Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

1. fejezet - 1. fejezet │A SZOCIOLÓGIA MINT TUDOMÁNY

1. fejezet - 1. fejezet │A SZOCIOLÓGIA MINT TUDOMÁNY

A SZOCIOLÓGIA TUDOMÁNYA

A szociológiát legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, mint a társadalmi élet törvényszerűségeit kutató tudományt. E definíció mindkét eleméhez, azaz a „tudomány” és a „társadalom” kifejezésekhez néhány szó magyarázatot kell fűzni.

A szociológia mindenekelőtt tudomány. A társadalmat, amelyben élünk, természetesen nem csak a szociológia segítségével ismerhetjük meg. Megismerhetjük többek közt riportok, szociográfiák, szépirodalmi művek, valamint a mindennapi élet tapasztalatai alapján is. Azt sem állíthatjuk továbbá, hogy a szociológia ezen más megismerési módoknál magasabb rendű. Sokszor az előbb felsoroltakból többet tudhatunk meg a társadalomról, mint a szociológia tudományából. A két világháború közötti magyar társadalom megismerésének elsőrendű forrásai például Móricz Zsigmond novellái vagy Féja Géza riportjai, amelyek Magyar haláltánc címen jelentek meg egybegyűjtve a közelmúltban, továbbá Illyés Gyula szociográfiája, a Puszták népe.

A szociológia ezen műveknél nem pontosabban, hanem más módszerekkel tárja fel a társadalmi valóságot. A tudományos módszer lényege, hogy ha megfogalmazódik valamilyen probléma (például miért van sok öngyilkosság hazánkban?), akkor megpróbálunk ennek valamilyen elméleti magyarázatot adni, végül pedig megvizsgáljuk, hogy a valóságból nyerhető információk alapján igazolódik vagy megcáfolódik elméleti magyarázatunk.

Van olyan felfogás is, például Karl Popper (1976) társadalomfilozófusé, amely szerint sohasem tudjuk elméleti hipotézisünket végérvényesen igazolni, legfeljebb cáfolni. Legtöbbször csak annyit állíthatunk biztosan, hogy eddigi empirikus vizsgálataink nem cáfolták hipotézisünket, ezért egyelőre joggal feltételezhetjük, hogy az az igazságot jól megközelíti. Sohasem zárhatjuk ki azonban, hogy a jövőben olyan empirikus vizsgálati eredményeket kapunk, amelyek megcáfolják hipotézisünket.

Ez a felfogás mindenesetre nagy óvatosságra és szerénységre int tudományos megállapításainkat illetően. Sohasem lehetünk ugyanis biztosak abban, hogy megtaláltuk az igazságot. A szociológiára is alkalmazhatjuk André Gide francia író mondását: „higy- gyünk azokban, akik az igazságot keresik, de kételkedjünk azokban, akik azt állítják, hogy megtalálták az igazságot”.

A szociológusok nagy többsége ugyanakkor nem fogadja el a közelmúltban igen divatossá vált posztmodern felfogást sem, azaz hogy „minden elmegy” (anything goes), a tudományos igazság nem is létezik, vagy legalábbis lehetetlen a megismeréséhez közeledni, továbbá minden magyarázat egyenértékű. Ez a felfogás – véleményem szerint – a tudományos kutatás értelmetlenségét sugallja. A szociológusok többsége azt vallja, hogy ha soha nem is lehetünk biztosak abban, hogy megtaláltuk az igazságot, kutatásaink közelebb visznek a megismeréshez, azaz minden új hipotézissel, amelyet a megcáfolódott korábbi hipotézis helyett fogalmazunk meg, közelebb kerülünk az igazsághoz.

Tudományfilozófiai vitakérdés, hogy a tudományok – köztük a szociológia – úgy fejlődnek-e, hogy a korábbi ismeretekre építve egyre több új ismeretet halmozunk fel, vagy pedig „tudományos forradalmak” útján, vagyis úgy, hogy idővel felismerjük, hogy halmozódó ismereteink nem magyarázzák meg a valóságot, ezért félredobjuk az addigi megközelítést, s új kérdéseket fogalmazunk meg, azaz új nézőpontból közelítünk az igazsághoz. Ezt nevezik tudományos paradigmaváltásnak (Kuhn 1984). Nem kétséges, hogy léteznek „tudományos forradalmak” (például a klasszikus közgazdaságtant felváltó keynesi gazdaságtan), ám ezek nem teszik használhatatlanná az előttük összegyűjtött tudományos ismereteket, csak teljesen új megvilágításba helyezik azokat, pontosabban újraértelmezik őket. A szociológiában egy-egy tudományos forradalom után bizonyos idő múltával a korábbi tudományos megközelítés vagy paradigma újjászületését is meg lehet figyelni.

A szociológia tudományának lényegéhez tartozik tehát az elméleteknek a valósággal való összevetése. A valóságra vonatkozó információk összegyűjtésének különféle lehetséges módszereiről a 3. fejezetben lesz szó. Itt csak azt kell hangsúlyozni, hogy a valósággal valótudományos módszerekkel végzettösszevetés nélkül nem beszélhetünk tudományos szociológiáról. Szociológusok természetesen írhatnak, minthogy gyakran írnak is, riportot is, esszét, adnak interjút, dolgoznak ki politikai programjavaslatokat. Bizonyos esetekben az ilyen munka a szociológus kötelessége is lehet. Ez azonban nem tartozik a szoros értelemben vett szociológiatudományhoz.