Ugrás a tartalomhoz

Műholdakról távérzékelt adatok feldolgozása és hasznosítása

Mika János, Utasi Zoltán, Biró Csaba, Pénzesné Kónya Erika (2011)

EKF TTK

2.Hisztogram

2.Hisztogram

A hisztogram a digitális képek egyik legfontosabb jellemzője, amely azt írja le, hogy a képen a szürkeségi árnyalatok (világosságértékek) előfordulása milyen sűrűségfüggvényt mutat. Mivel a pixel értékeket diszkrét értékű valószínűségi változónak (intenzitásnak) tekintjük, a sűrűségfüggvény is diszkrét értékek sorozata. Hisztogramok ábrázolásánál a vízszintes tengelyen a lehetséges pixel értékek állnak, a függőleges hasábok magassága az egyes pixelek relatív gyakorisága. A hisztogram sokmindent elárul a képről. Megállapíthatjuk, hogy milyen a kép szürkeségi felbontása, tónusa vagy akár a kontrasztja. Egy kép kiegyenlített tónusú, ha minden szürkeségi tartomány közel egyformán fordul elő benne.

Ha az alacsony pixelértékek száma többszörösen meghaladja a többi képpontét, akkor a kép un. alulexponált. Ebben az esetben a kép sötét területein nullához közeli pixelértékű fekete foltok találhatók, amelyeken belüli pixelek elvesznek. Fordított esetben a kép un. túlexponált. Ha a feltűnően kis különbség mutatkozik a világos és sötét területek között, akkor a képet kontrasztszegénynek nevezzük. Az előzőekben tárgyaltak szürkeárnyalatos képek esetén foglalkoztunk vele. Kiterjeszthető multispektrális színes képekre is.

Színes képek esetében az egyes színkomponensek hisztogramját külön-külön határozhatjuk meg. A színképeket színkomponensekre bontjuk, és rajtuk külön-külön végrehajtjuk a hisztogram transzformációt, majd a feldolgozott színcsatornákból visszaállítjuk a képet.