Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

6. fejezet - 6. fejezet │VÁROS ÉS FALU

6. fejezet - 6. fejezet │VÁROS ÉS FALU

Az elsősorban foglalkozáson alapuló osztályokon és rétegeken kívül az egyenlőtlenség lényeges tényezője az egyén és a család lakóhelye is. A kedvező feltételekkel rendelkező lakóhelyen ugyanis nagyobb a munkahelykínálat, magasabb jövedelmeket lehet elérni, jobbak a lakásviszonyok, kellemesebb a művi és a természetes lakókörnyezet, jobb a kereskedelmi ellátás, több és jobb iskola és egészségügyi intézmény van a közelben, jobbak a közlekedési viszonyok stb. Azonos társadalmi rétegbe tartozók között tehát nagy különbségeket találhatunk aszerint, hogy hol laknak.

A lakóhelyek legegyszerűbb megkülönböztetése a városok és a községek vagy falvak szétválasztása. Ezt az egyszerű megkülönböztetést követve alakult ki külön a városszociológia és külön a faluszociológia. Valójában azonban nemcsak e két településkategóriát lehet megkülönböztetni, hanem a városokon belül is sok – eltérő életkörülményeket nyújtó – kategória van a világvárosoktól a kisvárosokig, hasonlóképpen a falvakon belül a városközeli fejlődő falvak, az üdülőtelepülések és az elmaradott és hanyatló községek között. Emellett a városokon belül is igen nagy különbségek fordulnak elő a különböző városrészek között.

ALAPFOGALMAK

Város és község

A város és a község fogalma teljesen egyértelműnek tűnhet, hiszen városnak szokás nevezni azokat a településeket, amelyeknek városi államigazgatási rangjuk van, községeknek vagy falunak pedig azokat, amelyeknek rangja községi. Rögtön belátjuk azonban, hogy ez a definíció nem felel meg teljesen a tudományos elemzés céljainak, mert országonként nagyon eltérő az, hogy milyen településeknek van városi rangja, továbbá Magyarországon is időről időre városi rangot kapnak egyes községek (a múltban az is előfordult, hogy a korábban városi rangú települések elvesztették a város rangot és községnek minősültek).

Ezért az urbanizáció szintjét és ütemét sem nemzetközi összehasonlításban, sem hosszú távú hazai vizsgálatokban nem szabad egyszerűen a városi rangú településeken élő népesség arányával mérni.

Nem sokkal jobb a település népességszámának kritériumként való felhasználása sem a város vagy a község definiálásánál. Azt mondhatjuk, hogy az egymilliónál nagyobb lakosságú települések valóban „metropolisok”, a 100 ezren felüli népességűek „nagyvárosok”, a 20-100 ezer lakosúak „középvárosok”, és megvonhatjuk 5 ezer lakosnál a „kisvárosok” és „községek” határát. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy 5000-nél kisebb népességű települések is lehetnek városias, több tízezres települések pedig falusias jellegűek. Az utóbbi fajta óriásfalvak éppen hazánkban fordulnak elő. Várossá nyilvánítása előtt Érd volt a „legnagyobb falu” Európában, és Érd városának ma is számos falusias jellemzője van.

A szociológiában azonban ennél lényegesen finomabb város- és falufogalmakat használunk.

Az egyik ilyen definíció szerint város az a település, amelynek lakossága és környezete, a környező falvak számára bizonyos központi funkciókat lát el, tehát ahol szaküzletek vannak, specializált orvosi ellátást lehet igénybe venni, ahol magasabb szintű iskolák vannak (gondoljunk arra, mennyire fontos egy-egy város számára, hogy valamilyen felsőoktatási intézmény legyen benne, hiszen akkor válik igazán nagyvárossá, ha egyeteme van), ahol művelődési intézmények működnek (nagyobb könyvtár, színház). Ezek a települések többnyire környékük államigazgatási központjai is.

A másik definíció ennél is mélyebbre megy, és azt emeli ki, hogy a városok lakossága minden szempontból (foglalkozás, műveltség, életszínvonal, gondolkodás szempontjából) heterogénebb, ezért az emberi kapcsolatok személytelenebbek, a szomszédság, sőt a család szerepe is meggyengül, ezért gyengébb az egyén viselkedésének társadalmi kontrollja, gyakoribb a deviáns viselkedés. Ezzel szemben a falut a társadalmi kapcsolatok szorosabb volta, a hagyományosabb gondolkodás, a társadalmi normákhoz való nagyobb fokú alkalmazkodás, általában a nyugodtabb életmód jellemzi.

