Ugrás a tartalomhoz

Haltenyésztés

Ördög Vince, Hancz Csaba, Bercsényi Miklós, Szathmári László, Havasi Máté (2011)

Nyugat-Magyarországi Egyetem; Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

A tókezelés elméleti alapjai

A tókezelés elméleti alapjai

A tókezelési eljárásokkal növelhető a víz formált élő és élettelen szerves anyagainak a koncentrációja és ezzel a tó potenciális haltermelő képessége. A szervestrágyával bevitt kész szerves anyag azonnal rendelkezésre áll a fogyasztó szervezetek számára, de oxigénfogyasztása miatt csupán a reggeli órákban adagolható és akkor sem korlátlanul. Másrészről a zooplankton és a halak csupán a fitoplankton fogyasztásával juthatnak hozzá a létfontosságú telítetlen zsírsavakhoz. A fitoplankton biomasszájának/fotoszintézisének a növelése tehát nem csupán az O2-termelés miatt lényeges. A megfelelő tápanyag-ellátás az algák igénye alapján történhet.

Az algák legfontosabb tápanyagai a szén, a nitrogén és a foszfor. A többi tápelem rendszerint mindig elegendő koncentrációban fordul elő a tóvízben. A tápanyagokkal kellően ellátott algákban mintegy 50 % C, 10 % N és 1 % P van. A fotoszintézis sztöchiometriájából adódóan a három elem aránya grammatom-tömegben kifejezve: C:N:P = 106:16:1, vagy tömegben kifejezve: C:N:P = 44:7,2:1. Ez azt jelenti, hogy az algák ideális tápanyagellátásához egységnyi tóvízben például 1 mg P-ra 7,2 mg N-re és 44 mg C-re van szükség. Az összes szervetlen szén gyakorlatilag sohasem korlátozza az algák szaporodását, de a délutáni pH 8,34 alatti értéken tartása fontos (lásd szén-formák). A N és a P algák számára hozzáférhető formái az ammónia, a nitrit, a nitrát és az oldott reaktív foszfor, vagyis a három N-forma N-re számított összege kell ideális arányban legyen az oldott reaktív foszforral.

A hiányzó nitrogén vagy foszfor pótlására célszerű a műtrágyák oldott, vagy szuszpendált alakban történő használata. A szemcsézett szuperfoszfátot célszerű a kijuttatás előtt porrá őrölni és vízben szuszpendálni, vagy egy éjszakára beáztatni és apróra törve kijuttatni. A P-műtrágyát lehet, a N-műtrágyát pedig ajánlatos a reggeli órákban (de sohasem délután) kijuttatni. A tavak meszezését és bármilyen műtrágyázását egyidejűleg végezni nem szabad. A mész a foszfort kicsapja, az összes ammóniát pedig pH-növelő hatása miatt halakra toxikus NH3-ra alakítja át. A délutáni magas pH (9 fölött), valamint a kora reggeli és a délutáni pH közötti nagy különbségnél javasolható meszezés mészkőporral. A mész további formái közül az égetett mész (CaO) algairtásra és az üledék fertőtlenítésére, a mészhidrát (Ca(OH)2) pedig a víz pH növelésére alkalmas. Az égetett mész vízzel érintkezve veszélyes, ezért a munkavédelmi előírások szigorú betartása elengedhetetlen.

Manapság egyre gyakoribb a műtrágya helyett a szervestrágya használata. Ez érthető ha arra gondolunk, hogy a legtöbb helyen ingyen vagy olcsón hozzá lehet jutni, kész szerves anyaggal gazdagítja a tavat és gyakorlott használatakor (egy ideig) még a vízminőségi problémák is elhanyagolhatók. Számítások szerint mintegy 8-10 kg 30-50 % szárazanyag-tartalmú trágyából állítható elő 1 kg halhús. A kérdés csupán az, hogy meddig folytatható ez az eljárás a tó üledékének a jelentős feltöltődése, továbbá az O2-hiány és az ezzel együtt járó összes kedvezőtlen folyamat megindulása nélkül. A tó ideiglenes kivonása a termelésből, a szárazonállás beiktatása mindenesetre ilyen esetben különösen fontos és javítja a tó regenerálódását.