Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK TÖRTÉNETI KIALAKULÁSA

A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK TÖRTÉNETI KIALAKULÁSA

A szociológia sajátosságait, a szociológiai gondolkodásmódot jobban megértjük, ha a társadalomtudományok történeti kialakulását vizsgáljuk. A társadalomról való gondolkodás egyidős az emberiség kezdeteivel, de leginkább filozófiai elmélkedésekben jelent meg. A társadalomtudományok közül a történetírás az írásbeliség kezdetei óta különálló tudomány volt, és – a később kialakult társadalomtudományoktól eltérően – figyelmét nem annyira az általános törvényszerűségek feltárására, mint inkább a konkrét történeti események lefolyásának pontos leírására összpontosította. A többi társadalomtudományok mind a filozófiáról váltak le abban a történeti korszakban, amikor erre társadalmi igény mutatkozott, és amikor az önálló tudományhoz szükséges ismeretek elégségesek voltak.

Elsőként a XVII. század közepén a demográfia önállósult, amikor John Graunt a londoni halálozási adatokat kezdte tanulmányozni. Graunt a pestis és más halálokok miatti halálozás törvényszerűségeit próbálta empirikus adatok alapján vizsgálni. A demográfiának így nagyon pontos és szorosan körülhatárolt tárgya alakult ki: a népesség számának és összetételének alakulására ható folyamatok vizsgálata. Az indulás a demográfia módszerére is rányomta bélyegét: a demográfiában ugyanis mindig a statisztikai adatok elemzése volt a kitüntetett módszer. Az átfogó elméletek alkotásának mindig is másodlagos szerepe volt a demográfiában.

Néhány évtized múlva, a XVII. század második felében jelentek meg John Locke politikatudományi munkái, így indokolt az ő munkásságához kapcsolni a politikatudomány végleges elkülönülését a filozófiától. Ehhez az adta az indítékot, hogy a gazdaságilag lassan erősödő polgárság le akarta rázni magáról az uralkodó abszolút hatalmát, többé-kevésbé demokratikus politikai viszonyokat kívánt teremteni. Mivel ezt elsősorban jogszabályokkal lehetett elérni, a politikatudományban azóta is előtérben áll a jogi gondolkodás, azaz az alapelvek megfogalmazása, továbbá a konkrét intézményi következmények ezen alapelvekből való levezetése.

Hasonló társadalmi erők hatására, de majdnem egy évszázaddal később függetlenült Adam Smith alapmunkáival a közgazdaságtan. A közgazdaságtan elsődleges célja annak bizonyítása volt, hogy ha az állam (a feudális állam) nem avatkozik be a gazdasági életbe, akkor a piacon az egyes emberek önérdeket követő viselkedése optimális gazdasági eredményhez vezet. Legjobb tehát e „láthatatlan kézre” hagyni a gazdasági élet szabályozását. A klasszikus polgári közgazdaságtan az ember természetére (homo oecono- micus) vonatkozó egyszerű feltevésekből indult ki, s azokból deduktív módon vezette le tételeit.

A XIX. század elejére azonban világossá vált, hogy a „láthatatlan kéz”, azaz a piac szabad működése ugyan soha nem látott méretű viharos iparosodást, gazdasági növekedést idéz elő, de ebben a folyamatban a társadalom nagy tömegei elvesztik korábbi megélhetési alapjukat (földjüket), s szélsőséges nyomor fenyegeti őket. Azt az állítást, miszerint az iparosodás első szakaszában a munkásság ténylegesen elnyomorodott, elszegényedett, azóta kutatják és vitatják. Ezek a munkások ugyanakkor kiszakadtak azokból a társadalmi közösségekből, amelyek korábban védelmet nyújtottak nekik, sennek következtében társadalmi dezorganizáció, elidegenedés lépett fel, s megnőtt a különféle deviáns viselkedések száma. Az elégedetlenség forradalmakhoz vezetett. A szociológia előfutárai, Saint-Simon, Comte és Tocqueville, valamint tudományunk három nagy klasszikusa, Marx, Durkheim és Weber a XIX. század első évtizedeitől az első világháborúig pontosan ezeket a folyamatokat próbálták megérteni, továbbá a negatív társadalmi jelenségek elkerülésének módjait kutatták. Szociológiai munkáikat az jellemzi, hogy koruk társadalmi valóságát vizsgálva igen sok tényt, adatot gyűjtöttek össze, és ezek alapján próbáltak elméleti következtetéseket megfogalmazni. A társadalomkritikus megközelítés és a valóság feltárása mint kiindulópont azóta is jellemzi a szociológiát.

A szociálpszichológia a századforduló körül a pszichológiából alakult ki. A pszichológia a XIX. század közepén, önálló tudománnyá válása idején kifejezetten természettudományként definiálta magát, és ezért a kísérleti módszert részesítette előnyben. A szociálpszichológia kialakulásához az a felismerés vezetett, hogy az egyén a nagyobb társadalmi csoportokban másképpen viselkedik, mint elszigetelt egyénként. Ezt a jelenséget próbálta Le Bon Tömeglélektan című könyvében értelmezni. A századforduló után kezdtek könyvek Szociálpszichológia címmel megjelenni, s megközelítésüket továbbra is erősen a kísérleti módszerekre való támaszkodás jellemezte, valamint annak vizsgálata, hogy kisebb vagy nagyobb csoportok hogyan hatnak az egyén viselkedésére.

A társadalomnéprajz (az Egyesült Államokban kulturális antropológia, Angliában szociális antropológia) két forrásból táplálkozott. Európában, és különösen Közép-Európá- ban a néprajz azzal a céllal indult, hogy összegyűjtse a népi kultúrát, azaz a folklórt (népdalt, népmesét stb.) és a tárgyakat (népviseletet, művészeti tárgyakat stb.), mert ezt a nemzeti kultúra megőrzése és továbbfejlődése szempontjából igen fontosnak tartották. A gyarmatokkal bíró nyugat-európai országokban és az Egyesült Államokban viszont a gyarmatokon élő nem európai kultúrájú népek gondolkodásának és viselkedésének megértése volt a kulturális és szociális antropológiai kutatás elsődleges célja. Az utóbbi tudományágban is központi szerepe volt a kultúra kutatásának. A kultúrán azonban nem egyszerűen a folklórt és művészi tárgyakat értették, hanem a vizsgált népesség hiedelmeinek, értékeinek, viselkedési normáinak rendszerét. A kutatás módszere mindkét tudományágban a terepen végzett gyűjtés és megfigyelés volt. Újabban a kulturális és szociális antropológia figyelme a fejlett országok felé fordult. Ezekben a kutatásokban is előtérben áll a kisebb közösségeknek az intenzív terepmunka módszerével való vizsgálata, valamint a kultúra sajátosságainak feltárása.