Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

KÉRDŐÍVKÉSZÍTÉS

KÉRDŐÍVKÉSZÍTÉS

A kérdőíveken szereplő kérdéseknek két típusát kell megkülönböztetni: a zárt vagy strukturált és a nyitott vagy nem strukturált kérdéseket.

Zárt kérdés esetén a kérdőíven magán szerepelnek a különböző válaszlehetőségek (esetleg már kódszámmal ellátva), így a megkérdezett személy vagy a kérdező aláhúzza, vagy más módon megjelöli a kiválasztott válaszlehetőséget. Ennek legegyszerűbb példája a megkérdezett nemére vonatkozó kérdés, ilyenkor a megkérdezett vagy a kérdező egyszerűen aláhúzza a férfi vagy a nő válaszlehetőséget. Ugyanígy lehet a társadalmi helyzetre vonatkozó kérdésnél is hét vagy több válaszlehetőséget (1. vezető és értelmiségi, 2. egyéb szellemi foglalkozású stb.) megadni. Ennél sokkal bonyolultabb kérdéseket is fel lehet tenni zárt formában, például a legfontosabb értékekre vonatkozó kérdéseket. Ha a válaszlehetőségek száma nagy, vagy ha azokat sorba kell rendezni (például az értéksorrendet megállapítani), akkor különálló kis kártyákra is fel lehet őket írni, és a megkérdezett azokat rendezheti stb. A zárt kérdések alkalmazásának előnye az egyszerű kódolás és feldolgozás, hátránya, hogy a nyitott kérdésekhez képest sok esetben ki- sebb-nagyobb információveszteséget okoznak. (A megkérdezett például nem nevezhet meg olyan értékeket, amelyek nem szerepelnek a kérdőíven vagy a kártyákon.)

A nyitott kérdések esetében a megkérdezett személy fogalmazza meg válaszát, ezt vagy ő, vagy a kérdező beírja a kérdőívre. Kérdezhetjük ilyen módon a társadalmi-foglalkozási helyzetet, ebben az esetben olyan szöveg kerül a kérdőívre, mint „számítástechnikus”. A bonyolultabb kérdéseknél különösen gyakori a kérdés nyitott megfogalmazása. Azt kérdezzük például, hogy véleménye szerint miért fogyaszt mértéktelenül szeszes italt.

A mélyinterjús módszerben ennél is tágabb kérdéseket szokás feltenni, például megkérjük a megkérdezettet, hogy mondja el gyermekkora történetét, az abban előforduló főbb problémákat. A nyitott kérdések előnye, hogy sok olyan információt adhatnak, amelyre a kérdőív készítésénél a kutató nem is gondolt. Lényegesen nehezebb és nagyobb munkát igényel a kódolás, mert sokszor csak a válaszok előzetes átnézése alapján lehet megszerkeszteni a különböző kódkategóriákat, továbbá némelyik válasz olyan pontatlan lehet, hogy nehéz egyértelműen eldönteni, hogy melyik kategóriába kell sorolni. (Például a fenti foglalkozási példában nem egyértelmű, hogy a számítástechnikus egyetemi végzettségű számítástechnikai mérnököt vagy számítógép-karbantartót jelöl-e.)

Kézenfekvő, hogy a kérdőíven szereplő kérdéseknek világosaknak kell lenniük, nem adhatnak alkalmat félreértésekre. Zárt kérdéseknél tisztázni kell, hogy csak egy vagy több választ is alá lehet-e húzni. Fontos továbbá, hogy ne tegyünk fel olyan kérdést, amely a megkérdezett személyt elriasztja, a közreműködésre való készségét rontja. Ezért nagyon óvatosnak kell lenni minden bizalmas természetű kérdés feltevésével. Figyelembe kell továbbá venni, hogy a kérdezés nem lehet túl hosszú, mert a megkérdezettek türelme elfogyhat. Mindezért a kérdőívet ajánlatos a vizsgálat megkezdése előtt kisebb számú személy megkérdezésével kipróbálni. Ez az úgynevezett próbakérdezés.