Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI SZOCIOLÓGUSOK

A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI SZOCIOLÓGUSOK

Az első világháború, az 1930-as évek eleji nagy gazdasági válság és a szélsőjobboldali rendszerek hatalomra kerülése Németországban és Olaszországban – általában a szélsőjobboldal előretörése a politikában, az irodalomban és a tudományokban – súlyos megrázkódtatásokat okozott az európai szociológusoknak. Több német, osztrák és magyar szociológus kivándorolt Amerikába vagy Nyugat-Európába. Ezek a történelmi események, továbbá tudósok üldözése a szélsőjobboldali rendszerekben súlyosan hátráltatták az európai szociológia fejlődését, ezért Európában nem találunk ebben a korszakban olyan nagy hatású szociológusokat, mint az első világháború előtti évtizedekben.

Amerikában viszont fokozatosan erősödött a szociológiai oktatás és kutatás, kialakult az a fajta – erősen empirikus érdeklődésű – szociológia, amely a második világháború után az amerikai szociológia fő irányaként vált ismertté a világban, és terjedt el sok más országban is.

Először két magyar emigránssal foglalkozom, akik Nyugaton váltak nagy hírű társadalomtudóssá. Polányi Károly és Mannheim Károly hasonló társadalmi és intellektuális háttérből indult, a Galilei Körből, illetve a Szellemi Tudományok Szabad Iskolájából. Az első világháborút, illetve a forradalmakat és ellenforradalmat követően azonban kivándoroltak. Polányi Károly Amerikában, majd Kanadában, Mannheim Károly Németországban, majd a nácizmus hatalomra jutása után Angliában volt egyetemi tanár. A szocializmus időszakában a magyarországi hivatalos ideológia nagyon eltérően ítélte meg őket: míg Polányi Károly műveit a marxizmushoz közel állónak tekintették és (a Nagy átalakulás kivételével) kiadták, Mannheimet élesen antimarxistának tartották, és ezért a rendszerváltásig szinte semmi sem jelent meg tőle Magyarországon.

Polányi Károlyt (1886-1964) gazdaságtörténésznek vagy a gazdaságantropológia megalapítójának szokták tekinteni. Igen nagy hatása volt azonban a szociológiára, különösen az 1970-es és 1980-as évek magyar szociológiájára. Alaptétele, amelyet a világ gazdaságszociológiai irodalmában gyakran idéznek, az, hogy a gazdaság a társadalomba be- ágyazottan működik, más szóval a gazdaságot nem lehet a társadalomtól függetlenül vizsgálni, azaz a társadalmi környezettől függ, hogyan működik a gazdaság. Azt állította és bizonyította történeti munkáival (1972; 1976), hogy egy társadalom nem csak a piaci csere mechanizmusával képes gazdálkodni. A piac mellett két alternatív gazdálkodási mechanizmust elemzett: a reciprocitást (a kölcsönös ajándékozást) és a redisztribúciót (a társadalom által termelt javak összegyűjtését és szétosztását egy központi kormányzat által). Az utóbbinak példájaként mutatta be a XVIII. századi Dahomey-i Királyságot. A magyar szociológiában Polányinak ezeket a fogalmait az elmúlt évtizedek magyar társadalmára vonatkoztatták: a redisztribúciót azonosították a szocialista társadalomban történő jövedelem-újraelosztással, a háztáji gazdálkodásban és különösen a „kalákában” történő falusi házépítésben pedig a reciprocitás számos modern megnyilvánulását fedezték fel. Polányi művei közül a leghíresebb, A nagy átalakulás (1957). Ebben az önszabályozó piac, a szabályozatlan kapitalizmus következményeit, a társadalmi ellentétek kiélesedését, az alapvető emberi értékek elsikkadását bírálja. Végső soron azt a félelmét fejezi ki, hogy a kapitalizmus működése következtében totalitárius rendszerek fognak hatalomra jutni. Ennek megelőzése érdekében tartotta szükségesnek a kapitalista piac működésének korlátozását, a társadalmi hatások figyelembevételét, végső soron egy, az ember szolgálatát a középpontba helyező gazdasági rendszer létrehozását.

