Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

MÉRÉSI SZINTEK

MÉRÉSI SZINTEK

Mielőtt az elemzési módszereket ismertetném, röviden ki kell térni az úgynevezett mérési szintek kérdésére, mert az alkalmazható módszerek attól függnek, hogy változóinkat milyen mérési szinten tudjuk mérni, kifejezni. Négy mérési szintet különböztethetünk meg.

Nominális szint

Ebben az esetben a változó különböző értékei (a kérdésre adott különböző válaszok, a különböző kódpozíciók) egyszerűen azt fejezik ki, hogy két vagy több különböző típusról van szó, például: férfi vagy nő. A szociológiai felvételek alapján kapott legtöbb változó ilyen nominális típusú. A társadalmiréteg-kategóriákat is legtöbbször nominális változóként kezeljük, tehát nem feltételezzük, hogy például a segédmunkás kategória magasabban helyezkedik el a társadalmi hierarchiában, mint a mezőgazdasági fizikai kategória. Ez a példa azonban jól szemlélteti a mérési szintekkel kapcsolatban gyakran felmerülő dilemmát, ugyanis amikor a rétegkategóriák élére a „vezetőket” vagy a „vezetőket és értelmiségieket” tesszük, ezzel hallgatólagosan azt is elfogadjuk, hogy ez a réteg áll a hierarchia élén.

Ordinális szint

Ebben az esetben a válaszkategóriák sorba rendezhetők, de a közöttük lévő távolságokat nem lehet összehasonlítani. Például ha a megkérdezett egészségi állapotára vonatkozó kérdésre a következő öt válasz adható:

a) nagyon jó,

b) meglehetősen jó,

c) közepes,

d) meglehetősen rossz,

e) nagyon rossz,

akkor azt egyértelműen tudjuk, hogy a „nagyon jó” válasz az egészségi állapot jobb szubjektív értékelését fejezi ki, mint a „meglehetősen jó” válasz, de azt nem tételezhetjük fel, hogy a „nagyon jó” és a „meglehetősen jó” között ugyanakkora a távolság, mint a „meglehetősen jó” és a „közepes” közt.

Intervallumszint

Ebben az esetben nemcsak a különböző válaszkategóriák egymás utáni sorrendjét vehetjük ismertnek, hanem a közöttük lévő távolságokat is, de nem tételezhetjük fel egy zérus pont létét a mérésre használt skálán, ezért semmit sem tudunk arról mondani, hogy az egyik kategória „hányszor” magasabb vagy jobb a másiknál. Az intervallum mérési szint példájaként a Celsius hőmérsékleti skálát szokás idézni. Ennek zérus pontját Celsius egyszerűen saját belátása alapján választotta ki. Ezért azt állíthatjuk, hogy a 0 Celsius-fok és a 10 Celsius-fok között ugyanakkora a különbség, mint 10 és 20 Celsi- us-fok között, de azt nem állíthatjuk, hogy amikor 20 fok meleg van, akkor „kétszer annyira meleg van”, mint amikor 10 fokot mérünk. A szociológiai vizsgálatokban például az intelligenciateszteket értelmezhetjük így. Ekkor elfogadhatjuk, hogy a 100 intelligencia-pontszámú személy ugyanannyival intelligensebb a 90 intelligencia-pontszámú személynél, mint amennyivel a 110 pontszámú intelligensebb a 100 pontszámúnál. Mivel azonban nem állíthatjuk, hogy létezik az intelligenciának valamilyen abszolút zérus szintje, és az a személy helyezkedik el itt, aki a teszt alapján 0 pontszámot kap (ilyen ember egyébként nincs), azt sem mondhatjuk, hogy a 150 pontszámú személy kétszer olyan intelligens, mint a 75 pontszámú.

Aránymérő szint

Ebben az esetben nemcsak az intervallum mérési szint jellemzőit ismerjük, hanem a zérus szintnek is van értelme. Ilyen mérési szinten tudjuk például a személyes jövedelmet (van olyan személy, akinek egyáltalán semmi személyes jövedelme sincsen, tehát teljes mértékben embertársai jótékonyságából él) vagy az alkoholos májzsugorodás okozta halálesetek számát mérni (elvben előfordulhat, hogy egy közösségben senki sem hal meg alkoholos májzsugorodás következtében). Ilyen esetben az arányokra vonatkozóan is tehetünk megállapításokat, például annak a háztartásnak, amelynek egy főre jutó jövedelme 10 000 Ft, kétszer akkora a jövedelme, mint azé, amelyben az egy főre jutó jövedelem 5000 Ft. Vagy (feltételezve, hogy a májzsugorodás okozta halálozások az alkoholizmust jól mérik) azt mondhatjuk, hogy ha valamely társadalomban 30 évvel ezelőtt 100 ezer lakosra évi 10 májzsugorodás okozta haláleset jutott, ma pedig 40, akkor az alkoholizmus százalékos elterjedtsége négyszeresére nőtt.

Az elemzéshez használt változók mérési szintjére azért kell odafigyelni, hogy a szociológus ne alkalmazzon adatai elemzésére olyan módszereket, amelyek az adott mérési szinten nem alkalmazhatók, csupán a magasabbakon. Például két változónk közötti kapcsolat erősségének mérésére nominális szinten mért változók esetén a chi-négy- zetet lehet használni, ordinális szintű változók esetén a rangkorrelációs együtthatót, intervallum- és aránymérő szinten mért változók esetén pedig a Pearson-féle korrelációs együtthatót.

Mivel a magasabb rendű mérési szinteken lényegesen több módszert lehet alkalmazni, a szociológus sokszor igyekszik nominális és ordinális szinten mért változóit különféle módszerekkel, például indexek szerkesztésével, intervallum- és aránymérő skálán mérhető változókká alakítani. Az 1981-1982. évi rétegződés-adatfelvétel jórészt nominális és ordinális elemi adatai alapján Kolosi Tamás számított például úgynevezett státusindexeket az egyén vagy a család helyzetének mérésére, az életkörülmények különböző dimenzióiban. Ezek többnyire 1 és 7 közötti értéket (nagyon rossztól a nagyon jóig) vehettek fel, és így intervallumskálának lehet őket tekinteni. Ez tette lehetővé számára többek között a klaszteranalízis felhasználását. Hasonlóképpen, amikor a mobilitás kutatói a különböző társadalmi-foglalkozási csoportoknak presztízspontszámokat állapítottak meg (többnyire 1-től 100-ig), akkor ezzel a nominális szintű rétegkategóriákat intervallumszinten mért változóvá alakították át. Ezáltal vált lehetővé a többváltozós regressziós elemzés és útelemzés felhasználása a mobilitási adatok elemzésére.