Füstös László és Szakolczai Árpád (1994) bizonyos változásokat mutattak ki a rendszerváltás előtti felvételekkel összehasonlítva. Tovább erősödött a magyarországi értékrendszer individualizált és intellektualizált volta. Csökkent a korábban sem sokra értékelt szocia- bilitási és közösségi értékek fontossága. Az eszközértékek között viszont még inkább előtérbe került az értelmesség, megelőzve a morális értékeket. Csökkent a munka hasznosságának, viszont nőtt az anyagi jólétnek a fontossága.

16.2. táblázat - 16.2. táblázat ♦ Az értékek választásának sorrendje és mediánértéke Magyarországon és Amerikában

Magyarország

USA

1. Béke

2,54

1. Béke

3,30

2. Család

4,09

2. Szavahihető

3,30

3. Felelősségteljes

5,74

3. Család

3,81

4. Szavahihető

5,87

4. Szabadság

5,53

5. A haza biztonsága

5,90

5. Törekvő

6,48

6. Boldogság

6,26

6. Felősségteljes

6,69

7. Bátor

6,58

7. Megbocsátó

7,17

8. Munka, hasznosság

7,45

8. Előítélet-mentes

7,47

9. Anyagi jólét

7,59

9. Boldogság

7,57

10. Segítőkész

7,66

10. Önérzet

7,68

11. Értelmes

7,89

11. Bátor

7,82

12. Társadalmi megbecsülés

8,40

12. Bölcsesség

8,01

13. Szabadság

8,45

13. Segítőkész

8,20

14. Belső harmónia

8,42

14. Egyenlőség

8,51

15. Fegyelmezett

9,06

15. Tiszta

8,71

16. Önérzet

9,32

16. Üdvözülés

8,75

17. Barátság

9,39

17. Anyagi jólét

9,00

18. Törekvő

9,40

18. Munka, hasznosság

9,00

19. Önálló

9,43

19. Barátság

9,31

20. Egyenlőség

9,53

20. Hatékony

9,52

21. Jó kedélyű

10,01

21. A haza biztonsága

9,53

22. Tiszta

10,20

22. Fegyelmezett

9,61

23. Szerelem

10,28

23. Szeretetteljes

9,70

24. Előítélet-mentes

10,82

24. Jó kedélyű

9,93

25. Udvarias

11,23

25. Belső harmónia

10,46

26. Szeretetteljes

10,23

26. Önálló

10,51

27. Alkotó szellemű

11,43

27. Udvarias

10,78

28. Engedelmes

11,48

28. Szerelem

12,45

29. Logikus

11,63

29. Értelmes

13,04

30. Megbocsátó

11,63

30. Engedelmes

13,28

31. Hatékony

12,03

31. A szépség világa

13,55

32. Kellemes élet

12,75

32. Logikus

14,15

33. Érdekes élet

12,76

33. Társadalmi megbecsülés

14,40

34. Bölcsesség

13,99

34. Kellemes élet

14,64

35. A szépség világa

14,91

35. Érdekes élet

15,34

36. Üdvözülés

17,70

36. Alkotó szellemű

15,40


Mint már korábban említettem, az 1991. évi nemzetközi értékvizsgálat szerint – az Inglehart-féle kérdések alapján – Magyarországon vannak a legtöbben, akik a materialista, és a legkevesebben, akik a posztmaterialista típusba tartoznak. A Magyar Háztartás Panel adatfelvétel sorozat harmadik hullámában feltettük az Inglehart-féle négytételes értékkérdéseket (16.3. táblázat). A válaszok ismét határozottan megmutatták, hogy a magyar társadalomban mennyire fontosnak tekintik a materiális értékeket és mennyire kevésbé fontosnak a posztmaterialista vagy szellemi értékeket. Az Inglehart-féle osztályozás szerint a megkérdezettek 58 százaléka bizonyult materialistának, mindössze 3 százaléka posztmaterialistának és a fennmaradó 39 százalék vegyesnek.

