Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

15. fejezet - 15.fejezet │ÉLETMÓD

15. fejezet - 15.fejezet │ÉLETMÓD

Az életmóddal kapcsolatos kérdések kutatásának régi hagyományai vannak a szociológiában. Max Weber az életvitelt tekintette a rendek elkülönülése egyik alapjának (lásd az 5. fejezetet). Ennek ellenére az életmód szociológiája korántsem olyan kikristályosodott ága a szociológiának, mint például a városszociológia vagy a társadalmi mobilitás szociológiája. Ezt jól érzékelteti az a tény, hogy a legtöbb külföldi szociológiai tankönyvben, kézikönyvben, olvasókönyvben nem találunk az életmóddal vagy azzal rokon témakörrel foglalkozó külön fejezetet. Sőt a jelenségnek egységes elnevezése sincs a szociológiában. A magyar szaknyelvben használják az életmód mellett az életstílus, az életvitel és az életvilág fogalmát is. A német szaknyelvben leginkább a „Lebensstyl” kifejezést használják, de ezzel rokon a „Milieu” és a „Lebenswelt” fogalma is. Az angol nyelvterületen a „way of life” és „lifestyle” kifejezésekkel találkozhatunk. A francia szociológiai irodalomban a „genre de vie” kifejezés fordul elő, praxisról (gyakorlat), habitusról, kultúráról és ízlésről beszélnek, amikor az életmód különböző oldalait, megnyilvánulásait kutatják (Bourdieu 1979).

Az életmód empirikus kutatásának kezdetei a „szabadidő szociológiájához" nyúlnak vissza. A szociológiának ez a részterülete az 1960-as években vált divatossá, a szabadidő megnövekedésével és az életszínvonal emelkedésével összefüggésben, amely lehetővé tette a szabadidő felhasználásának egyéni megválasztását és a nem jelentéktelen pénznek a szabadidős tevékenységek keretében való felhasználását. Ez érthetően felkeltette a szabadidős javakat és szolgáltatásokat kínáló gazdasági vállalatok érdeklődését is. A szabadidő eltöltése szociológiájának egy mellékága volt a rádió- és televízió-műsorok hallgatottságának, illetve nézettségének kutatása, amellyel ebben az időben a legtöbb nemzeti rádió és televízió foglalkozni kezdett. A műsorok nézettségének és általában a szabadidő eltöltésének vizsgálatához jó módszernek kínálkozott az időmérleg-felvétel, amelyben a nap 24 órájának eltöltését jegyezték fel. Az időmérleg azonban nemcsak a szabadidőnek, hanem a mindennapi tevékenységek gyakoriságának és időtartamának vizsgálatához is kínálkozott. A tevékenységstruktúrát nevezték el egyes szociológusok életmódnak. Az időmérlegmódszer nemzetközi elterjesztésében és standardizálásában kiemelkedő szerepe volt Szalai Sándornak. Az általa vezetett nemzetközi időmérleg-vizsgálat óta (Szalai 1972) számos országban került sor ismételten időmérleg-adatfelvételre.

Az 1970-es években az életmód kutatásának alaphangját sajátos értékek adták meg. Egyrészt a volt szocialista országokban működő marxista szociológusok és még inkább filozófusok abból indultak ki, hogy a szocialista országok gazdaságilag ugyan (egyelőre) fejletlenebbek, mint a legfejlettebb kapitalista országok, ezért alacsonyabb az életszínvonaluk, a szocialista életmód viszont magasabb színvonalú, jobb minőségű, mert a társadalom tagjai nemcsak vagy nem elsősorban minél nagyobb anyagi fogyasztásra fordítják idejüket, hanem magas színvonalú kulturális tevékenységekre, társas életre, sőt a közösség érdekében végzett tevékenységekre is. A fejlett országok szociológusainak egy része is hajlott arra, hogy a „fogyasztói társadalommal" egy olyan életmódot állítson szembe, amely a tartalmas emberi kapcsolatokra és az önmegvalósításra helyezi a hangsúlyt.

