Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

MÓDSZEREK

MÓDSZEREK

Háztartásijövedelem-felvétel

A jövedelemegyenlőtlenségekre és a szegénységre vonatkozó magyarországi adatforrások a Központi Statisztikai Hivatal által 1963-tól 1987-ig ötévenként végzett családivagy háztartásijövedelem-felvételek. Ezeknek során az adott év tavaszán a megelőző év összes jövedelmét írták össze. (Ezért a 4. és 5. fejezetekben közölt táblázatok, amelyeknek adatai ezeken a felvételeken alapulnak, mindig az adatfelvételt megelőző évet, tehát 1962-t stb. tüntetik fel.) Ezen adatfelvételek során a háztartások (pontosabban: a lakások) félszázalékos reprezentatív mintáját kérdezik az összes (beleértve például a mezőgazdasági kistermelésből származó) jövedelmekről, továbbá kiterjednek a háztartás által elfogyasztott termékekre is. Ha a család (pontosabban a háztartás) összes jövedelmét elosztják a háztartástagok számával, majd 12-vel, akkor kapják meg az egy főre jutó havi jövedelmet. Tehát ha egy négyszemélyes háztartás évi összes jövedelme 144 ezer Ft, akkor az egy főre jutó havi jövedelem 3000 Ft.

Az 1968. évi családijövedelem-vizsgálatot követően speciális szegénységvizsgálatra is sor került, amelynek során a jövedelemvizsgálatban szegénynek bizonyult családok egy részét részletesebb kérdőívvel újra felkeresték.

1981-1982-ben a KSH rétegződés-adatfelvételt végzett. Ennek során a háztartások tagjait életkörülményeik és életmódjuk számos dimenziójáról kérdezték meg. A háztartási jövedelmeket azonban sokkal kevésbé részletesen kérdezték, mint a háztartásijöve- delem-adatfelvételek alkalmával. Ezért ez az adatfelvétel kevésbé pontos jövedelem- és szegénységvizsgálatot tett lehetővé, viszont módot nyújtott egy többdimenziós szegénységvizsgálatra.

Háztartáspanel-felvétel

1992 óta a Tárki és a BKE Szociológia Tanszéke háztartáspanel-felvételt végez.[1] A panelfelvételnek az a lényege, hogy ugyanazokat a háztartásokat és személyeket – szám szerint körülbelül 2000 háztartást, a bennük élő körülbelül 4200 16 évesnél idősebb személyt, valamint 1800 gyermeket – évről évre felkeresik, és róluk kérdőíveket töltenek ki. Az adatfelvételek mintája sokkal kisebb, mint a KSH háztartásijövedelem-felvételeinek mintája, ezért az adatokból levont következtetéseknél óvatosabban kell eljárni. Viszont a paneljelleg lehetővé teszi, hogy a háztartások és személyek helyzetében évről évre bekövetkező változásokat is elemezzük.

Vizsgálhatjuk továbbá azt is, hogy milyen események – például munkanélkülivé válás, nyugdíjba vonulás, gyermek születése, válás – játszanak szerepet a szegénységbe süllyedésben és a szegénységből való kiemelkedésben.

Létminimum

Ha az egész népességre kiterjedő jövedelemvizsgálat alapján a szegénységet akarjuk elemezni, meg kell vonnunk azt a határt, az ún. szegénységi küszöböt, amely alatt szegénynek tekintjük a háztartásokat és személyeket. A szegénységi küszöb meghatározásának egyik lehetséges módja a létminimum kiszámítása.

A létminimum számítása sok módszertani problémát vet fel. Mivel az emberek nagy része háztartásokban él, és mivel a háztartástagok jövedelmei a háztartásban összeadódnak, majd a belőlük vásárolt fogyasztási javakat feltehetően többé-kevésbé egyenlően osztják el a háztartástagok között, a létminimumot az egy főre jutó háztartási jövedelem valamely szintjén kell meghatározni. Nem teljesen tisztázott kérdés azonban, hogy amikor az összes háztartási jövedelmet a tagok számával elosztjuk, akkor minden tag azonos súllyal szerepeljen-e. Továbbá bizonyos kiadások együttesen jelentkeznek a háztartásnál (például fűtés), tehát ha több háztartástag van, akkor egy tagra kisebb kiadás jut. Elő szokott fordulni, hogy életkor szerint különböző súlyt adunk az egyes személyeknek, továbbá a nagyobb háztartásokban a többedik háztartástagok kisebb súllyal szerepelnek. Ezeket a súlyokat nevezik fogyasztási egységeknek vagy ekvivalenciaskáláknak.

