Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

ÖSSZEFOGLALÁS

ÖSSZEFOGLALÁS

Az emberek társadalmakban élnek, ezek a társadalmak strukturáltak, tagjaik privilegizáltabb vagy hátrányosabb pozíciókat foglalnak el. Amikor a szociológia a társadalmi szerkezetet kutatja, végső soron azt vizsgálja, hogy mennyire igazságosak vagy igazságtalanok ezek a privilégiumok és hátrányok a különböző társadalmakban. Ehhez kapcsolódik az az alapvető kérdés, hogy a társadalmakat mennyire jellemzi az együttműködés vagy a konfliktus. A harmóniaelméletek szerint a társadalom lényegéhez tartozik a mindenki számára előnyös együttműködés, ezért a konfliktus csak kivételes és mindenképpen káros jelenség. A konfliktuselméletek szerint a társadalom lényegéhez tartozik, hogy a különböző társadalmi csoportok konfliktusban állnak, de ez a konfliktus nem feltétlenül káros, hanem a társadalmi fejlődés mozgatóereje lehet.

A társadalmi szerkezet kutatásának egyik alapvető kérdése, hogy a társadalmi kategóriák minek alapján különülnek el egymástól. Megkülönböztethetünk egydimenziós szerkezetelméleteket, amelyek szerint az osztályok egy dimenzió szerint különülnek el. A marxizmus szerint ez a termelőeszközök tulajdona. Más elméletek több dimenziót különböztetnek meg, mint a hatalmat, a megbecsültséget vagy presztízst, az életmódot.

A megkülönböztetett társadalmi kategóriákat a különböző elméletek eltérően nevezik: beszélnek osztályokról, rétegekről, státusokról vagy státuscsoportokról, presztízscsoportokról, társadalmi helyzetekről, miliőkről. E fogalmak használata nem mindig következetes.

A társadalomban elfoglalt helyzet messzemenően befolyásolja az egyén életét, többek között a várható élettartamát, életmódját, társadalmi kapcsolatait (kit választ barátjául, házastársul), végül, de nem utolsósorban a politikai nézeteit, preferenciáit.

Az elmúlt évtizedekben két érdekes kérdés körül zajlott és zajlik nagy vita a társadalmi szerkezetet kutató szociológusok között: 1. elpolgárosodik-e a jólétben élő munkásság, 2. elhalnak-e az osztályok abban az értelemben, hogy az osztályhelyzet hatása az egyén helyzetére és viselkedésére, különösen politikai nézeteire elhalványul.

A magyar szociológia egyik legfontosabb tudományos teljesítménye a szocialista korszakban az volt, hogy kimutatta: a magyar társadalomban korántsem érvényesül az egyenlőség, a társadalmi rétegek jövedelme és életkörülményei között igen lényeges különbségek vannak, és ezek a különbségek nem csökkentek. A rendszerváltás után a rétegek közötti különbségek nőttek.

A szocialista korszakban többé-kevésbé rejtetten érdekes vita folyt arról, hogy kikből áll az uralkodó osztály. Az minden szociológus számára nyilvánvaló volt, hogy nem a munkásosztály az uralkodó osztály, mint azt a hivatalos ideológia hirdette. Általában a politikai és gazdasági vezetőket, bürokráciát tekintették uralkodó osztálynak. Konrád György és Szelényi Iván az 1970-es évek közepén írott könyvükben azt a tételt fogalmazták meg, hogy az értelmiség úton van, hogy uralkodó osztállyá váljék. Szelényi utóbb önkritikusan azt írta, hogy az értelmiségnek nem sikerült uralkodó osztállyá válnia. A mai magyar szociológiának egyik legérdekesebb vitakérdése, hogy a rendszerváltás után kik válnak uralkodó osztállyá: az értelmiségiek, a vállalkozók, tőkések, az állami bürokraták vagy a magán- és állami vállalatok, bankok menedzserei?