A csak a műszaki fejlődést és az anyagi javakat értékelő „egydimenziós emberrel” a sokoldalúan és harmonikusan fejlett ember eszményét állították szembe (Marcuse 1990). A társadalmi hátteret ehhez az elméletben megjelent felfogáshoz az 1960-1970-es évek hippimozgalmai adták: a hippik egy, az uralkodótól eltérő, alternatív életmódot próbáltak megvalósítani.

Az utolsó két évtizedben az életmód jelenségkörének kutatása visszatért a Max Weberre visszanyúló, erősen elméleti kérdésfeltevéshez: milyen szerepet játszik az életmód a társadalmi struktúra alakításában? Bourdieu (1979) szerint az életmód nemcsak egyszerűen a társadalmi szerkezetben elfoglalt pozíció függvénye, hanem nagyon lényeges szerepet játszik abban is, hogy kijelölje az egyénnek a társadalmi struktúrában elfoglalt pozícióját. Értelmiséginek csak azt tartja például a társadalom, aki értelmiséginek tekintett életmódot folytat.

A német szociológiában pedig olyan irányzat jelentkezett, amely a munkamegosztásban elfoglalt pozíció helyett vagy mellett az életmódnak és az azt meghatározó értékeknek tulajdonít elsőrendű jelentőséget a társadalmi helyzet meghatározásában (Hradil 1987). Az életmód és értékek alapján meghatározott társadalmi kategóriákat nevezik társadalmi miliőnek.

Az 1970-es és 1980-as években fellendült fenomenológiai szociológia érdeklődése elfordult a nagy társadalmi struktúráktól, és kifejezetten a mindennapi életet tekintette a szociológia fő kutatási területének (Schütz-Luckmann 1975; Grathoff 1989).

Egyszóval az életmód jelenségköre iránti érdeklődés erősen megnőtt az utolsó időben a szociológiában, a fogalmak, módszerek és elméletek azonban távolról sem kristályosodtak még ki.

ALAPFOGALMAK

Az életmód-szociológia kevésbé kikristályosodott állapota következtében a használt fogalmak többféle definícióját találhatjuk meg a nemzetközi szakirodalomban.

A magyar szociológiában használt definíció szerint az életmód a szükségletek kielégítése érdekében végzett tevékenységek rendszere, tehát konkrétabban az, hogy a társadalom tagjai mindennapi életükben milyen tevékenységeket végeznek, hol végzik ezeket, kik vesznek részt ezekben, miért végzik ezeket, mit jelentenek számukra ezek. A tevékenységek körébe beletartozik a munka, a művelődés, a társas együttlét, a fogyasztás stb.

Ezzel rokon fogalom az életstílus. Ez az adott társadalmi körülmények között viszonylagos szabadsággal megválasztott tevékenységeket, ezekkel kapcsolatos preferenciákat helyezi vizsgálatainak középpontjába. Tehát ebben az értelemben felfogható az életmód egy részének.

Az életvitelfogalom a Max Weber műveiben szereplő „Lebensweise” fogalom fordítása, nagyjából az életstílus előbb definiált fogalmának felel meg.

A fenomenológiai szociológia által használt életvilág fogalma a mindennapi életnek mindazokat az elemeit jelenti, amelyeket a társadalomban élő ember adottnak vesz: az embertársakat, azoknak a mienkhez hasonló tudatát, a velük való kapcsolat létesítésének lehetőségét, környezetünk tárgyait.

Bourdieu-nél a praxis jelenti a mindennapi tevékenységeken kívül ezeknek a tevékenységeknek a cselekvő egyének számára megnyilvánuló értelmét, továbbá a gyakorlatban megnyilvánuló értékeket, „ízléseket” is. A habitus pedig a mindennapi tevékenységek és ízlésválasztások mögött meghúzódó alapvető beállítódásokat, attitűdöket jelenti, vagyis például azt, hogy az egyén a XIX. századi vagy a modern irodalmat kedveli, vagy hogy évi szabadságát a tengerparti strandolással vagy vitorlázással vagy golfozással tölti-e, vagy hogy lakását hagyományos stílusú bútorokkal vagy modern bútorokkal rendezi be.