Ugrás a tartalomhoz

Műholdakról távérzékelt adatok feldolgozása és hasznosítása

Mika János, Utasi Zoltán, Biró Csaba, Pénzesné Kónya Erika (2011)

EKF TTK

3.A kommunikációs csatorna jellemzői

3.A kommunikációs csatorna jellemzői

Műholdas kommunikációnál az átviteli közeget elsődlegesen a Föld légköre alkotja. A különböző frekvenciájú elektromágneses hullámok eltérő terjedési tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért az egyes frekvenciatartományokból érkező jelek feldolgozására különböző megoldások léteznek. Általános probléma, hogy a műholdak által rögzített információmennyiség sokkal nagyobb, mint amennyit az műhold és a Föld között lévő csatornán továbbítani lehet.

Adatátviteli közeget (csatornát) jellemző mennyiségek:

Adatátviteli sebesség, amely az egy másodperc alatt továbbított adatmennyiség.

Mértékegysége:[bit/s], [bps]

Jelzési sebesség, ami az egy másodperc alatti jelváltozások számát jellemzi.

Mértékegysége: [baud]

Sávszélességnek kétfajta megfogalmazása is létezik:

Zajmentes, sávkorlátozott csatorna maximális adatátviteli sebessége

Egy zajmentes, sávkorlátozott csatornán elérhető maximális adatátviteli sebesség, melyet 1924-ben H. Nyquist bizonyított:

ahol

  1. H: a csatorna sávszélessége;

  2. V: a jel diszkrét értékeinek száma.

Zajos, sávkorlátozott csatorna maximális adatátviteli sebessége

Zajos sávkorlátozott csatorna esetén a maximálisan elérhető átviteli sebességet Claude Shannon (1948) határozta meg. Információelméleti megfontolások alapján a véletlen zajjal terhelt csatorna elméleti maximális adatátviteli sebessége:

ahol

Shannon-korlát

Zajos sávkorlátozott csatornán a maximális adatátviteli sebesség független a jelszintek számától, a mintavételezési gyakoriságtól.

A gyakorlatban a Shannon által meghatározott korlátot megközelíteni is nagyon nehéz.

Zajmentes sávkorlátozott csatornán a maximális adatátviteli sebesség végtelen:

A Shannon korlát információelméleti megfontolásokból származik és érvényességi köre rendkívül széles.