Mannheim Károly (1893–1947) az Ideológia és utópia (1996) című művével a tudásszociológia egyik alapítójának számít. Mannheim azt a Marx és Weber által tárgyalt problémát gondolta tovább, hogyan lehet a társadalomról tárgyilagos ismereteket szerezni, tekintettel arra, hogy a társadalomtudóst – és minden állampolgárt – befolyásolják az érdekei, amelyek a társadalomban elfoglalt pozíciójából származnak. Mannheim szerint az ideológiák az uralkodó csoportok érdekeit szolgálják, ezért konzervatív, a fennálló rendet erősítő funkciójuk van. Az utópiák viszont az elnyomott csoportok érdekeit szolgálják, és ezért a társadalom változását segítik elő. Sem az ideológiák, sem az utópiák alapján nem lehet a társadalmat tárgyilagosan vizsgálni. Csak a szabadon lebegő értelmiségiek – hétköznapibban: azok, akik nem „pártértelmiségiek” – képesek a társadalom megismerésére, mert érdekeik nem befolyásolják kérdésfeltevéseiket és következtetéseiket. Tudásszociológiai nézőpontból vizsgálta a korabeli konzervatív ideológiát (Mann- heim 1994), s foglalkozott kultúrszociológiával (Mannheim 1995). A második világháború alatt Angliában figyelme az akkoriban sok társadalomtudóst foglalkoztató problémára irányult: hogyan lehetne elkerülni, hogy totalitárius rendszerek kerüljenek hatalomra Európa demokratikus országaiban. Ennek érdekében egyrészt átfogó társadalmi tervezést javasolt, másrészt az erkölcs és az értékek megújulásának szükségességét hirdette, az európai gondolkodás hagyományaira, a zsidó-keresztény vallásokra támaszkodva.

Németországban a nemzetiszocialista hatalomátvétel után a szociológia lényegében megszűnt. A legtöbb szociológus emigrált. A kivándorlók között a szociológia fejlődésében nagy szerepet játszott a Frankfurti Iskola. Mivel tevékenységük nagyrészt a második világháború utáni korszakra esik, ezért ott tárgyalom őket. Viszont itt kell megemlíteni Norbert Eliast (1897–1990), Mannheim tanítványát és munkatársát, mivel – bár a második világháború után is tanított és írt – fő műveit 1939-ig írta meg. Évtizedekig alig figyeltek fel munkáira, de 1970 körül hirtelen felfedezték, és azóta igen jelentős a hatása a legújabb szociológiai kutatásokra is. A civilizáció folyamata című könyvében (1987) és Az udvari társadalom (2005) című doktori disszertációjában az európai társadalmak több évszázados fejlődését fogja át. Vizsgálódásainak középpontjába az emberi viselkedés szükségszerű, egyre kiterjedtebb szabályozottságát, az ösztönszerű viselkedés fokozatos eltompítását állítja. Ezt a folyamatot mutatja be olyan viselkedési szabályok kialakulásának példáján, mint a kés és a villa használata az étkezés közben, az anyagcserével kapcsolatos viselkedés, az orrfúvás, a köpködés, vagy például a hálóhelyiségben való viselkedés szabályai. A fejlődés folyamatának egyik jellemzőjét abban látja, hogy a külső társadalmi kényszer helyébe egyre inkább a belső kényszer lép, amely a szégyen és a fe- szélyezettség érzésén keresztül szabályozza a társadalom tagjainak viselkedését. Elias végső soron arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan lehet harmonikus egyensúlyt létrehozni a szükséges társadalmi szabályozottság és az egyén személyes hajlamai, a szabadság és függetlenség vágya közt.

Alfred Schütz (1899–1959) Ausztriából vándorolt ki Amerikába. Edmund Husserl fenomenológiainak nevezett filozófiai irányzatára támaszkodva dolgozta ki a fenomenológiai szociológia elméletét. Ennek lényege, hogy a szociológiai kutatás figyelmének az emberek mindennapi életére kell irányulnia, azaz hogyan értelmezik az emberek az őket körülvevő társadalmi környezetet, hogyan igazodnak el a társadalomban (Schütz 1932; Schütz-Luckmann 1979). Ez a nézőpont gyökeresen eltér Parsonsétól, aki a nagy struktúrákra és a funkciókra helyezte a hangsúlyt. Schütz munkásságát sokáig alig vették észre a szociológia szélesebb köreiben, sok művét csak halála után adták ki. Az 1970-es évektől azonban egyre nagyobb figyelem fordult életműve felé, és ma a fenomenológiai irányzat, amelyről a következő alfejezetben lesz szó, Schütz műveit tekinti kiindulópontjának (Hernádi 1984; Csepeli 1987).

