Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

ÖSSZEFOGLALÁS

ÖSSZEFOGLALÁS

Az emberiségen belül az egyik legalapvetőbb különbség a nemeknek, a férfiaknak és a nőknek a megkülönböztetése. Vitathatatlan, hogy ennek a különbségnek van genetikai alapja, ennek következtében csak a nők képesek gyermekeket szülni, és elsősorban a nők képesek a csecsemőkről és kisgyermekekről gondoskodni. A férfiak és nők helyzetének ezen túlmenő – foglalkozási, jövedelmi, életmódbeli, lelki – különbségei nagyrészt a fiúk és leányok eltérő szocializációjából származnak. A férfiak és nők említett különbségei azzal járnak, hogy – társadalmanként eltérő mértékben – a férfiak uralkodó pozícióban vannak a nőkkel szemben. Feminista mozgalmak törekszenek a nők egyenlőtlenségét megszüntetni vagy legalábbis mérsékelni. Magyarországon is megtalálhatjuk a nők és a férfiak helyzetének más fejlett országokban megtalálható különbségeit, a nők olyan típusú iskolai végzettséget szereznek, amelynek alapján kisebb jövedelmet ígérő foglalkozási csoportokba juthatnak csak be. A háztartási munka túlnyomó része rájuk hárul, ezért a nők munkával töltött összes ideje lényegesen hosszabb a férfiakénál. A gyermekek gondozása és nevelése is nagyrészt az ő feladatuk. Azt lehet mondani, hogy a társadalom létfeltételeinek megteremtése és reprodukciója nagyobb részben a nők vállára nehezedik. Ennek ellenére a nők születéskor várható átlagos élettartama kilenc évvel hosszabb a férfiakénál. Ennek az az oka, hogy a nők az erősebb nem biológiai értelemben, és hogy az elmúlt évtizedek megpróbáltatásaihoz is jobban tudtak alkalmazkodni.

A modern társadalmakban a népesség fokozatosan öregszik, azaz az idős emberek aránya nő. Ennek oka elsősorban az, hogy a születésszám csökkent, ezért a fiatalabb nemzedékek létszáma alig nagyobb, sőt sok helyütt már kisebb, mint az előttük járó nemzedékeké. Így az idősebb korosztályok aránya a népesség egészében megnő. Hozzájárul ehhez a várható átlagos élettartam hosszabbodása is. Az öregedés számos problémát vet fel az idős emberek anyagi ellátásában. A fejlett társadalmak ezt a nyugdíjrendszerek létrehozásával próbálták megoldani. A nyugdíjrendszerek túlnyomó részben a kirovó-felosztó elv alapján működnek. Ezek a nyugdíjrendszerek problémamentesen működnek mindaddig, amíg az egymást követő nemzedékek létszáma egyre nagyobb, a gazdaság és ezzel a jövedelem gyorsan nő. Amikor azonban a népességnövekedés megáll és a gazdaság növekedése lelassul, a befizetett nyugdíjjárulékok egyre kevésbé képesek a kifizetendő nyugdíjakat fedezni, így a nyugdíjrendszerek deficitesekké válnak. Ez a helyzet különösen élesen jelentkezik ma Magyarországon, mert nálunk – a többi fejlett országhoz képest – a születésszám körülbelül 15 évvel korábban csökkent igen alacsony szintre. Magyarországon ez a helyzet lehetetlenné tette a nyugdíjaknak az árszínvonalhoz való igazítását, vagyis nominálértéküknek az inflációval arányos növelését. Ezért a legtöbb nyugdíjas évről évre kisebb reáljövedelemre számíthat. Ugyanakkor a nyugdíjas réteg egészének átlagos jövedelmi helyzete egészen a közelmúltig közeledett az országos átlaghoz, mert a nyugdíjas réteg demográfiailag kicserélődik: az alacsony nyugdíjú idős nyugdíjasok meghalnak, és helyükre viszonylag magas nyugdíjú új nyugdíjasok lépnek. A nyugdíjrendszer alapvető reformokat igényel, hogy deficitjének állandósulása elkerülhető legyen, és hogy a nyugdíjasoknak ne kelljen szembenézni egyéni elszegényedésükkel.

A gyermekek a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok közé tartoznak, a gyermekes családokban az átlagos egy főre jutó jövedelem alacsonyabb, mint a gyermektelenekben. Különösen érvényes ez a többgyermekes családokra. A gyermekek helyzete már az 1960-as évek óta fokozatosan romlott, a romlás azonban a rendszerváltás után felgyorsult. Így a gyermekek és a gyermekes családok a rendszerváltás fő vesztesei közé tartoznak.

A fiatal felnőttek jövedelmi helyzete szintén hátrányos. Különösképpen megnehezíti anyagi helyzetüket az, hogy lakáshoz többnyire csak nagy anyagi áldozatok árán tudnak jutni, mert saját erőből kénytelenek lakást építeni vagy vásárolni. Ez játszik szerepet abban, hogy Magyarországon is kialakult a „posztadoleszcencia” életszakasza, körülbelül a 18 éves kortól a húszas életévek végéig, amikor a fiatalok jogilag már nagykorúak, de még nem rendszeres keresők, illetve szüleik anyagi támogatására szorulnak, még nem költöztek el szüleik háztartásából. A posztadoleszcencia azt jelenti, hogy a gyermeknevelés költségei megnövekednek, mert a szülőknek posztadoleszcens életkorú gyermekeiket is támogatniuk kell.