Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

MÓDSZEREK

MÓDSZEREK

Időmérleg

Az életmód kutatásának sokféle módszere lehetséges: az utolsó húsz évben különösen tért hódított az időmérleg-technika. Bár már régebben is voltak ilyen vizsgálatok, a módszer kidolgozása és elterjedése a Szalai Sándor vezette 1965-1966. évi nemzetközi időmérleg-felvételhez fűződik. Lényege, hogy a megkérdezett személyek mintegy naplót vezetnek a megelőző napról vagy hétről, azaz feljegyzik, hogy a nap különböző szakaszaiban milyen tevékenységeket végeztek, hol tartózkodtak, kivel voltak együtt. Ennek alapján össze lehet állítani a „nap 24 órájának” időbeosztását, időmérlegét, és az egyes emberek adatai alapján ki lehet számítani a férfiak, nők; fiatalok és idősebbek; munkások, parasztok, szellemi foglalkozásúak stb. átlagos időbeosztását.

Az időmérleg-adatfelvételek feldolgozásánál három alapvető mutatót szokás kiszámítani:

1. a megkérdezettek által az adott tevékenységgel töltött idő, tehát a napi 24 óra átlagos felosztása különféle tevékenységek (például a háztartási munka átlagos ideje) és helyszínek, tartózkodási helyek közt,

2. az adott tevékenységben a kérdezettek közül naponta részt vevők aránya (például a vizsgált napon moziban jártak aránya),

3. azoknak átlagos ideje, akik az adott tevékenységben a vizsgált napon részt vettek (például azoknak átlagos tömegközlekedési ideje, akik a vizsgált napon tömegközlekedési eszközön utaztak).

A megkülönböztetett tevékenységek száma az időmérleg-felvételekben 30 és 80 között szokott mozogni. Az elemzéshez a tevékenységeket némelykor nagyobb kategóriákban vonják össze. Az időmérleg nemzetközi szakirodalmában három nagy összevont kategóriát szokás megkülönböztetni, ezek: a fiziológiai szükségleteket szolgáló tevékenységekkel töltött idő (alvás, étkezés, testi higiénia, öltözködés, passzív pihenés); a társadalmilag kötött tevékenységekkel, tág értelemben vett munkával töltött idő (beleértve a háztartási munkát, bevásárlást, gyermeknevelést, tanulást és az ezekkel kapcsolatos közlekedést); végül a szabadon megválasztható tevékenységek időtartama (kulturális tevékenységek, társas élet, testedzés stb.).

Az életmód vizsgálata keretében szokás a tárgyi környezetet, tehát a lakásban lévő könyvek, festmények, hangszerek stb. számát és minőségét is vizsgálni. Sok információt adhat az életmódról a fogyasztás hosszabb időtartamra kiterjedő vizsgálata.

Háztartás-statisztika

A fogyasztási szokások vizsgálatának módszere az úgynevezett háztartás-statisztika. Ennek keretében a statisztikai hivatalok nagyobb számú háztartásból, amelyek lehetőleg az összes háztartás reprezentatív mintáját alkotják, arra kérnek fel személyeket, hogy hosszabb időn – egy éven, néhány hónapon – keresztül naplószerűen vezessék a háztartás összes jövedelmét és kiadását. Ez a háztartás-statisztika a forrása a fogyasztás összetételére vonatkozó ismereteinknek, tehát annak, hogy a lakosság – és annak különféle rétegei – mennyi pénzt fordítanak például élelmiszerre, kultúrára, közlekedésre, azon belül is különböző kisebb tételekre, mint húsra, tejre, zöldségre, gyümölcsre, könyvvásárlásra, tömegközlekedésre, benzinre stb. Mindezek az adatok – az időmérleghez hasonlóan – alapvetően szükségesek, hogy az életmódot, vagy legalábbis annak keretfeltételeit vizsgáljuk. Hozzá kell tenni, hogy a háztartás-statisztikai adatokat általában kevéssé tartják a lakosság jövedelmi helyzetének, sőt a fogyasztás egyes összetevőinek vizsgálatára alkalmasnak. Ennek fő oka, hogy azok a háztartások, amelyek önként vállalkoznak a háztartási napló vezetésére, valószínűleg nem tekinthetőek a népesség egészére nézve jellemzőeknek, más szóval a háztartási napló vezetésére nem vállalkozó háztartások jövedelme és fogyasztási szokásai feltehetően eltérnek az adatokat szolgáltató háztartásokéitól. A sokat említett példa, hogy a háztartás-statisztika alapján az alkoholfogyasztás sokkal kisebbnek látszik, mint a makrostatisztikai adatok alapján.

Sem az időmérleg, sem a háztartási kiadások statisztikája nem ad árnyalt képet arról, hogy a különféle javak és szolgáltatások fogyasztása, a különféle tevékenységekkel eltöltött idő valójában mit jelent az egyén számára. Például egészen más életmódot fejez ki egy detektívregény, mint Tolsztoj Háború és békéjének olvasása és megvásárlása. Ezért az árnyaltabb életmódvizsgálatokban az időmérlegnél és a háztartás-statisztikánál sokkal részletesebben kérdezik a tevékenységek tartalmát, továbbá hogy azok a megkérdezett számára mit jelentettek. Bourdieu (1979) például megkérdezte, hogy a vizsgált személy melyik könnyűzenei énekessel rokonszenvez, milyen filmeket kedvel (történeti, háborús, bűnügyi, drámai, zenés, vígjáték stb.), milyen zeneszámokat szeret (az Istenek alkonyától a Magyar rapszódiákon keresztül a Kék Duna keringőig), melyik festőt kedveli (Raffaellótól Renoiron keresztül Picassóig), milyen sportokat űz (labdarúgás, síelés, vitorlázás stb.). Ilyen adatok alapján el lehet különíteni a különböző ízlésű embereket, és ezen keresztül meg lehet határozni a különböző habitustípusokat.

Megfigyelés és élettörténet

Az életmód, életstílus és különösen az életvilág kutatásában lényeges szerepet játszik a megfigyelés módszere, továbbá a kötetlen élettörténetek feljegyzése. A megfigyelésre példák E. Goffman (1971; 1981) vizsgálatai a mindennapi élet szociálpszichológiájáról, arról, hogyan viselkednek az emberek a mindennapi életben, hogyan próbálnak viselkedésükkel társaikra hatást gyakorolni. Az élettörténeti módszerre példa Lewis (1968) szegénységvizsgálata Mexikóban. Az utóbbi példa is érzékelteti, hogy az életmód szociológiai kutatása igen közel áll a néprajz és a kulturális antropológia kutatásainak egyes témáihoz és módszereihez.