Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

ELMÉLETEK

ELMÉLETEK

A nemzettudat kialakulása

Vitatott szociológiai és történettudományi kérdés, hogy a nemzettudat mikor alakult ki. A marxizmus szerint a nacionalizmus a kapitalizmus terméke, és az indokolja, hogy a nemzeti burzsoázia ezzel az ideológiával teremti meg az egységes nemzeti piacot termékei számára, továbbá a nacionalizmus a szocializmusban el fog tűnni, mert a proletárok internacionalisták. Ez a tétel azonban több ponton nem bizonyított. A munkásság jelentős része már az első világháború idején kifejezetten támogatta a háborús erőfeszítéseket, ma pedig úgy látszik, hogy a fejlett országokban a tőkés- és managerosztály, valamint az értelmiség sokkal inkább kozmopolita, mint a munkásosztály. Nem ismerjük természetesen, hogy a társadalom nagy tömegeinek, elsősorban a parasztoknak és munkásoknak milyen volt a gondolkodása a megelőző évszázadokban, de legalábbis az írott forrásokban és a társadalmak felső rétegeiben a nemzettudat megjelent már a Karoling Birodalom hanyatlása idején, tehát a IX-X. században. A török fenyegetettség, majd hódoltság pedig a magyar társadalomban váltotta ki a nemzettudat megerősödését. Nem tudjuk persze, hogy ezekben az évszázadokban a nemzettudat mennyire terjedt túl a nemességen és esetleg a polgárságon. A XVIII. század végétől Európában és az Egyesült Államokban – a polgárjogoknak a társadalom minden tagjára történő kiterjesztésével – a nemzettudat a társadalom minden rétegében kisebb-nagyobb mértékben megjelent. Erőssége és megjelenési formái korszakonként és társadalmanként nagyon eltérőek, de semmi jele annak, hogy a nemzettudat eltűnőben lenne a fejlett társadalmakban.

Az agresszív nacionalizmus kialakulásának okai

Égetőbb kérdés, hogy mikor megy át a nemzettudat agresszív nacionalizmusba, idegengyűlöletbe, a kisebbségek kirekesztésébe. Az idegen állam általi elnyomatás vagy annak fenyegetése egyértelműen erősíteni látszik a nacionalizmust, és ez a védekező nemzettudat könnyen átcsap agresszív nacionalizmusba. Ennek példája a kurd nacionalizmus. A nagy nemzeti kudarcok – háborús vereségek, gazdasági válságok – sejthetően szintén elősegítik az agresszív nacionalizmus megerősödését. Ilyenkor ugyanis az ellenséges nemzet vagy a valamely belső kisebbség bűnbakká nyilvánítása könnyen kinyitható szelepet nyújt a frusztrációérzések levezetésére. A kisebbséggel szembeni agresszió érzésének megerősödését segíti elő, ha az adott társadalmon belül valamely kisebbség privilegizált helyzetben van, gazdagabb, sikeresebb, mint a társadalom többségét alkotó csoport. Mindezek azonban csak feltételezések, valójában eddig nem tisztázták egyértelműen, mi vezetett az agresszív nacionalizmus nagy történelmi fellángolásaihoz, közöttük különösen a nácizmushoz Németországban. Csupán azt állíthatjuk majdnem teljes biztonsággal, hogy az egyik nemzet agresszív nacionalizmusa az ellenségnek tekintett nemzet vagy kisebbség hasonló agresszív reakcióit erősíti. Ennek példája a közelmúltbeli boszniai polgárháború.

Négy szociálpszichológiai elmélet van arról, hogy mi okozza egyéni szinten az előítéletes gondolkodást és a diszkrimináló viselkedést. Ezek:

1. Az előítélet és a diszkrimináció olyan egyéneknél erősödik meg, akik súlyos frusztrációkat szenvedtek, sikertelenek voltak, és a sikertelenség okát másokra akarják hárítani. Dollard (1939) szerint például a németek között azért erősödött meg az antiszemitizmus az 1920-as és 1930-as években, mert az első világháborús vereség a megaláztatás érzését erősítette meg, és mert a gazdasági válság, infláció sokakat tönkretett közülük.

2. Az autoritárius személyiségű emberek hajlamosak az előítéletes gondolkodásra és az agresszív viselkedésre a más csoportba tartozókkal szemben. Az autoritárius személyiségtípus meghatározott nevelési gyakorlatok terméke.

3. Az előítéletek és a diszkrimináció egyszerűen hatalmi és anyagi érdekeket szolgálnak. Azok hirdetnek negatív előítéleteket és azok követelnek vagy alkalmaznak diszkriminációt kisebbségek ellen, akik hatalmukat akarják növelni vagy gazdasági helyzetüket akarják javítani a kisebbség elnyomása révén. Ez a motívum nagyon világosan megmutatkozott a zsidóság elleni diszkriminációban, lényegében évszázadokon keresztül sok európai országban, így a második világháború előtt és alatt Magyarországon is. A zsidó ügyvédek arányszámának korlátozása azt jelentette, hogy a zsidónak nem minősülő ügyvédek kereseti lehetőségei javultak. A zsidó egyetemi hallgatókkal szembeni numerus clausus azt jelentette, hogy a nem zsidó egyetemi hallgatók kilátásai javultak. A deportált zsidók vagyonának elsajátításával számosan javítottak anyagi helyzetükön stb.

4. Az előítéletek, a sztereotípiák és a diszkriminációs viselkedés mélyen be vannak ágyazva a társadalom kultúrájába, és a szocializáció útján sajátítja el őket az egyén (Allport 1977). Az előítéletek és sztereotípiák, a diszkriminációs viselkedés tehát nem természettől adottak, velünk születettek, hanem tanuljuk őket, továbbá a társadalom kultúrájától függ, kikkel szemben vannak előítéleteink, és kikkel szemben alkalmazunk diszkriminációt.