A nagy emigránsok közé tartozott a rendkívül színes egyéniségű Pitirim Sorokin (1889–1968). Oroszországban született a finnugor komi népcsoporthoz tartozó szegény parasztcsaládban. Az orosz forradalom alatt az eszer párthoz csatlakozott. A polgári forradalom idején Kerenszkij személyes titkára volt. A bolsevikok halálra ítélték, de Lenin megkegyelmezett neki. Végül 1923-ban kiutasították a Szovjetunióból. Amerikában lett szociológiaprofesszor. Nagy elméleti összefoglaló munkáival lényegesen hozzájárult az amerikai szociológia kiteljesedéséhez. Sorokin nagy empirikus munkát írt a társadalmi és kulturális mobilitásról (Sorokin 1959), amelyben arra a következtetésre jutott, hogy a társadalmi mobilitásnak nincs valamilyen nagy évszázados tendenciája, csak kisebb-nagyobb mobilitású korszakok váltogatják egymást a történelemben. Ez a gondolata is jelzi, hogy nem osztotta az amerikai szociológusok jelentős részének optimista felfogását a társadalmi fejlődés hosszú távú tendenciáiról. Sorokin a morális kérdések iránt is erősen érdeklődött. Jól kifejezi ezt egyik könyvének címe: Hatalom és erkölcs: kifogja az őröket ellenőrizni? (Sorokin-Lunden 1959). Ezt a címet azóta szélté- ben-hosszában idézik, az őrökön a társadalom vagy az állam vezetőit értik, és a kérdés arra vonatkozik, hogy valakiknek ellenőriznie kell, hogy ezek a vezetők a társadalom érdekeinek megfelelően járnak-e el.

Florian Znaniecki lengyel szociológus (1882–1952) nem volt kénytelen hazájából emigrálni, de igen gyümölcsöző kapcsolatokat alakított ki az amerikai szociológiával, elsősorban William I. Thomasszal, aki Chicagóban volt egyetemi tanár. Ok ketten végezték a nagy összehasonlító vizsgálatot a Lengyelországban maradt és az Amerikába kivándorolt lengyel parasztok helyzetéről, attitűdjeiről, értékeiről, amelynek eredményeit A lengyel paraszt Európában és Amerikában címen tették közzé (Thomas-Znaniecki 1958).

Módszerük az életrajzok íratása volt. Az igen részletes és nagyrészt kötetlen életrajzok felhasználása szociológiai adatforrásként azóta is újra és újra felmerül a szociológiában, bár az életrajzok adatainak elemzési módszerei ma is részben megoldatlan problémát jelentenek. Abból indultak ki, hogy az embereknek „négy kívánságuk”, vágyuk van:

1. az elismertség vágya;

2. az új tapasztalatok iránti vágy;

3. a körülmények alakítására való képesség vágya; és

4. a biztonság vágya.

Ezeket a vágyakat, igényeket az egyén és társadalom közötti „közvetítő struktúrák”, azaz a család, a szomszédsági közösség, a hagyományos vallási szervezetek, az iskolák segítik kielégíteni. A modern társadalmakban, különösen az Amerikába kivándorolt lengyeleknél ezek a közvetítő struktúrák meggyengültek, ezért a lengyel parasztok Amerikában demoralizálódnak, s társadalmi dezorganizációs jelenségek mutatkoznak köztük, mint a családi és foglalkozási instabilitás, az erőszak és a bűnözés. Znaniecki hatása a lengyel szociológiában ma is igen erős, mind az empirikus kutatásra fordított nagy figyelem (ezen belül az életrajzmódszer alkalmazása), mind az attitűdök és értékek vizsgálatára helyezett súly terén. Znaniecki és Thomas a szociológia és a szociálpszichológia közötti szoros együttműködés szükségességét emelték ki, ezáltal a világ szociológiájának további fejlődését is erősen befolyásolták. Thomas fogalmazta meg azt a nagyon fontos alapelvet, hogy nemcsak és talán nem is elsősorban az objektív társadalmi helyzet, hanem még inkább a helyzetnek a társadalom tagjai által történő definíciója befolyásolja az emberek viselkedését. Ezért a helyzetek definícióját is mindig kell vizsgálni.

