Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

MÓDSZEREK

MÓDSZEREK

Rokeach, Inglehart és Kohn módszere az értékek vizsgálatára

Az ebben a fejezetben tárgyalt jelenségek a szociológia azon területeihez tartoznak, amelyekről – a gyakori szóhasználat szerint – „puha” információkat lehet csak szerezni, szemben az olyan „kemény” információkat lehetővé tevő társadalmi jelenségekkel, mint például a foglalkozás, a jövedelem, a lakás stb. jellemzői. Ezt a megkülönböztetést azonban nem helyes túlságosan élesnek tekinteni, mert még a legkeményebb adatok is tartalmaznak „puha” elemeket, ha a vizsgált személyek válaszain vagy a kérdező megfigyelésein alapulnak.

A normák, értékek, attitűdök vizsgálatának legelterjedtebb módszere az, hogy a kérdőíves vizsgálatban konkrétan megfogalmazott kérdéseket tesznek fel ezekre vonatkozóan. A kérdések megfogalmazásának két elterjedt módja van: felsorolnak (vagy kis kártyákon bemutatnak) különféle értékeket, és ezeket fontosság szerint sorba rendeztetik, továbbá megfogalmaznak bizonyos kijelentéseket, amelyek értékeket vagy normákat tartalmaznak, és a kérdezett személyt arra kérik, hogy mondja meg, mennyire ért egyet a kijelentésekkel (például: egy ötfokozatú skálán a „teljesen egyetértek”-től az „egyáltalán nem értek egyet” alternatíváig választva a válaszok közt).

A nemzetközi szakirodalomban több, széles körben alkalmazott értékskálát találhatunk. Közülük az egyik legismertebb a Rokeach (1968) által kidolgozott értékrendszer. Ebben 18 terminális (cél-) érték és 18 instrumentális (eszköz-) érték fontossági sorrendjét állapíttatják meg a megkérdezett személlyel. Célérték például az érdekes élet, a béke, az egyenlőség. Eszközérték például a hatékonyság a munkában, az önfegyelem, a türelem.

Inglehart (1977; 1990) egy négytételes és egy tizenkét tételes értékvizsgálati kérdéssorozatot dolgozott ki. A négytételes változatban a megkérdezett személynek a négy alábbi fő társadalompolitikai cél közül azt a kettőt kellett kiválasztania, amelyet a legfontosabbnak tart:

1. a közrend fenntartása,

2. az infláció leküzdése,

3. az állampolgárok nagyobb beleszólása a fontos politikai döntésekbe,

4. a szólásszabadság.

A tizenkét tételes változatban további két esetben kell négy cél közül a két legfontosabbat kiválasztani. Ezek a célok:

1. gyors ütemű gazdasági növekedés

2. erős honvédelem,

3. az embereknek nagyobb beleszólásuk legyen abba, hogyan döntik el a kérdéseket munkahelyükön és lakóhelyükön,

4. a városokat és tájat szebbé tenni; és

1. stabil gazdaság,

2. küzdelem a bűnözés ellen,

3. előrehaladás egy emberségesebb, kevésbé személytelen társadalom felé,

4. előrehaladás egy olyan társadalom felé, ahol a gondolatok, eszmék fontosabbak a pénznél.

Mind a három négytételes kérdésben az első két érték képviseli a materiális értékeket, az utóbbi kettő a posztmateriális értékeket.

A 12 tételes változat belekerült az Európai Közösség 1973. évi vizsgálatának és az 1990-1991. évi Világérték-vizsgálat kérdőívébe is.

Az utóbbi sok országra, köztük Magyarországra is kiterjedő érték-adatfelvétel az értékek összehasonlító kutatásának egyik legfontosabb adatforrása.

Melvin Kohn (1969) úgy próbálta az értékeket vizsgálni, hogy azt kérdezte, a gyermekek nevelésénél milyen tulajdonságok kifejlesztését tartják fontosnak, a gyermekek milyen tulajdonságait értékelik. Tizenhárom ilyen tulajdonságot sorolt fel (például becsületes, engedelmeskedik a szüleinek, tekintettel van másokra stb.), és az adott válaszok alapján a szülők autoritariánus konzervativizmusára, illetve (annak ellentéteként) önálló életvezetési és ítéletalkotási készségére következtetett.

Az attitűdök vizsgálata

A végső értékek helyett sok esetben attitűdöket vizsgálnak. Attitűdnek nevezik az egyénnek azt a lelki és szellemi készségét, hogy bizonyos tárgyakra, személyekre, helyzetekre meghatározott módon reagáljon. Az amerikai szociológiában például igen gyakori a színes bőrűekkel szembeni attitűd vizsgálata. Az attitűdök hátterében nyilvánvalóan értékek állnak. A két fogalom között az a különbség, hogy az atittűd inkább valamely konkrét helyzetre vonatkozik, az érték inkább az általános kérdésekre. Értéket vizsgálnak, mikor az emberek közötti alapvető egyenlőségre kérdeznek rá, attitűdöt, amikor azt kérdezik, hogy mit szólna, ha a gyermeke színes bőrűvel kötne házasságot.

Az élet minőségének vizsgálata

Az „élet minősége" adatfelvételek során egyrészt rákérdeznek a „jóllét” (wellbeing) nem anyagi elemeire, mint az emberi kapcsolatok gyakoriságára, melegségére és az önértékelésre, olyan kérdésekkel, mint például: „Úgy érzi-e, hogy olyan munkát végez, amely megfelel képességeinek?”, vagy „Úgy érzi-e, hogy fontos a barátai számára?”. Másrészt adatokat gyűjtenek (többnyire a „nagyon elégedett”-től a „nagyon elégedetlenéig terjedő skálákkal) az életkörülmények anyagi dimenzióival (például jövedelem, lakás, lakókörnyezet) és a „jóllét” nem anyagi elemeivel (például családdal) való elégedettségre. Ezen túlmenően némelykor feltesznek egy-egy kérdést az élettel való általános megelégedettségről és/vagy a boldogságról.

A művelődésszociológiai adatfelvételek során legtöbbször a különféle kulturális tevékenységekben (mozilátogatás stb.) való részvétel gyakoriságát kérdezik. Az irodalom, művészet és zene szociológiai kutatásában inkább a részletes interjúkra támaszkodnak, amelyek során azt próbálják felderíteni, hogy az adott mű olvasása, megtekintése, hallása milyen gondolatokat, érzéseket váltott ki a megkérdezett személyben.

Az ebben a fejezetben tárgyalt jelenségek kutatásánál a szokásosnál is nagyobb mértékben befolyásolja a kapott válaszokat a kérdés feltevésének módja, megfogalmazása. Továbbá az ilyen „puha” kérdéseknél – sokkal inkább, mint a „kemény” kérdéseknél, amelyek például a lakás szobáinak vagy az évi szabadságnapok számát vagy a jövedelmet tudakolják – mindig kétséges, hogy valóban a megkérdezett személy véleményét tükrözi-e a válasz, és nem csupán a megkérdezettnek azt a szándékát, hogy megfeleljen a kérdező és ezen keresztül a társadalmi környezet elvárásainak. Ezért a kapott eredmények értelmezésénél igen óvatosan kell eljárni.