Ugrás a tartalomhoz

Environmental management

Prof. Tamás János, Prof. Blaskó Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

13.11.Környezetbiztonság.

13.11.Környezetbiztonság.

A bio-üzemanyag gyártó üzemek környezeti hatásvizsgálatának követelményeit a 314/2005. (XII. 25.) „Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról” rögzíti.

Az egységes környezethasználati engedély köteles tevékenységek főbb szabályai:

Általános szabályok:

A környezeti hatásvizsgálati eljárás a környezeti hatásvizsgálatra kötelezett tevékenységnek

a) a környezeti elemekre (földre, levegőre, vízre, élővilágra, épített környezetre, ez utóbbi részeként a műemlékekre, műemléki területekre és régészeti örökségre is),

b) a környezeti elemek rendszereire, folyamataira, szerkezetére, különösen a tájra, településre, éghajlatra, természeti (ökológiai) rendszerre való hatásainak, továbbá c) az előbbi hatások következtében az érintett népesség egészségi állapotában, valamint társadalmi, gazdasági helyzetében - különösen életminőségében, területhasználata feltételeiben - várható változásoknak az egyes esetek sajátosságainak figyelembevételével történő meghatározására, valamint a tevékenység ennek alapján történő engedélyezhetőségére terjed ki a 6-16. §-ok rendelkezései szerint.

(2) A tevékenységnek az (1) bekezdés a)-c) pontjai szerinti hatásai meghatározását a tevékenység egyes szakaszai - telepítés, megvalósítás, felhagyás - szerint megkülönböztetve kell elvégezni.

(1) A környezeti hatásvizsgálati eljárás a környezethasználó kérelmének és - az előzetes vizsgálatot lezáró határozat szerint elkészített - környezeti hatástanulmánynak a felügyelőséghez való benyújtásával indul.

(2) A kérelmet és annak mellékleteit - ha a felügyelőség eltérően nem rendelkezik - nyolc nyomtatott példányban

kell benyújtani, emellett a dokumentáció elektronikus adathordozón is benyújtható.

(3) A környezeti hatástanulmány általános tartalmi követelményeit a 6. számú melléklet tartalmazza. A hatásterület kiterjedését a 7. számú mellékletében foglaltaknak megfelelően kell meghatározni.

A rendelet mellékletei tételesen felsorolják az egységes környezeti hatásvizsgálatra kötelezett tevékenységeket.

1. számú melléklet a 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelethez

Környezeti hatásvizsgálat köteles tevékenységek

Komplex vegyiművek, azaz olyan létesítmények, amelyekben több gyártóegység funkcionálisan összekapcsolva csatlakozik egymáshoz, és amelyekben kémiai átalakítási folyamatokkal ipari méretben történik:

a) szerves vegyi alapanyagok gyártása, vagy

b) szervetlen vegyi alapanyagok gyártása, vagy

c) foszfor-, nitrogén- és káliumalapú műtrágya gyártása, vagy

d) növény-egészségügyi hatóanyagok és biocidek gyártása, vagy

e) biológiai vagy kémiai eljárással gyógyszer hatóanyaggyártás, vagy

f) robbanóanyag-gyártás.

2. számú melléklet a 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelethez

Az egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységek

4. Vegyipar

Csak az ipari méretű előállításra vonatkozóan:

4.1. Vegyipari létesítmények, alapvető szerves anyagok, nevezetesen

a) szénhidrogének (lineáris vagy ciklikus, telített vagy telítetlen, alifás vagy aromás),

b) oxigéntartalmú szénhidrogének, nevezetesen alkoholok, aldehidek, ketonok, szerves.

3. számú melléklet a 314/2005. (XII. 25.) Korm. Rendelethez

A felügyelőség döntésétől függően környezeti hatásvizsgálat köteles

tevékenységek

Növényi, állati olaj gyártása 40 ezer t/év késztermék előállításától

Keményítőgyártás 100 t/nap késztermék előállításától

Cukorgyártás 5 ezer t/nap répafeldolgozó kapacitástól

Cellulózgyártás

A bio-üzemanyag gyártáson belül a bioetanol gyártás az oxigéntartalmú szénhidrogének csoportjába való tartozás miatt gyártott mennyiségtől függetlenül a növényi olaj gyártása 40 ezer t/év mennyiség felett kötelezett egységes környezeti hatásvizsgálatra.

Költség-hatékonyság számítása.

Az energianövény-termesztés gazdaságossági kérdései

Az biomassza energia és ezen belül az energetikai növénytermesztés ökonómiai, ökológiai és társadalmi hatásainak megítélése rendkívül széles skálán változik a gazdaságos termelés lehetőségét kategorikusan tagadó nézetektől a mezőgazdasági termelés és az energiaellátás minden gondját a bioenergia termeléssel megoldani vélő optimizmusig. A legpesszimistább nézetek szerint ma Magyarországon támogatás nélkül takarmánykukoricát és kenyérgabonát sem lehet gazdaságosan termelni. A ráfordított energia az intenzív, gépesített, kemizált növénytermesztés esetén nagyobb lehet, mint a kinyerhető energia. A mezőgazdasági melléktermékek (szalma, kukoricaszár, napraforgószár) begyűjtése és a felhasználás helyére való szállítása is több energiát igényel, mint a felhasználás során keletkező energia. Ráadásul az eltüzelt szalma- és szármaradvány a talaj humuszmérlegéből is hiányzik (Nagy., 2007.)