Az amerikai empirikus szociológia a chicagói egyetemen indult fejlődésnek. Ez nem véletlen, hiszen a viharosan növekvő nagyváros a felmerülő társadalmi jelenségek és problémák iskolapéldáit szolgáltatta. A chicagói úgynevezett „városökológiai iskola” érdeklődésének középpontjában az a kérdés állt, hogy a nagyvárosban különféle tevékenységek (ipar, kereskedelem stb.), a különböző társadalmi osztályok, továbbá az őslakosok és a bevándorlók hol helyezkednek el, továbbá mely városrészekben összpontosulnak a társadalmi problémák. Ennek az iskolának alapítói Robert E. Park (1864–1944) és Ernest W. Burgess (1886–1966) volt. A vizsgált jelenségek elemzéséhez természetesen empirikus adatokat kellett felhasználniuk. A városkerületi adatok elemzésénél szükségképpen statisztikai módszereket használtak, s az idők folyamán egyre kifinomultabb többváltozós matematikai-statisztikai módszereket dolgoztak ki. A chicagói szociológusok között a későbbi évtizedekben megkülönböztethetünk egy inkább a városszerkezetre és egy inkább a társadalmi problémákra, deviáns viselkedésre koncentráló csoportot. A konkrét társadalmi problémák vizsgálatának előtérbe helyezése, az empirikus adatokra való messzemenő támaszkodás és a statisztikai, később matematikai-statisztikai módszerek alkalmazása a chicagói iskolának olyan jellemzői, amelyeket később az amerikai szociológia nagy része átvett.

Az amerikai szociológiának egy sok tekintetben eltérő irányzata a Lynd házaspár, Robert S. Lynd (1892-1970) és HelenM. Lynd úgynevezett „Middletown”-vizsgálataihoz kapcsolódik (Lynd 1929). Lyndék az 1920-as években egy, az Egyesült Államok közepén lévő kisvárost vizsgáltak, főképpen a kulturális antropológiától átvett módszerekkel, majd az 1930-as években újra felkeresték ugyanezt a kisvárost (Lynd 1937). Elsősorban azt emelték ki, hogy az amerikai társadalom rohamos ütemben változik, és már egyáltalán nem hasonlít azokhoz az elképzelésekhez, amelyek a köztudatban még éltek a XIX. századi „szabad és egyenlő” társadalomról, ahol a magánvállalkozás révén gyors karriert lehet csinálni.

A társadalmi kérdésekhez való hozzáállását egyrészt a Dewey által képviselt pragmatikus filozófia, másrészt az amerikai Közép-Nyugatra jellemző „progresszív” magatartás határozta meg. Az egyetem elvégzése után Park az újságírói pályát választotta, mert az a meggyőződés vezette, hogy mindenekelőtt alaposan meg kell ismernie a társadalmi valóságot, továbbá úgy látta, hogy erre az újságírói munka a legjobb út. Társadalmi kérdésekről írt New York-i, chicagói, detroiti újságoknak. Ötvenéves korában kezdte meg egyetemi pályáját a chicagói egyetemen. Egyetemi tanárként is a tények feltárását tartotta legfőbb feladatának. Különösen a feketék helyzete, a város növekedése és struktúrája, a városi szegénység, a bűnözés érdekelte, tehát olyan jelenségek, amelyeket egyértelműen társadalmi problémáknak tekintett, és amelyeknek orvoslását szükségesnek látta (Park 1952). Burgess-szel együtt írott szociológia tankönyvéből soknemzedéknyi egyetemi hallgató tanult.

Lloyd W. Warner (1898–1970) és munkatársai (1941) hasonló kulturális antropológiai módszerekkel már 1945 előtt megkezdték, majd utána folytatták két amerikai kisváros – amelyeket Yankee Citynek és Jonnesville-nek neveztek el – társadalmának, pontosabban e kisvárosi társadalmon belüli társadalmi hierarchiának a vizsgálatát. A megkérdezett helyi lakosokat kérték fel arra, hogy az általuk ismert helyi családokat helyezzék el a társadalmi hierarchiában. Ezzel egyrészt a szociológiában is alkalmazott „helyi közösség” vizsgálati módszer elindítói voltak, másrészt a szubjektív élményen, a megbecsülésen, presztízsen alapuló társadalmistruktúra-vizsgálatok első képviselői.

Az amerikai empirikus szociológia legfőbb módszere, a survey – vagyis egy reprezentatív minta megkérdezése formalizált kérdőív segítségével – ebben a korszakban még nem alakult ki, de az a tény, hogy módszeresen gyűjtöttek adatokat és azokat próbálták elemezni, előkészítette az empirikus szociológia nagy fellendülését a második világháború után.