16.3. táblázat - 16.3. táblázat ♦ A 16 éves és idősebb népesség véleménye négy érték fontosságáról, 1994

Érték

Legfon

tosabb

2

3

Legkevésbé

fontos

Nem

tudja

Össze

sen

Megőrizni a rendet az országban

49,1

28,8

12,5

5,9

3,9

100,0

Küzdeni az áremelkedések ellen

35,4

38,7

16,1

5,1

3,7

100,0

Több beleszólást adni az embereknek a kormány döntéseibe

9,9

18,1

39,6

27,7

4,7

100,0

Megvédeni a szólásszabadságot

3,4

10,0

27,2

54,7

4,6

100,0


A rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet eldönteni, hogy a materialista értékek ilyen túlsúlya régóta jellemzi-e a magyar társadalmat, vagy az 1980-as évekbeni stagnálás, majd az 1990-es években bekövetkezett életszínvonal-süllyedés, az infláció felgyorsulása, a közbiztonság romlása, általában a biztonságérzet csökkenése okozta-e a materiális értékek ilyen fokú előtérbe kerülését.

Normák és életminőség a magyar társadalomban

Az értékeknél sokkal ritkábban vizsgálták a normákat a magyar szociológiában. A Magyar Háztartás Panel második hullámában feltettük azt a kérdést, hogy egyetért-e a megkérdezett azzal, hogy „aki vinni akarja valamire, az rákényszerül arra, hogy egyes szabályokat áthágjon”. 39 százalék teljesen egyetértett, másik 39 százalék részben egyetértett, 12 százalék inkább nem értett egyet, 10 százalék szerint pedig egyáltalán nem igaz a fenti kijelentés. Ez arra enged következtetni, hogy a magyar társadalomban széles körben elterjedt az a meggyőződés, hogy a siker, előrejutás, karrier, meggazdagodás érdekében meg kell szegni bizonyos normákat. Ezek az adatok természetesen nem adnak választ arra, hogy a megkérdezettek maguk is megszegik-e a normákat, és hogy milyen normák megszegését tartják szükségesnek.

Az életminőség témakörében a Magyar Háztartás Panel minden eddigi hullámában kérdeztük a megelégedettséget az egyéni és közélet kiválasztott dimenzióival (16.4. táblázat). Az elégedettséget 11 fokozatú skálán mértük 0-tól (nagyon elégedetlen) 10-ig (nagyon elégedett). A táblázat a válaszok átlagértékeit mutatja be. Ezek szerint a magyar társadalom meglehetősen elégedetlen jövedelmével, életszínvonalával és saját jövőbeni kilátásaival, ennél is elégedetlenebb az ország gazdasági helyzetével és az állampolgároknak a politikai döntésekbe való beleszólási lehetőségével, vagyis a demokrácia működésével, viszont meglehetősen elégedett munkájával, lakásával és lakókörnyezetével. A saját élete eddigi alakulásával való elégedettség is kissé magasabb a skála középponti értékénél.

16.4. táblázat - 16.4. táblázat ♦ Az elégedettség általános szintje és az elégedetlenek aránya a 16 éves és idősebb népesség körében, 1992–1995

Az elégedettség dimenziói

Átlagos elégedettség

1992

1993

1994

1995

Saját életének eddigi alakulása

5,75

5,53

5,83

5,57

Életszínvonala

4,58

4,49

4,88

4,57

Jövedelme

3,62

3,69

3,99

3,62

Saját jövőbeni kilátásai

4,20

4,20

4,85

4,40

Munkája (akinek volt)

7,43

7,37

7,27

6,52

Lakása

7,14

7,01

7,13

6,59

Lakókörnyezete

7,32

6,91

7,01

6,66

Az ország gazdasági helyzete

x/

2,30

x/

1,89

Az állampolgároknak a politikai döntésekbe való beleszólási lehetősége

x/

3,77

x/

3,62


x/ Ebben az évben ezt a kérdést nem tették fel

Az Allardt által javasolt három életminőség-dimenzió közül csak a „birtoklásról", vagyis az életszínvonalról vannak részletes adataink, ezeket a 4. fejezetben részletesen tárgyaltuk. A „szeretet" vagy emberi kapcsolatok dimenziójában ellentmondásos helyzetre utalnak a szórványos adatok. Utasi Ágnes (1991) az interperszonális kapcsolatok és támogatási rendszerek témakörében végzett nemzetközi vizsgálat magyar adatai alapján azt a következtetést vonta le, hogy a családon, rokonságon és baráti körön belüli kapcsolatok igen szorosak, ebből a körből a magyar társadalom legtöbb tagja jelentős segítségre számíthat, ha arra rászorul. Hozzá kell azonban tenni, hogy ez a segítség elsősorban instrumentális jellegű, vagyis anyagi támogatást, munkavégzést jelent. Az érzelmi kapcsolatok a családon belül is ridegebbek, mint a többi vizsgált országban.

