Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

ÖSSZEFOGLALÁS

ÖSSZEFOGLALÁS

Az oktatás funkciója az, hogy átadja azokat az ismereteket, amelyek szükségesek az egyén számára ahhoz, hogy a gazdaságban és a társadalomban be tudják tölteni szerepüket; nevelje őket, vagyis személyiségüket fejlessze; végül integrálja őket a társadalmi közösségekbe. A hagyományos társadalmakban az oktatási feladatokat nagyrészt a család, a rokonság és a helyi közösségek látták el. Ezek azonban a modern társadalmakban nem képesek mindazoknak az ismereteknek az átadására, amelyek az ilyen társadalmakban szükségesek. Ezért jutott egyre nagyobb szerephez az iskolai oktatás.

Az országok gazdasági fejlődése és a népesség iskolai végzettsége között szoros és a modern társadalmakban erősödő kapcsolat van. Magas és emelkedő iskolai végzettségű társadalmak képesek legjobban megfelelni a modern gazdaság követelményeinek.

A társadalomnak azok a tagjai, akiknek magasabb az iskolai végzettségük, lényegesen magasabb jövedelmeket érnek el, jobbak a foglalkozási életpályán az esélyeik, ritkábban válnak munkanélküliekké.

Mivel a magasabb iskolai végzettség lényeges előnyöket biztosít az egyén számára, lényeges kérdés, hogy a társadalom minden fiatal tagja, a szülők társadalmi helyzetétől, a nemzetiségtől függetlenül, azonos eséllyel rendelkezik-e a magasabb iskolai végzettség megszerzésére. Szociológiai vizsgálatok kimutatták, hogy az esélyek korántsem egyen- lőek, a privilegizáltabb helyzetű családok gyermekei közül sokkal többen szereznek magasabb iskolai végzettséget, mint a szegényebb családok gyermekei közül.

Nagy vitakérdés, hogy mi okozza a különböző társadalmi származású, nemzetiségű fiatalok eltérő esélyeit a magasabb iskolai végzettség megszerzésére. Genetikusok és egyes pszichológusok hajlamosak azt állítani, hogy ebben az örökölt intelligencia játszik nagy szerepet. Az intelligencia nagyfokú öröklődése azonban legalábbis nehezen bizonyítható. Szociológusok a társadalmi öröklés szerepét szokták hangsúlyozni, vagyis azt, hogy a gyermek és fiatalember milyen kultúrát örököl a szülői családban.

Ha a társadalmi öröklésnek nagy a szerepe az intelligenciaszintek és ezáltal az iskolai előmenetel különbségeiben, akkor fel lehet tételezni, hogy az oktatási rendszer nagy szerepet játszhat a gyermekek és fiatalok iskolai előmeneteli esélyeinek kiegyenlítésében, ezért érdemes olyan oktatási reformokat bevezetni, amelyek a szegényebb családokból származó gyermekek támogatásával ezeknek a hátrányait kiegyenlítik, fölhozzák őket a jobb módúak kulturális színvonalára. Az ilyen irányú konkrét reformok körül éles viták bontakoztak ki.

Magyarországon az oktatás 1945 utáni kezdeti gyors kiterjesztését 1970 körül egy olyan politika váltotta fel, amely az érettségit nyújtó középiskolákba és az egyetemekre, valamint főiskolákra felvehető tanulók, illetve hallgatók számát központilag korlátozta. Ennek következtében azóta a fiatal nemzedékek iskolai végzettsége alig emelkedett. Így

Magyarország azon fejlett országok közé tartozik, ahol az érettségivel záruló középiskolákba és a felsőfokú iskolákba beiskolázottak arányszáma a legalacsonyabb. A rendszerváltás után ezek a beiskolázási arányszámok gyorsan emelkedni kezdtek, az utolsó években azonban az oktatási intézmények súlyos anyagi gondjai, a tandíj bevezetése stb. azzal fenyegetnek, hogy ez a tendencia megtörik.