A KSH háztartásijövedelem-vizsgálataiban például az úgynevezett fogyasztási egységre jutó jövedelem kiszámításánál a háztartásfő 1,2 súlyt, a többi felnőtt 1,0 súlyt, a gyermekek ennél kisebb súlyt (például a 0-3 évesek, 0,3 súlyt), a munkaképes korhatáron felüli nem aktív keresők (nyugdíjasok) 0,7 súlyt kaptak. A háztartáspanel-felvételeknél némelykor egy ennél egyszerűbb súlyozást alkalmazunk, amely az OECD ekvivalenciaskálájának felel meg. Eszerint az egyfős háztartás összes jövedelmét 1,00-val, a kétfős háztartásét 1,66-tal, a háromfősét 2,23-mal, a négyfősét 2,70-nel, az ötfősét 3,23-mal osztjuk el, hogy az egy főre jutó ekvivalens jövedelmet megkapjuk. Hozzá kell azonban tenni, hogy egyik súlyozást vagy ekvivalenciaskálát sem támasztják alá alapos vizsgálatok arról, mekkorák a különböző életkorú személyek szükségletei, és mennyivel kisebbek a nagyobb háztartások egy főre számított szükségletei a kisebbeknél.

Még nagyobb problémát vet fel a létminimumhoz szükséges kiadások nagyságának meghatározása. Úgy szoktunk eljárni, hogy meghatározunk egy olyan legolcsóbb étrendet, amely éppen kielégíti a minimális kalóriaszükségletet, és kiszámítjuk annak árát. A többi kiadást vagy úgy vesszük figyelembe, hogy egyszerűen megszorozzuk az élelmiszer-létminimumot valamilyen szorzószámmal (az Egyesült Államokban az 1960-as években 3-mal), feltételezve, hogy a létminimumhoz szükséges egyéb kiadások e szorzószám szerint aránylanak az élelmiszer-kiadáshoz, vagy pedig tételenként kiszámítjuk az összes többi kiadást, amely a létminimum eléréséhez szükséges (például hogy mennyi szappan, gyufa, fehérnemű stb. árának költsége jut egy személyre egy hónapban). Az utóbbi módszer pontosabb, de sokkal munkaigényesebb. Előnye, hogy vita esetén a kritikus személy pontosan megmondhatja, hogy mit kíván kivenni vagy betenni a számításba.

Az így számított létminimumokat sok bírálat érte a szociológiai irodalomban. Elsősorban arra hivatkoztak, hogy a létminimum nem lehet egyszerűen biológiai fogalom, mert mindig befolyásolják az adott társadalom objektív életkörülményei (például melegebb éghajlaton kevesebb kalória fogyasztása szükséges, kevesebb ruházat kell), továbbá a szokások, a kultúra is. Egészen eltérő például az a lakás, amelyet különféle társadalmakban a létminimumhoz szükségesnek tartanak. Ennek ellenére a létminimum-számításoknak értelmét látom, mert az adott társadalomban és az adott korszakban támpontot adnak annak meghatározásához, hogy milyen jövedelemszint alatt kezdődik a szegénység. Az ilyen létminimumok alapján meghatározott „szegényarányokat” országonként azonban nem szabad összehasonlítani.

Magyarországon a KSH először 1968-ra vonatkozóan számított létminimumot. Ennek havi összege 620 Ft/fő volt. A számítás eredményét titkosították. Az 1980-as évek közepétől a KSH rendszeresen számított és közölt létminimumadatokat. Ennek havi összege 1982-ben 2430 Ft/fő volt, 1989-ben pedig már 4650 Ft/fő. 1989 után már nem számítottak az egész népességre vonatkozó átlagos létminimumot, hanem csak a különböző típusú (taglétszámú, aktív és nyugdíjas, városi és községi) háztartásokra vonatkozó létminimumokat (lásd 4.1. táblázat). 1994 júniusában a két felnőttből és két gyermekből álló városi háztartások létminimuma (amely korábban legközelebb állt az országos átlaghoz) 13 087 Ft/fő volt. Azóta a KSH szünetelteti a létminimum-számításokat. Figyelembe véve, hogy 1994 júniusától 1996 elejéig a fogyasztói árindex mintegy 40 százalékkal emelkedett, azt a becslést tehetjük, hogy a korábbi létminimumnak megfelelő összeg 1996 elején 18 000 Ft/fő körül lehetett. 1997-ben a KSH új módszerrel alacsonyabb létminimumot számított ki, ennek értéke egy két felnőttből és két gyermekből álló háztartásban 1995-ben 48 000 Ft, tehát egy főre számítva 12 000 Ft volt.[2]

