Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK EMBERKÉPE

A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK EMBERKÉPE

Végül különbözik a szociológia a többi társadalomtudománytól emberképe tekintetében is. Közismert a klasszikus közgazdaságtan emberképe, a homo oeconomicus. Eszerint az ember mindig racionálisan dönt, cselekszik, továbbá a haszna maximalizálására törekszik, más szóval összehasonlítja az adott cél eléréséhez szükséges ráfordításokat és az általa elérhető hasznokat, és úgy dönt, hogy adott ráfordítással maximális hasznot érjen el, vagy – megfordítva – az adott hasznot a lehető legkisebb ráfordítással érje el. A közgazdászok némelykor kiterjesztik a homo oeconomicus hipotézisét a gazdaság körén kívüli tevékenységekre, például a házasodásra, a gyermekvállalásra, a politikai cselekvésekre is.

A szociológia viszont a homo sociologicus (Dahrendorf 1958; Andorka 1995) emberképből indul ki. Eszerint az ember tevékenységében a társadalmi normákhoz igyekszik alkalmazkodni. E normák hátterében értékek állnak. A társadalom tagjainak többsége egyetért ezekkel a normákkal és értékekkel. A normákat és értékeket a társadalom tagjai gyermekkori szocializációjuk során sajátítják el, „internalizálják”. A normák és az értékek a társadalom kultúrájának alapvető alkotóelemei. A szociológusok hajlamosak arra, hogy feltételezzék, az emberek gazdasági tevékenységében nemcsak a racionális megfontolások, hanem a normakövetés is lényeges szerepet játszik.

A társadalomnéprajz emberképe a szociológiáéhoz igen hasonló, mert szintén a kultúrát állítja a középpontba. A pszichológiában több emberképpel is találkozhatunk, de valamennyi irányzat súlyt helyez az egyéni lelki tényezők szerepére, például a pszichoanalízis szerint az egyént jelentős mértékben tudat alatti motívumok irányítják, és ezek erősebbek, mint akár a haszonmaximalizálás, akár a normakövetés motívuma. Ennek alapján beszélhetünk homo psychologicusról is. A politikatudomány többnyire abból indul ki, hogy az embert alapvetően a hatalomvágy, a hatalom megszerzése és megtartása mozgatja. Ezt az emberképet homo politicusnak nevezhetjük.

A különböző társadalomtudományoknak a tárgyuk, módszereik, szemléletük és emberképük szerinti különválasztása azonban némileg mesterséges. Bár a felsoroltak közül mindegyik elkülönült diszciplína, saját tanszékekkel, folyóiratokkal, hazai és nemzetközi tudományos társaságokkal, valójában ugyanazt a társadalmi jelenséget kutatják, és az egyes társadalomtudományok sokszor ugyanazokat vagy nagyon hasonló módszereket alkalmaznak. Az utóbbi években e tudományok egyes képviselői megpróbálták a különböző emberképeket is szintetizálni, s a különböző társadalomtudományok szemléletét közös nevezőre hozni, például a neoinstitucionalista közgazdaságtani iskola és a racionális választás elmélete a szociológiában, a gyermekszám közgazdaságtani és szociológiai elméleteinek ötvözése a demográfiában. A szociológiában újabban tért hódít a történeti szemlélet is, vagyis annak a felismerése, hogy a mai jelenségek megértéséhez ismernünk kell azok történeti előzményeit, gyökereit is.