Ugrás a tartalomhoz

Műholdakról távérzékelt adatok feldolgozása és hasznosítása

Mika János, Utasi Zoltán, Biró Csaba, Pénzesné Kónya Erika (2011)

EKF TTK

4. Digitális jelfeldolgozás

4. Digitális jelfeldolgozás

Digitális jelfeldolgozás (Digital Signal Processing, DSP) az a folyamat, amikor egy fizikai mennyiséget valamilyen módon, számítógépen feldolgozhatóvá teszünk és kiértékelünk. Legfontosabb alkalmazási terülte a digitális képfeldolgozás.

Digitalizálás folyamatára egzakt matematikai definíciók és tételek léteznek, amelyekről a későbbiekben még szót ejtünk.

A feldolgozás alapvetően három fő lépésből áll:

- Leképezés: a 3D-s objektumokról érkező elektromágneses jelekből 2D-s kép létrehozása.

- Mintavételezés: a jelből kiválasztjuk az értékek egy véges halmazát. A kiválasztott értékek a minták. Kétdimenziós esetben ez az xy sík egy rácsba való felosztását jelenti.

Shannon-féle mintavételi törvény: Mintavételezett jelből akkor állítható elő információveszteség nélkül az eredeti analóg jel, ha a mintavételi frekvencia legalább kétszerese az analógjelben előforduló legmagasabb frekvenciának, azaz

- Kvantálás: a képfüggvény folytonos fényességértékei és a digitális megfelelőik közötti átalakítás, amelynek eredménye egy olyan képfüggvény, aminek véges sok, diszkrét értéke van.

A digitális jelfeldolgozás egyéb alkalmazási területei többek között a hang és beszédfeldolgozás, illetve a méréstechnika.

Digitális képfeldolgozás alatt a környezetünkből származó vizuális információ feldolgozását és kiértékelését értjük. Elsődleges feladata a valós világ objektumainak (3D) képét számítógéppel kezelhető adatokká alakítani.