Egyéb formák

A településszociológia használja az agglomeráció fogalmát. Azokat a községeket és kisebb városokat, amelyeknek lakossága szoros és mindennapos kapcsolatban áll a nagyvárossal, például ahonnan sokan ingáznak naponta a nagyvárosba, nevezzük a nagyváros agglomerációjának.

A magyar településhálózat vizsgálatánál különleges típusként szokás megkülönböztetni a tanyákat. Tanyának nevezték a magyar szakirodalomban a falvak és városok zárt beépítésű részén kívül fekvő, egyedül álló vagy csak kevés lakóépületből álló településeket és a hozzájuk tartozó gazdasági épületeket, amelyeknek lakói mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak.

A magyar hivatalos statisztikában a tanyákra vonatkozó adatokat nem találunk, hanem helyette az úgynevezett külterületi lakott hely kategóriája szerepel. Ez nemcsak a tanyákat, hanem mindenféle, a belterületeken kívül fekvő lakott helyeket magában foglal: például a bakterházakat, üdülőket stb. is.

Urbanizáció, városodás, városiasodás

A nemzetközi szociológiai szaknyelvben használt urbanizációfogalomnak két magyar fordítása lehetséges: városodás és városiasodás. Érdemes e két szakkifejezést megtartani, mert az urbanizáció két különálló oldalát nevezik meg.

Városodásnak nevezi a magyar szakirodalom azt a tendenciát, hogy a városi népesség aránya nő. Ettől szokás megkülönböztetni a városiasodás fogalmát. Ezen azt értik, hogy a települések városias jellege emelkedik, például nő az emeletes épületek, a kemény burkolatú utak aránya, javul a kereskedelmi ellátás stb.

Szuburbanizáció, szegregáció, slum, invázió, szukcesszió, filtráció

Szuburbanizációnak nevezzük azt az újabb tendenciát, amikor a városok központi részeiben lakó népesség száma fogy, viszont a városok külső „kertes” kerületeinek népessége vagy a városhatáron túl elhelyezkedő kertes-családiházas területek népessége nő.

Szegregációnak nevezzük azt a jelenséget, ha egy-egy településen belül a különböző társadalmi rétegek, etnikai csoportok stb. lakóhelye erősen elkülönül egymástól. A szegregáció sokszor együtt jár a jövedelmi viszonyok és a települési infrastruktúra lényeges egyenlőtlenségeivel.

Az angol slum kifejezést használja a magyar szakirodalom is a városok, elsősorban nagyvárosok fizikailag leromlott állapotú és szegények által lakott városrészeinek megnevezésére. Használhatnánk a nyomornegyed elnevezést is, ez azonban lényegesen el- ítélőbben hangzik, mint a semlegesebb slum kifejezés.

Inváziónak nevezik a szociológiában azt a jelenséget, amikor egy településrészbe, városi kerületbe a korábbi népességtől eltérő népesség költözik be, és amikor a korábban szokásos tevékenységek, például a kiskereskedelem mellé újabb tevékenységfajták települnek, például nagy áruházakat építenek a környéken.

Szukcessziónak nevezzük, amikor egyrészt az invázió, másrészt a korábbi lakosság és tevékenységek kiköltözése következtében a településrész lakosságának és gazdasági tevékenységeinek összetétele megváltozik, kicserélődik.

A szukcesszióval rokon fogalom a lakásszociológiában használatos filtráció. Ezen azt értik, hogy az idők folyamán a lakások lakói kicserélődnek, azaz a lakásokba egyre szegényebb rétegek költöznek be, míg a korábbi lakók fokozatosan nagyobb és jobb minőségű lakásokba költöznek. A lakások tehát mintegy „lefelé”, a lakók pedig „fölfelé” mozognak a társadalmi, illetve a lakásstruktúrában. A jó minőségű lakások építése elősegíti a filtrációt, ebben az esetben a legszegényebb családok a lakások nagyság és minőség szerinti hierarchikus struktúrájának az alsó lépcsőfokára lépnek. Ha viszont olcsó bérházakat építenek a legszegényebb réteg számára, „luxus”-lakások pedig nem épülnek, akkor mindenki „marad a helyén”, nincs filtráció.

A városok és községek vizsgálatához hasonló kérdések merülnek fel a földrajzi régiók vizsgálatánál is: egyes régiók kedvezőbb helyzetben vannak, mint más régiók, eltér a régiók népességének összetétele, másfajta tevékenységek összpontosulnak az egyes régiókban, és nem utolsósorban ennek következtében egyes régiók az országos átlagnál gyorsabban fejlődnek, más régiók viszont az országos átlaghoz képest, némelykor pedig abszolút értelemben is hanyatlanak.