Ugyanakkor nagymértékben hiányzik a tágabb társadalmi környezet iránti bizalom. Egy 1988. évi adatfelvételben a megkérdezettek 6 százaléka teljesen, 22 százaléka részben egyetértett azzal, hogy „az emberek általában aljasak, önzők, ki akarják használni a másik embert". Az általános bizalmatlanság oka minden bizonnyal az 1990 előtti totalitárius rendszerekben szerzett tapasztalat, amikor minden idegen, minden munkatárs, lakóhelyi szomszéd potenciális ellenség, besúgó lehetett, vagy egyszerűen az egyén kárára próbálhatott előnyökhöz jutni.

A „létezésnek", önmegvalósításnak vagy az élet értelmének dimenziójában szintén kevés adattal rendelkezünk. Az a tény azonban, hogy 1990-ben a megkérdezett felnőttek 45 százaléka azt állította, hogy állandóan, gyakran vagy legalább időnként az az érzése, hogy életének semmi értelme, és 24 százalék azt mondta, hogy állandóan, gyakran vagy legalább időnként az az érzése, hogy teljesen haszontalan ember, arra enged következtetni, hogy ebben a dimenzióban különösen rossz az élet minőségének állapota. Feltételezhetjük, hogy ennek az oka is az előző évtizedek totalitárius rendszereiben, a hatalomnak való kiszolgáltatottságban kereshető.

A normák megrendülése, az emberi kapcsolatok és az értelmes élet terén mutatkozó negatív jelenségek arra engednek következtetni, hogy a magyar társadalomban anómia- és elidegenedésválság alakult ki. Erről a 17. fejezetben lesz részletesen szó.

Könyvolvasás, televíziózás

A művelődésszociológiai vizsgálatok közül példaképpen kiemelném Horváth Ádámné- nak és Kemény Istvánnak (1965) az 1962. évi rétegződésvizsgálathoz kapcsolódó könyvolvasási adatfelvételét, mert annak idején meggyőzően cáfolta az akkor elterjedt propa- gandisztikus állítást, hogy a magyar társadalom „olvasó nép”, és hogy messzemenően olvassa az új szocialista irodalmat. Kitűnt ugyanis, hogy a megkérdezést megelőző három hónap alatt a megkérdezett 8 éven felüli családtagoknak csupán 38 százaléka olvasott legalább egy könyvet. Mindössze 6,6 százalék említett 6-nál több olvasott könyvet. Durva megközelítéssel őket tekinthetjük a magyar társadalom intenzíven művelődő részének. Az utóbbiak aránya az iskolai végzettséggel párhuzamosan nőtt, de még az egyetemet végzettek között is 17 százalék mondta, hogy három hónap alatt egyetlen könyvet sem olvasott.

Az olvasott könyvek szerzői között toronymagasan kiemelkedett Jókai Mór, őt követte a magyar szerzők között Móricz, Mikszáth és Gárdonyi, a külföldiek közül Verne és Dumas műveit említették legtöbbször. Egy 1930-ban végzett magyar olvasási adatfelvételhez képest az első négy legtöbbet olvasott magyar szerző vonatkozásában mindössze annyi változás következett be 1962-ben, hogy az 1930-ban említettek közül kikerült Herczeg Ferenc, viszont bekerült Móricz Zsigmond, a másik három legjobban olvasott magyar szerző azonos volt. Ez a tény az olvasói ízlés nagyfokú állandóságára engedett következtetni. Fel lehet tételezni, hogy más művelődési területeken is hasonlóan lassan változik a közízlés.

Azóta minden bizonnyal lényeges változások következtek be az olvasási szokásokban. Az időmérlegadatok arra engednek következtetni, hogy a könyvolvasásra fordított idő lényegesen lecsökkent. Sejthetjük azt is, hogy már nem azok a legtöbbet olvasott szerzők, akik 1962-ben voltak.

A televízió megjelenésével párhuzamosan egyre több adatfelvételt végeztek a televízió-műsorok nézéséről és az ezzel párhuzamos rádióműsorok hallgatásáról is (Tomka 1978). A televízió nézése minden társadalmi rétegben kitöltötte a szabadidő mérsékelt növekedését. A felső- és középfokú végzettségűek körében az egyéb művelődési tevékenységeket bizonyos fokig vissza is szorította, az ennél alacsonyabb végzettségűek között, ahol az egyéb művelődési tevékenységek már a televízió megjelenése előtt is ritkán fordultak elő, ilyen tendencia nem mutatkozott. Tehát a televízió bizonyos egyenlősítő hatással volt a művelődésre.