Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

TÁRSADALOMPOLITIKA

TÁRSADALOMPOLITIKA

A családok vonatkozásában a társadalompolitika több tekintetben ellentmondásos helyzetben van. Egyrészt minden magyarországi társadalompolitikai koncepcióban megfogalmazódott, hogy a magyar társadalomban alapvető jelentősége van a családnak, és a család funkcióit az állami intézmények nem kívánják, de nem is képesek átvenni. Másrészt a magyar társadalomban az utolsó évtizedekben számos olyan változás ment végbe, amely megnehezíti a családok számára azt, hogy e funkcióikat megfelelően elláthassák. Ilyen mindenekelőtt a munkavállalási életkorú házas nők majdnem teljes foglalkoztatása. Ez legnagyobbrészt annak a következménye, hogy a magyar társadalomban jelenleg igen nehéz anyagi helyzetbe kerül az a család, amely egyetlen aktív kereső keresetéből próbál megélni. A házas nők majdnem teljes körű foglalkoztatása nyilvánvalóan nehézségeket okoz a gyermekek, különösen a kisgyermekek családi ellátásában, nevelésében, továbbá az idős embereknek (a kereső nők szüleinek, valamint házastársuk szüleinek) gondozásában. Noha elvben megvolna arra a lehetőség, hogy társadalmi intézmények átvegyék a család funkcióinak egy részét, vagy legalább megkönnyítsék azoknak családi ellátását, jelenleg azonban sem az óvoda, sem az iskola, sem az egészségügyi intézmények, sem pedig a szociális gondozás nem képes a családdal egyenértékű vagy azt legalább megközelítő ellátást, gondoskodást nyújtani a gyermekek és az idős emberek számára.

A csecsemők esetében a szülési szabadság, a kisgyermekek 2 éves életkoráig pedig a gyermekgondozási segély nyújt segítséget a családoknak az ilyen kisgyermekek gondozásában. Az óvodai ellátás többé-kevésbé megoldja az óvodáskorú gyermekek nagy részének gondozását a szülők munkaideje alatt – azokon a településeken természetesen, ahol az óvoda a lakóhelyektől viszonylag rövid időn belül elérhető. Lényegesen több probléma merül fel a napköziotthonos iskolák nyújtotta szolgáltatásokkal kapcsolatban. A beteg idős emberek gondozása a családi kereteken kívül csak egészen kis töredéküknél tekinthető megnyugtatóan megoldottnak.

A családpolitika körébe számíthatjuk a családok anyagi helyzetével kapcsolatos politikát is. Elsősorban két problematikus helyzetet kell kiemelni:

1. A fiatal házaspárok számára a lakáshoz jutás igen súlyos és egyre növekvő problémákat, anyagi terheket jelent.

2. A családok életszínvonalát erősen differenciálja az eltartott gyermekek száma. Ezek az életszínvonal-különbségek nagyobbak, mint a felnőtt családtagok iskolai végzettsége, foglalkozása, munkahelye következtében létrejövő életszínvonal-különbségek.

Mindenképpen kívánatos a gyermekszámból adódó életszínvonal-különbségek mérséklése. Ennek kitüntetett eszköze lehet a családi pótlék. Ennek népesedési hatásairól a

1.fejezetben volt szó.

Ugyancsak a családpolitika körébe sorolhatjuk az olyan intézmények – például családsegítő központok – létrehozását, amelyek a családoknak mindenféle problémahelyzetben segítséget tudnak nyújtani. Ez a segítség kiterjedhetne az alkalmi anyagi támogatástól a betegség okozta akut nehézségek áthidalásán keresztül a családi konfliktusok kezelésében nyújtott segítségig. A családsegítő központokra visszatérünk még a deviáns viselkedéssel foglalkozó 17. fejezetben.