Ugrás a tartalomhoz

Műholdakról távérzékelt adatok feldolgozása és hasznosítása

Mika János, Utasi Zoltán, Biró Csaba, Pénzesné Kónya Erika (2011)

EKF TTK

1. A külső éghajlati kényszerek detektálása

1. A külső éghajlati kényszerek detektálása

Az éghajlat jelenlegi melegedését minden valószínűség szerint okozó üvegházhatású gázok térbeli és időbeli elrendeződése meglehetősen egyenletes. Emiatt ezen gázok megfigyelése nem elsőrendű célja a műholdas projekteknek. Az aeroszolok megfigyelését a 8. fejezetben a légkör összetételének változásainál ismertettük. Marad tehát az alcímben jelzett célkitűzés keretében a napállandó folyamatos megfigyelése, amely kiemelt célja néhány missziónak.

A 13.1 ábra mutatja, hogy a napállandó is ingadozott kb. 1 Wm-2 értékkel, ami összemérhető a legtöbb éghajlati kényszer eddigi változásával. A legutóbbi, 23. napciklus maximumában a beérkező napsugárzás 0,5 Wm-2 értékkel volt nagyobb, mint a közbenső, minimális napaktivitású időszakokban. Ugyanakkor, meg jegyezzük, hogy a műholdakon egymástól három évtizednyi időkülönbséggel elhelyezett műszerek alapadatai is erősen eltérnek egymástól. Emiatt közvetlen napállandó-trendeket nem tudunk meghatározni, csupán az egy-egy műszer élettartamával nagyjából azonos ciklusokon belüli ingásokat tudjuk igazán regisztrálni.

13.1 ábra: Felső panel: A napi átlagos napállandó értékek ingadozása a Nap teljes sugárzási spektrumában a különböző műholdas platformok által megfigyelve, 1978 novembere óta. Alsó panel: A napfoltszámok alakulása ugyanebben az időszakban a 21-23. napfoltciklusban. (Forrás: Fröhlich, 2010)