Ugrás a tartalomhoz

Műholdakról távérzékelt adatok feldolgozása és hasznosítása

Mika János, Utasi Zoltán, Biró Csaba, Pénzesné Kónya Erika (2011)

EKF TTK

4. A raszteres és vektoros geometria adattípus alkalmazási lehetőségei

4. A raszteres és vektoros geometria adattípus alkalmazási lehetőségei

A térinformatikai rendszerekben is két geometriai elemtípus fordulhat elő: raszteres és vektoros. A műholdas távérzékelés többségében raszteres állományokat eredményez (pl. meteorológiai alkalmazások, erőforráskutatás), kevés vektorosat (pl. helymeghatározás). Mindkét rendszernek vannak előnyei és hátrányai a másikkal szemben.

A vektoros adatmodell előnyei és hátrányai (a raszteres adatmodellel összehasonlítva):

- Időigényesebb adatgyűjtés

- Nagyobb geometriai pontosság

- Összetettebb adatszerkezet

- Hálózatok elemzésére alkalmas

- Méretaránytól függetlenül jól áttekinthető

- Kisebb tárolási kapacitást igényel

A raszteres adatmodell előnyei és hátrányai (a vektoros adatmodellel összehasonlítva).

- Gyorsabb adatgyűjtés

- Adott területegységre eső adatmennyiség nagyobb

- Egyszerűbb adatszerkezet

- Területi elemzésre (fedvényműveletekre) alkalmasabb

Nem lehet tehát egyikről sem kijelenteni, hogy az egyedüli „jó” típus. Mivel az előnyök és hátrányok alkalmazásfüggők, így az adott feladat alapján dönthető el, melyiket célszerű választani. Számos esetben egyazon feladatban mindkettőt szükséges alkalmazni, ebben az esetben a mindkét rendszert kezelni képes, ún. hibrid rendszerre van szükség. Például egy területhasználati térkép szerkesztéséhez szükség van egyrészt raszteres állományokra (lásd: 11. fejezet) a felszínborítottság meghatározásához, másrészt vektoros állományokra a határok kijelöléséhez. Általában ez csak úgy valósítható meg, ha az egyik típust átalakítják a másikba, s így egy rendszerben folytatódik a feldolgozás. Ez a folyamat az ún. konverzió, mely mindkét irányba történhet, csak nem egyforma hatékonysággal: a vektorból raszterré történő konverzió egyszerűbb és pontosabb.

Ellenőrző kérdések

Önellenőrző kérdések:

Mit jelent a kompozit?

Milyen módosítások hajthatók végre a csatornákon, illetve a kompoziton?

Mit jelent a geometriai objektumok konverziója?

Teszt:

Melyik adatszint tartalmaz geolokációt?

a, 1A

b, 1B

Mit jelent a hamis színes kép fogalma?

a, A színek az eltolás miatt nem a valóságosnak megfelelők

b, Az adatfeldolgozás során programhiba miatt rosszak a színek

Hány csatornából készül egy kompozit?

a, 2

b, 3

c, 4

VIII.Műholdas távérzékelés az időjárás-megfigyelés és előrejelzés szolgálatában

E fejezetben az időjárás előrejelzésének két területén, a 0-6 órás, ún. ultrarövid távú előrejelzésben, valamint az ennél hosszabb, akár több napra szóló számítógépes előrejelzést bemenő adatokkal támogató műholdas termékeket mutatjuk be. Ezek a termékek azonban az előrejelző központok gyakorlatában rendszerint más információ-forrásokkal kombináltan kerülnek felhasználásra. Az első esetben a legfontosabb, hogy már láthatók azok a képződmények, amelyek mozgása és fejlődése az igazán jelentős időjárási jelenségeket, nem ritkán szélsőségeket okozzák. Nagyon lényeges, hogy ma már nem csupán a létezésük, helyük (mozgásuk) és kiterjedésük állapítható meg ezeknek a képződményeknek, de számos fizikai jellemzőjük is. Ezeket a jelenségeket minél gyakrabban (jelenleg 15 percenként) és térben minél részletesebben (a meteorológiai műholdak jelenlegi 1-6 km-es felbontásának határáig) célszerű bevonni az előrejelző munkába. Ez a munka a képződmények mozgásának és fejlődésének a követésén túlmenően ma már finom felbontású időjárási modellekbe való beépítésre is kiterjed.

A második esetben a lényeg a rendszeresség, azaz a felszíni és magaslégköri (rádiószondás) megfigyelések kiegészítése minden olyan időpontban, amikor (jellemzően 6-12 óránként) a nemzetközi előrejelző központok nagy térségre, esetleg az egész Földre kiterjedő 12 óránál biztosan távolabbra tekintő előrejelzéseket készítenek. A lakatlan területek, elsősorban az óceánok feletti adathiányok ezen a módon ma már jól kipótolhatók. A fenti alkalmazások jellemzően nemzetközi együttműködésben „csúcsra járatják” a sokcsatornás információt légköri állapotjelzőkké transzformáló, sugárzás-átviteli és légkörfizikai tudást.