4.1. táblázat - 4.1. táblázat ♦ A KSH által számított létminimumértékek 1993 és 1994 júniusában

Háztartás

típusok

Egy háztartásra

Egy főre

városok

községek

városok

községek

1993

1994

1993

1994

1993

1994

1993

1994

1 felnőtt

15 449

18 330

Aktív háztartások 14 137 16 805

15 449

18 330

14 137

16 805

1 felnőtt

1 gyermekkel

23 803

28 332

22 319

26 609

11 902

14 166

11 160

13 305

1 felnőtt

2 gyermekkel

32 546

38 787

29 703

35 486

10 849

12 929

9 901

11 829

2 felnőtt

26 986

32 110

25 489

30 371

13 493

16 055

12 745

15 186

2 felnőtt

1 gyermekkel

36 242

43 161

33 304

39 748

12 081

14 387

11 101

13 249

2 felnőtt

2 gyermekkel

43 897

52 349

41 305

49 342

10 974

13 087

10 326

12 336

2 felnőtt 3 gyermekkel

49 933

59 660

46 810

56 034

9 987

11 932

9 362

11 207

 

2 felnőtt 4 gyermekkel

55 304

66 195

51 848

62 182

9 217

11 033

8 641

10 364

 

3 felnőtt

39 425

46 939

36 474

43 510

13 142

15 646

12 158

14 503

 

3 felnőtt 1 gyermekkel

47 593

56 723

44 906

53 604

11 898

14 181

11 227

13 401

 

3 felnőtt 2 gyermekkel

54 993

65 616

51 553

61 622

10 999

13 123

10311

12 324

 

3 felnőtt 3 gyermekkel

60 364

72 151

56 591

67 770

10 061

12 025

9 432

11 295

 

3 felnőtt 4 gyermekkel

65 735

78 686

61 629

73 918

9 391

11 241

8 804

10 560

 

Nyugdíjas (aktív kereső nélküli) háztartások

 

1 személy

11 376

13 559

10 400

12 426

11 376

13 559

10 400

12 426

 

2 személy

19 739

23 611

17 763

21 316

9 870

11 806

8 882

10 658

 

3 személy

28 490

34 113

26 209

31 467

9 497

11 371

8 736

10 489

 

A Magyar Háztartás Panel adatainak feldolgozásakor más – alacsonyabb – szegénységi küszöböket is használunk, így a nyugdíjminimumot, amelyet mintegy a szociálpolitika által elismert szegénységhatárnak tekinthetünk, és amelynek összege 1994-ben 6800 Ft volt.

Használtunk az elemzéshez továbbá két relatív szegénységi küszöböt, az átlag 50 százalékánál alacsonyabb egy főre jutó jövedelmet, valamint a legalacsonyabb jövedelmű egyötöd részt, szaknyelven a legalsó jövedelmi kvintilist.

Jövedelmi decilisek

A jövedelmek egyenlőtlenségét többféleképpen lehet mérni. E módszerek közül a legegyszerűbb az úgynevezett jövedelmidecilisek eloszlása, vagyis százalékos részesedések az összes jövedelemből. Ebben az esetben úgy járunk el, hogy az adatfelvétel során megkérdezett személyeket vagy háztartásokat egy főre jutó háztartási jövedelmük alapján sorba rendezzük, majd kiszámítjuk, hogy az összes összeírt jövedelemből mennyit kapott az első (legalsó), második stb. decilis. Ha még tömörebben akarjuk az egyenlőtlenség mértékét kifejezni, akkor kiszámítjuk a legfelső és a legalsó decilis százalékos arányát az összes jövedelmen belül.

Jövedelmi decilisek helyett némelykor a jövedelmi kvintilisek (egyötöd részek) százalékos részesedését mutatják ki.



[1] Az említett követéses vizsgálat Magyar Háztartás Panel (MHP) néven hat kérdezési hullámot ért meg, az utolsó adatfelvétel 1997-ben történt. A jövedelmek és a szegénység alakulását gyakran vizsgálják követéses módszerrel. Az egyik legismertebb az 1968-ban induló és még ma is folyó amerikai Panel Study of Income Dynamics (PSID).

[2] A létminimumértékek 2003-ban, az egyes háztartástípusokban a következők voltak: két aktív korú két gyermekkel 145 044 Ft, három gyermekkel 165 050 Ft, egy gyermekét egyedül nevelő szülő 82 525, egyedül élő nyugdíjas 45 017 (KSH 2004, 89. p.).