Ugrás a tartalomhoz

Kérődző állatok takarmányozása

Schmidt János, Zsédely Eszter (2011)

Nyugat-Magyarországi Egyetem

A takarmányozás hatása a tej és tejtermékek minőségére

A takarmányozás hatása a tej és tejtermékek minőségére

A takarmányozás sokoldalúan befolyásolja a tej és tejtermékek minőségét és ebből következően táplálkozási értékét. A takarmányozás hatással van a tej összetételére, ízére, színére, a vaj zsírsav-összetételére, konzisztenciájára, színére, valamint a keménysajtok minőségére.

A takarmányozás a tej táplálóanyagai közül leginkább a tej zsírtartalmát befolyásolja. Ez arra a korábban (7.1. fejezet) már említett tényre vezethető vissza, hogy a tőgy mirigyhámsejtjeiben zajló zsírszintézis során a tejzsírt felépítő zsírsavak mintegy 65%-a a bendőben a szénhidrátok - elsősorban a nyersrost - mikrobás lebontása folyamán képződő illózsírsavakból származik. Ezért hangsúlyoztuk az említett fejezetben, hogy a takarmányadag szárazanyaga még a laktáció első harmadában - amikor gyakran etetünk 10 kg-ot meghaladó abrakadagot - is tartalmazzon mintegy 16% nyersrostot. Lényeges az is, hogy a takarmányadag nyersrostjának legalább 75%-a struktúrával rendelkező - kellő mértékű rágást és kérődzést eredményező - nyersrost legyen. Ez fontos feltétele a kielégítő nyáltermelésnek, a bendőfolyadék pH-ja optimális határok között tartásának, ami nélkül nincs aktív bendőfermentáció, így megfelelő mértékű nyersrost lebomlás sem.

A nagy abrakadag a bendőfolyadék ecetsav:propionsav arányának szűkítésével csökkentheti a tej zsírtartalmát, mely hatás bendőpuffer etetésével előzhető meg. A lúgos kémhatású anyagokat (NaHCO3, MgO) tartalmazó bendőpufferek ugyanis növelik a bendőben az ecetsav termelést.

A tej zsírtartalmát a takarmány zsírja is befolyásolja. Amikor a takarmány 4%-nál több olyan zsírt tartalmaz, amelyben sok telítetlen zsírsav található, csökkenni fog a tej zsírtartalma. Ez annak a következménye, hogy az ilyen zsír rontja a mikrobiális aktivitást, csökkenti a cellulóz lebontást a bendőben. Jó minőségű védett zsírok etetésével ez a depresszív hatás elkerülhető.

A takarmányozás a tej zsírtartalmán túlmenően a tejzsír és a vaj zsírsav-összetételét is befolyásolja. Ennek lehetőségét az teremti meg, hogy a zsírsavak felszívódását követően már a bélhámsejtekben megindul a triglicerid képződés (triglicerid reszintézis), amely trigliceridek a nyirokerek, majd a mellvezeték útján az általános vérkeringésbe kerülnek, aminek következtében adott annak a lehetősége, hogy a zsírok a máj megkerülésével a tőgy mirigyhámsejtjeibe jussanak és hatással legyenek a tej zsírsavösszetételére. Az a tény, hogy egyes takarmányok (kukorica, napraforgó-, vagy repcepogácsa) lágyítják, más takarmányok (széna, búza, rozs) etetése keményíti a vaj állagát, már régóta ismert és a takarmányok zsírjának eltérő zsírsavösszetételével áll összefüggésben. Amikor a takarmány zsírja sok telítetlen zsírsavat tartalmaz, az lágyítja a tej zsírját, valamint a vaj állagát, míg a telített zsírsavak túlsúlya a takarmány zsírjában keményebb állagú vajat eredményez.

Újabban a védett zsírok (Ca-szappan) etetésével tudatosan alakítható - a humán igényekhez közelíthető - a tejzsír zsírsavösszetétele. Kedvező zsírsav-összetételű, jó bendőbeli stabilitású Ca-szappannal a tejzsír telítetlen zsírsav hányada jelentősen növelhető (8. táblázat). Ez a változtatási lehetőség azért fontos, mert a tejzsír nagy (sokszor 70% feletti) telített zsírsav hányadát többször éri kritika.

Számos kísérletet végeztek a tejzsír n-3 zsírsav tartalmának növelésére is. Ezek azonban jóval szerényebb eredménnyel jártak, mint a monogasztrikus állatok termékeiben (hús, tojás) található zsír zsírsav-összetételének módosítását célzó kísérletek. Ez egyrészt a bendőben zajló mikrobiális biohidrogénező folyamatokkal, másrészt egyes PUFA zsírsavaknak a tőgy mirigyhámsejtjeiben folyó zsírszintézisre gyakorolt hatásával magyarázható.