Az energianövény-termesztés reális ökonómiai értékelése, módszerei most vannak kialakulóban.. Az új értékelési módszerek lényege, hogy egy-egy növény termelésének ökonómiai értékelésekor a lehető legtöbb előzményt is figyelembe veszik. Ilyen ráfordítást növelő előzmény, pl. a művelő, betakarító gépek, műtrágyák, növényvédő szerek gyártására fordított energia. Emellett természetesen számításba veszik a termesztés során felhasznált összes energiát.

Ma már egyre több ökonómiai elemzés készül ebben a szellemben. A táblázatokban a főbb energianövény típusokra készült gazdaságossági vizsgálat eredményét mutatja. Kohlhéb et al (2004) az általuk kidolgozott ökonómiai értékelési modell alapján

A három legfontosabb fás szárú, évelő és egyéves energianövény termesztésének jövedelmezőségét (ezt a nettó jelenérték fejezi ki), a termesztés érdekében felhasznált energiát (Energia input=I), a növényből nyerhető energiát (Energia output=O) intenzív (több műtrágya, növényvédő szer) és extenzív termesztés körülményei között, ideális és kedvezőtlenebb termőhelyen.

Az összehasonlító vizsgálat legfontosabb tanulsága: Energia megtérülés szempontjából a fás

A biofinomítás eszközeivel nagyobb értékű termékek előállítása.

ültetvények és a lágy szárú évelők sokkal kedvezőbbek, mint az egyéves növények. Ezeknél az energianyereség 12-20-szoros, míg az egyéves növényeknél legfeljebb csak 7-szeres.

Jövedelmezőség szempontjából legelőnyösebbnek a fűz és nyár intenzív agrotechnikával, jó talajon való termesztése bizonyult, ettől alig maradt el az évelő lágy szárú növények jövedelmezősége. Az egyéves növények közül a szudánifű termesztés jó talajon, intenzív agrotechnikával még nyereséges volt, rosszabb talajon már nem volt az. A kender termesztése minden változatban veszteségesnek bizonyult. Természetesen ez a megítélés nem tekinthető statikusnak. A körülmények, pl. a támogatási rendszer változása a gazdaságossági értékelés eredményét változtathatja.

A többéves kultúrák energiakinyerési és jövedelmezőségi előnye érthető, hiszen ezeknél egyszer kell energiaigényes talaj-előkészítést és telepítési munkát megcsinálni, a termő években kevesebb fenntartási munkát igényelnek. Ezzel szemben az egyéves kultúráknál évente el kell végezni a nagy energiaigényű munkákat.

Az elemzések többsége rámutat, hogy a biomassza alapú energia előállítása ökonómiai szempontból még sok megoldandó kérdést vet fel.

Szabó-Burcsi és Lakner (2010) bioetanol programok gazdasági értékelése során megállapították, hogy hazai viszonyaink között a bio etanol gyártás önköltsége 470 és 630 €/m3közötti értékre becsülhető. Ez összhangban van az európai becslésekkel. A költségcsökkentésre csak korlátozott lehetőség van, mert a legfontosabb költségtényezők az alapanyag ár és az energia. A legkedvezőbb beruházás-gazdaságossági mutatók az egyszerű technológiával működő, a képződött szeszmoslékot helyben hasznosító kisüzemeknél érhetők el, mert itt nincs szükség bonyolult szeszmoslék-szárító berendezésekre és alacsony a szállítási költség. A megoldáshátránya, hogy csak ott alkalmazható, ahol van állattenyésztő telep is. Az ipari méretű bio-alkohol üzemek közül csak a rendkívül nagy kapacitású vállalatoknál érhetők el elfogadható beruházási mutatók.

Megítélésük szerint bioetanol üzem létesítésekor számottevő gazdasági kockázattal kell számolni, hiszen az alapanyag ára, mennyisége és az energia döntő szerepet játszik az előállítás

gazdaságosságában.

Szabó-Burcsi Dóra-Lakner Zoltán: A Magyarországi bioetanol programok gazdasági összefüggése(2010) Élelmiszertudomány és Technológia, LXIV.évfolyam.1.Különszám

http://www.innotars.eu/fileadmin/innotars/specialis/A_MAGYARORSZ%C3%81GI_BIOETHANOL_PROGRAMOK_GAZDAS%C3%81GI.pdf

Több elemzés kimutatta, hogy a biodízel csak az alapanyag-termelők állami támogatásával állítható elő gazdaságosan.

http://bonty.hu/Bonty.hu/Biodizel/58.html

Tóthné et al (2007) számításai alapján a biodízel, valamint a bioetanol üzemek termékei távlatilag sem versenyképesek. A versenyképesség megteremtéséhez új technológiák kialakítására van szükség.

A termesztési input csökkentése különösen az egyéves kultúráknál fontos. A termelésre felhasznált energiacsökkentés főbb lehetőségei:

  • A felhasznált energia csökkentésének legkézenfekvőbb módja a gépi munkák arányának mérséklése

  • A növénytermesztésben az energiatakarékos, forgatás nélküli művelési eljárások alkalmazása.

  • A nagy energiafelhasználással előállított műtrágyák helyett, az állattartó telepek hígtrágyái és a kommunális szennyvizek és egyéb tápanyagot tartalmazó melléktermékek felhasználása.

Az energiahozam javításának lehetőségei:

  • Legfontosabb a megtermelt növény lehetőleg teljes körű hasznosítása. Pl. kukorica, illetve gabona szemtermésből alkohol előállítása, a szár, illetve szalma égetése vagy biogázzá alakítása.

  • Az energianyerés mellett más hasznosítási módok (pl. méhlegelő) alkalmazása.