Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

TÁRSADALOMPOLITIKA

TÁRSADALOMPOLITIKA

Mind a halálozás, mind pedig a születések területén rendkívül kedvezőtlen a jelenlegi magyarországi helyzet. Ezért mindenképpen kívánatos lenne, hogy ezek a tendenciák megváltozzanak, és – ha erre lehetőség van – társadalompolitikai eszközökkel kellene elősegíteni a romlás megállítását, a javulás megindulását. Különböző okok miatt, de egyformán nehéz azonban a halandóság és a termékenység megváltozását társadalompolitikai eszközökkel elősegíteni.

Az egészségi állapot bemutatott romlását megállapítani és egy új javulási tendenciát megindítani nyilvánvalóan – az okok sokszínűsége miatt – csak egy komplex program segítségével lehet. Ebben helyet kell kapnia az egészségkárosító életmódelemek háttérbe szorításának, az egészségügyi ellátás fejlesztésének és azon általános gazdasági és társadalmi feltételek megváltoztatásának, amelyek az egészségi állapot romlásában közvetlenül vagy közvetve szerepet játszottak:

1. Különféle eszközökkel csökkenteni kellene az alkoholfogyasztást, a kábítószer-fogyasztást, a dohányzást, elő kellene segíteni az egészségesebb táplálkozást s a több testedzéssel járó életmódot, az üdülést. Mindezek a változások megvalósultak a fejlettebb országokban az utolsó 15-20 évben.

2. Ehhez szükség lenne arra, hogy az egészség a magyar társadalom tagjainak szemében fontosabb érték legyen, mint jelenleg, és ezért az emberek nagyobb gondot fordítsanak egészségük megőrzésére, az egészségkárosító életmódelemek csökkentésére. Ilyen szemléletváltozás végbement a nálunk fejlettebb nyugati országokban, és valószínűleg közvetett szerepet játszott a halandóság javulásában.

3. A jelenleginél lényegesen nagyobb gondot kellene fordítani a környezet védelmére és a munkahelyi higiénére.

4. Az egészségügyre fordított kiadások lényeges növekedése szükséges ahhoz, hogy a hozzánk hasonló fejlettségű országokban elért arányt elérjük.

5. Ugyanakkor érvényesülnie kell – mind az egészségügyi intézmények, mind a lakosság szintjén – az egészségügyi kiadások felhasználásában és az egészségügyi ellátások igénybevételében a racionalitásnak. A gyógyszerárak korábbi nagyfokú szubvencionálása például ésszerűtlenül nagy fogyasztáshoz és otthoni felhalmozáshoz vezetett. A kórházak egyáltalán nem voltak érdekeltek abban, hogy adott pénzügyi támogatásból minél több beteget gyógyítsanak meg (ahelyett, hogy kevés betegnek igen költséges kezelést nyújtsanak).

6. Az egészségügyi ellátás működésében olyan mechanizmus kialakítására lenne szükség, amely a nyújtott ellátást jobban hozzáigazítja a lakossági szükségletekhez, a kínálatot nyújtó intézményeket és orvosokat abban teszi érdekeltté, hogy a lakossági igényeket minél inkább kielégítsék.

Mint láttuk, a jelenlegi termékenységi szint fennmaradása esetén a népességszám szükségképpen fogy. Még a halandóság lényeges javulása is csak időlegesen csökkentené a fogyást, mert ha a mai felnőtt nemzedékek gyermekeinek száma például 90 százaléka a szülő nemzedék létszámának, akkor elkerülhetetlen, hogy nemzedékről nemzedékre 10 százalékkal csökkenjen a népességszám. Kiszámítható, hogy a jelenlegi termékenységi szint fennmaradása esetén mikor (valamikor a harmadik évezred második felében) fogy el teljesen a népesség. Ez a perspektíva azonban nemcsak a magyar népességet illetően áll fenn, hanem majdnem minden európai népességet illetően is.

Fel lehet vetni természetesen azt a kérdést is, hogy miért bajaz, ha egy adott népesség elfogy, kihal. Ha azonban egy társadalom azt kívánja, hogy fennmaradjon, akkor ezt a perspektívát nem nézheti ölbe tett kézzel, hanem keresnie kell annak módját, hogy az egymást követő nemzedékek létszáma biztosítsa az egyszerű reprodukciót, tehát a változatlan számban való fennmaradást.

Az alacsony gyermekszám másik középtávú hatása a népesség elöregedése. Ez azt jelenti, hogy mivel a gyermekek és a munkaképes életkorban lévő felnőttek száma csökken, a munkaképes életkoron túli idős nemzedék százalékos súlya a népességen belül megnő.

Ennek messzemenő gazdasági és társadalmi hatásai lehetnek, amelyeket eddig nem tisztáztak kellőképpen. Mindenképpen előáll azonban olyan helyzet, amikor az idős korú népességnek fizetett nyugdíjak összege a nemzeti jövedelmen belül lényegesen megnő, kivéve ha a nyugdíjkorhatárt felemelik, vagy a nyugdíjak relatív értékét leszállítják. Valószínű továbbá, hogy az öregebb népesség gazdasági és társadalmi alkalmazkodó- és újítóképessége kisebb, mint a fiatalabbaké. Ezek a hatások részben vagy egészben ellensúlyozhatók külföldről (fejlődő országokból) származó bevándorlók és vendégmunkások tömeges befogadásával. Viszont az ilyen politikának is vannak problémái, mint azt a nyugat-európai országok közelmúltbeli története mutatja.

Ezért mindenképpen kívánatos lenne az egyszerű reprodukcióhoz szükséges, tehát a jelenleginél mintegy 10-15 százalékkal magasabb termékenységszintet vagy családonkénti átlagos gyermekszámot elérni. Ehhez arra lenne szükség, hogy a kétgyermekes család általánossá válása mellett (tehát a gyermektelenek és egygyermekesek további csökkenése mellett) a családok egy kisebb részében három, esetleg több gyermek szülessék. El lehet-e ezt érni, és milyen módon?

A fent leírt tapasztalatok mindenképpen azt javallják, hogy a művi abortusz szabadságát adminisztratív intézkedésekkel ne korlátozzuk. Ugyanakkor kívánatos lenne, ha minél kevesebb művi abortuszra kerülne sor, különösen a gyermek születését megelőzően, mert a művi abortusz, főképpen ha többször történik, növeli a későbbi koraszülések esélyét és ezen keresztül a csecsemőhalandóságot.

Viszont a családi pótlék és más pénzbeli és közvetett támogatások növelése, amelyek a gyermekes családok anyagi helyzetét könnyítik, elősegítenék a termékenység emelését. Fontos e társadalmi juttatások reálértékének megőrzése, továbbá annak elkerülése, hogy a személyi jövedelemadó aránytalanul nagy terheket rakjon a gyermekes családok vállára (tehát az eltartott gyermekeket valamilyen formában mindenképpen számításba kellene venni az adó megállapításakor). Érdemes megemlíteni, hogy abban a két európai országban, ahol a termékenység csökkenési tendenciája megállt, sőt bizonyos emelkedés is bekövetkezett, Franciaországban és Svédországban (Franciaországban minden női kohorsz termékenysége 2000-nél valamivel magasabb, Svédországban pedig az utolsó néhány évben az éves adatokból számított teljes termékenységi együttható emelkedett 2000 körüli szintre), a gyermekes családokat támogató jelentős intézkedéseket vezettek be.