Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

ÖSSZEFOGLALÁS

ÖSSZEFOGLALÁS

A Föld népességének kisebbségét alkotó fejlett országokban az egy főre jutó GDP és az életszínvonal sokszorta magasabb, mint a többséget alkotó fejlődő országokban. A Világbank számítása szerint 1985-ben a fejlődő országokban 1,1 milliárd ember, a Föld népességének mintegy egyötöde volt kénytelen a Világbank által alkalmazott igen alacsony létminimumnál is kevesebb jövedelemből megélni. Bár hosszabb távon a szegények aránya a Föld népességén belül valószínűleg csökkent, a gazdag és a szegény országokat elválasztó távolság abszolút értelemben nőtt. Egyes régiókban, elsősorban a Szaharán túli Fekete-Afrikában az 1980-as években a szegénység abszolút és relatív értelemben egyaránt nőtt.

Magyarországot az 1930-as években a hárommillió koldus országának nevezték. Valószínűleg ennél is nagyobb volt a szegények tényleges száma. Az 1960-as évek elején még mindig hárommillió körülire becsülhető a szegények száma, ez azután lecsökkent körülbelül egymillióra. Az 1980-as években már alig csökkent a szegénység. A rendszerváltás után a GDP csökkenése, a munkanélküliség, az infláció következtében erősen megnőtt a szegénység. A KSH korábbi létminimum-számításait alapul véve 1996-ban 3,5-4 millió lehetett a szegények száma. A szegénység növekedésében szerepet játszott a jövedelemegyenlőtlenség növekedése is. A szocialista korszakban a magyarországi jövedelemegyenlőtlenség körülbelül a skandináv országokban megfigyeltekhez volt hasonló, az 1990-es évek első felében azonban felemelkedett a nagy nyugat-európai országokban megfigyelt szintre. Különösen gyakori a szegénység a roma etnikumhoz tartozók, a munkanélküliek, az özvegyi és rokkantnyugdíjasok, valamint a gyermekek között.

A második világháború után a nyugat-európai országokban kiépült a jóléti állam. Ez azt jelenti, hogy az állam széleskörűen gondoskodik az állampolgárok jólétéről, nyugdíjat, családi támogatásokat, táppénzt, munkanélküli-segélyt, szociális segélyt, ingyenes egészségi ellátást és oktatást nyújt az állampolgároknak. Magyarországon is kiépült a szocialista korszakban a jóléti programok rendszere. Ennek azonban számos hiányossága van. A GDP visszaesése korlátozza a jóléti támogatásokra rendelkezésre álló pénzt, ugyanakkor a munkanélküliség és a szegénység kiterjedése növelte a támogatások iránti igényeket. A magyarországi szociálpolitika ezért reformra szorul, de semmiképpen sem kívánatos annak leépítése.