A tej fehérjetartalmára a takarmányozás a tejzsírnál kisebb hatást gyakorol. Amint az a 1.2.3.2. fejezetben említésre került, a tehenek fehérjeszükségletének nagyobbik hányadát a bendőben szintetizálódó mikrobafehérje fedezi. A tej fehérjetartalmát ezért a mikrobafehérje szintézis energiaigényének fedezésével, azaz a tehenek kifogástalan energia ellátásával lehet növelni. Eközben zsírkiegészítés és bypass zsírkészítmény etetésekor arra is tekintettel kell lennünk, hogy a bypass zsírforrások energiáját a bendőmikrobák nem tudják hasznosítani, azok csak a tehén számára jelentenek energiaforrást.

A tej laktóztartalma a laktóznak abból a funkciójából következően, hogy a tej ozmolalitásának szabályozásában van fontos szerepe, takarmányozással nem változtatható. Amikor a tőgy mirigyhámsejtjeiben folyó laktóz-szintézishez nem áll elegendő glükóz rendelkezésre, minthogy a tej cukortartalma nem csökkenthető, a tej mennyisége lesz kevesebb.

A takarmány Ca és P-tartalma nem befolyásolja a tejnek sem a Ca-, sem pedig a P-tartalmát. Ugyanakkor a tej Mn-, Zn-, Co- és I-tartalma attól függ, hogy az említett mikroelemek milyen mennyiségben fordulnak elő a takarmányban.

A tej A-vitamin és karotintartalma nagymértékben függ a tehenek karotin ellátottságától. Ezt a nyáron és télen termelt tej A-vitamin tartalma - azokban az üzemekben, amelyek a tavaszi és a nyári hónapokban zöldtakarmányt is etetnek - egyértelműen igazolja. Ilyen esetben a nyári és a téli hónapokban termelt tej A-vitamin tartalma közötti különbség tej literenként több mint 1000 NE is lehet.

A tej D-vitamin tartalmát nem a takarmányozás, hanem a tartástechnológia határozza meg. Amennyiben az állatok legelőre járnak, vagy napos kifutóban tartózkodhatnak, a 7-dehidro-koleszterinből a napfény ultraibolya sugarainak hatására képződő D3-vitamin fedezi az állatok igényét, aminek következtében a tej D-vitamin tartalma is nagyobb lesz.

A tej E-vitamin tartalma takarmányozással ugyan növelhető, de a konverzió rossz hatásfokú.

A tej B-csoportbeli vitamin tartalma független a takarmányozástól, ami azzal függ össze, hogy ezeket a vitaminokat a bendő mikrobái a gazdaállat számára szükséges mennyiségben előállítják.

Egyes takarmányok nagyobb mennyiségben etetve kedvezőtlen ízt adhatnak a tejnek. Így pl. a nagyobb adag lucerna, vöröshere, bükköny, rozs, zab, francia perje, réti komócsin kesernyés ízt kölcsönözhetnek a tejnek. A nagyobb (napi 35-40 kg) adag répalevél, leveles répafej betain-tartalmuk következtében halízt adhat a tejnek. Kellemetlen ízt eredményezhetnek egyes gyomnövények (medvehagyma, mezei katáng, mezei és mocsári zsurló, pásztortáska) is. A felsorolt gyomnövények azonban csak gyomos legelőn és erdőszélen történő legeltetés során okozhatnak ízhibát, ezért jól vezetett üzemben ez utóbbi növények ízrontó hatásával nem kell számolni.

Nem kielégítő tejtermelési higiénia esetében silózott takarmányok etetésekor romolhat a tej mikrobiológiai állapota, ami nehezítheti ilyen tejből jó minőségű keménysajtok előállítását. A silózott takarmányok - főleg a pillangós zöldtakarmányokból készített szilázs - a minőségtől függően több-kevesebb vajsavtermelő baktériumot is tartalmaz. Számuk a gyenge minőségű szilázsban a 107/g szilázs értéket is elérheti. Kifogásolható fejési higiénia esetén ezek egy része bekerülhet a tejbe. Minthogy ezek a baktériumok spórások, nem pusztulnak el a tej pasztőrözésekor. A sajt anyagába is belekerülő spórák a sajt érlelése során gáztermelésükkel a sajtok puffadását idézik elő. Említeni szükséges azonban azt is, hogy ez a hiba akkor okozott nagyobb károkat a tejiparnak, amikor a fejés az istállóban történt és a tej is egy ideig az istállóban állt. A korszerű fejőállások általánossá válásával az említett tejhiba lényegesen ritkábban fordul elő.