Ugrás a tartalomhoz

Műholdakról távérzékelt adatok feldolgozása és hasznosítása

Mika János, Utasi Zoltán, Biró Csaba, Pénzesné Kónya Erika (2011)

EKF TTK

4.Vizenyős területek

4.Vizenyős területek

4.1 Belső (szárazföldi) vizenyős területek

Nem erdősült területek, melyek részben, időszakosan vagy állandóan pangó vagy friss vízzel borítottak ill. telítettek.

Szárazföldi mocsarak

Alacsonyan fekvő területek, melyeket tavasszal a hóolvadás miatt a víz eláraszt, és valamennyi évszakban többé vagy kevésbé friss vízzel telítettek.

TőzeglápokSzivacsos szerkezetű vizenyős területek, ahol a talaj tőzegből (tőzegmohából és más humifikálódott, tőzegesedett, növényi eredetű anyagokból) áll. Állandóan nedvesség alatt álló, elvileg soha ki nem száradó területek. Lehetnek kitermelés alatt állók vagy nem műveltek.

4.2Tengermelléki vizenyős területek

Fával nem borított területek, melyeket részben, időszakosan vagy állandóan sós vagy kevert édes-sós víz telít.

Tengermelléki mocsarakAlacsonyan fekvő földterületek növényzettel, melyek a tenger-dagály szintje felett fekszenek, de a tengervíz áradásai könnyen elborítanak. Gyakran az eliszapolódás folyamatában vannak, melyeket a sókedvelő növények lassan meghódítanak.

SólepárlókMűködő, vagy felhagyás alatt álló sólepárló telepek. A tengeri mocsarak azon részei, melyeket a só párologtatás útján történő termelésére állítottak be. Könnyen megkülönböztethetők környezetüktől a termelésre szánt rekeszek, valamint gátrendszerük következtében.

Az ár-apály által érintett területekIszappal, homokkal vagy sziklákkal borított növényzet nélküli térségek, melyek a dagály és az apály szintje között fekszenek. A térképek zéró szintvonalai.

A CORINE információs rendszer üzemeltetése és használata a Koppenhágában működő Európai Környezeti Ügynökség (EEA = European Environmental Agency) feladata.

Közép és Kelet-Európa országai számára – a politikai változásokat követően – 1992-ben vált lehetővé a programba való bekapcsolódás. A Phare Regionális Környezeti Program keretében a három legfontosabbnak tekintett adatbázist hazánkban is létrehozták:

  1. biotóp (Biotops): MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, Vácrátót;

  2. légköri emisszió (Corinair): Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest

  3. felszín borítás (Land Cover): Földmérési és Távérzékelési Intézet, Budapest (Büttner, 1996).

A felmérési feladatok másik típusa a nagytérségi leltározás. Ezek regionális, nemzeti vagy azon túlterjedő kiterjedésűek. A nagytérségi leltározás az erdészet- és környezetpolitikai döntésekhez, a tájfejlesztési tervekhez, az erdőállapot és az erdőállapot-változás megfigyeléséhez szolgáltat adatokat. A leltározás célja az erdőterület felmérése és térképezése, az erdő ökoszisztémák, illetve faállományok célszerűen megválasztott osztályokba sorolása és a fakészlet, fatermőképesség, minőség, egészségi állapot, stb. megállapítása osztályonként, és egészében. Hasonló feladat az abiotikus katasztrófák, vagy a járványos erdőbetegségek nagytérségi felmérése is.

Napjaink fenyegető ökológiai és klímaváltozásai, valamint a trópusi eső erdők mértéktelen irtása miatt világszerte leltározási és monitoring–projekteket hajtottak végre a vegetáció és különösen az erdők vizsgálata céljából.

A távérzékelést a hagyományos földi felvételezés mellett az összes leltározási, térképezési, elemzési és megfigyelési feladatban alkalmazzák mindenütt a világon. A körülményektől függ, hogy melyik információszerzési mód kerül túlsúlyba, illetve az, hogy a távérzékelés mely eljárásának alkalmazása célravezető. Meghatározó a vizsgált terület nagysága, a földhasználat intenzitásának foka, mely tényezőkkel szoros kapcsolatban van az információsűrűséggel szemben támasztott igény.