Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

TÁRSADALOMPOLITIKA

TÁRSADALOMPOLITIKA

Elvként elfogadhatjuk, hogy a gazdasági fejlődés, a társadalom jó működése és a társadalmi igazságosság érvényesülése szempontjából egyaránt előnyös, ha a társadalmi mobilitási esélyek különbségei minél kisebbek, más szóval, ha a mobilitási esélyek minél közelebb vannak az egyenlőséghez. Ugyanakkor a magyar és a nemzetközi mobilitási vizsgálatok eredményei alapján levonhatjuk a következtetést, hogy az esélykülönbségeket politikai eszközökkel csak bizonyos, viszonylag szűk határok közt lehet befolyásolni. Rossz hatásúak és hosszabb távon eredménytelenek voltak a mobilitási folyamatok adminisztratív eszközökkel (például származás szerinti megkülönböztetésekkel az egyetemi felvételeknél) történő befolyásolására tett kísérletek.

Ezzel szemben a különböző régiók, valamint a városok és községek iskolai ellátottságának és az iskolák minőségi színvonalának kiegyenlítése, a tanulók kollégiumi elhelyezése (és a népi kollégiumokban kidolgozottakhoz hasonló elvek szerinti nevelése, oktatása), a hátrányos művelődési környezetből származó fiatalok különleges oktatási támogatása, maga az ösztöndíjrendszer, továbbá az iskolarendszeren való áthaladás „fő útja” (általános iskola után nappali gimnázium és nappali felsőfokú oktatás) mellett különféle „mellékutak” (esti és levelező oktatás, felnőttképzés stb.) nyitva tartása elősegíti az esélyek kiegyenlítését. Sőt a hátrányos társadalmi helyzetű fiatalok láthatatlan hátrányának (például a nem iskolában elsajátítható, hanem otthonról hozott tudás, tájékozottság értékelése a vizsgákon) tudatos mérséklése is nagy előrelépés ebben az irányban.

A tandíj bevezetése a felsőfokú oktatásban szükségképpen megnöveli az eltérő anyagi és társadalmi helyzetű családok gyermekeinek felsőfokú továbbtanulási esélyei közötti különbségeket, ezért nagyon fontos, hogy ösztöndíjak és hallgatói hitelek segítsék elő, hogy a szerényebb helyzetű fiatalok ne legyenek kénytelenek lemondani az egyetemi és főiskolai tanulásról.

A város- és faluszociológiával foglalkozó 6. fejezetben már utaltam arra, hogy a belső vándorlás, a lakóhely-változtatás adminisztratív eszközökkel való befolyásolási kísérletei egyrészt általában kudarcot vallanak, másrészt igen nagy társadalmi feszültségeket idéznek elő.

A városok és a falvak, valamint az egyes régiók közötti gazdasági és ellátottsági különbségek mérséklése mindenesetre a belső vándorlás csökkenése irányában hat, ezért ha az egyirányú (faluról városba, az ország egyik régiójából a másikba irányuló) tömeges vándorlást problematikusnak ítéljük meg, akkor azt leginkább a fejlettségi különbségek hosszú távú csökkentésével lehet mérsékelni. A nem egy irányba haladó, hanem „csere” jellegű vándorlás intenzitásának növekedése viszont valószínűleg a gazdasági fejlődés szükségszerű velejárója, a fejlődésnek legalábbis bizonyos szakaszában. Ezért ennek visszafogása értelmetlen lenne.

A nemzetközi vándorlást sokkal inkább hajlamosak a fejlett országok adminisztratív eszközökkel szabályozni, mint a belső vándorlást. Valószínűnek lehet azonban mondani, hogy a következő évtizedekben az összes fejlett ország fokozatosan kénytelen lesz nemzetközi vándorlási politikáját liberalizálni. Az Európai Unió tagországai között ezen országok állampolgárai szabadon változtathatják lakóhelyüket. Ezért azt is valószínűnek lehet tartani, hogy hazánkból is a jelenleginél többen fognak kivándorolni, és még inkább többen fognak átmenetileg külföldön munkát vállalni, másrészt többen fognak menekültként és egyszerűen gazdasági okok miatt bevándorolni, illetve kivándorolni. A kivándorlás rövid távon csökkentheti a munkanélküliséget, hosszú távon azonban mindenképpen veszteséget jelent az adott társadalom számára, mert elsősorban fiatal felnőttek hagyják el az országot, akik – ha hazájukban maradnának – hozzájárulnának a nemzeti jövedelem előállításához. A bevándorlás – a közvélemény egy részének ellenérzéseivel ellentétben – kifejezetten hasznos az adott ország számára, mivel többnyire fiatal felnőttek vándorolnak be, és mivel sokan közülük olyan munkakörökben helyezkednek el, ahol a helyi lakosság nem kíván munkát vállalni. Mivel Magyarországon a következő évtizedekben a munkavállalási korú lakosság számának csökkenésére kell számítani, az esetleges munkavállalási korú bevándorlók hozzájárulnak az ebből fakadó gazdasági problémák enyhítéséhez.

A külföldről érkező bevándorlás természetesen problémákat is okoz, éspedig többnyire annál nagyobbakat, minél inkább eltérő, idegen kultúrából jönnek a bevándorlók. A különböző kultúrájú emberek együttélése könnyen súrlódásokhoz vezethet. E problémának azonban nem az a megoldása, hogy a bevándorlást adminisztratív eszközökkel gátolják, hanem az, hogy a bevándorlóknak a hazai kultúrához való alkalmazkodását segítik elő, és a hazai lakosságnak az idegen kultúrájúakkal szembeni ellenérzéseit próbálják csökkenteni.