Ugrás a tartalomhoz

Élőhely-kezelés

Dr. Kozák Lajos (2008)

Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül

3.1. A gyepek fogalma, a gyepterületek magyarországi helyzetének értékelése

3.1. A gyepek fogalma, a gyepterületek magyarországi helyzetének értékelése

3.1.1. A gyep fogalma

Gyepgazdálkodási megközelítésben gyepeknek nevezzük azokat a gyepnövényekkel benőtt területeket, amelyek természetes vagy mesterséges növényzete a takarmányozás szempontjából értékes évelő növényfajokból áll és a termése legeltetéssel vagy kaszálással hasznosítható. A takarmányozási szempontok az egyéb felhasználású gyepek esetében háttérbe szorulnak és elsődleges feladatként sportolásra alkalmas pázsit céljára megfelelő növényzetből állnak vagy talajvédő szerepet töltenek be. Hétköznapi értelemben gyep alatt főként pázsitfüvekkel egyenletesen és sűrűn benőtt mezőt vagy térséget értünk. Botanikai megközelítés szerint a gyep főként edafikus hatásokra kialakult, változatos növényi összetételű fátlan növénytársulás.

3.1.2. A gyepterületek magyarországi helyzete

A XIX. században a gyepek kiterjedése hazánk területén elérte a 30%-ot. 2005-ben 1 millió 57 ezer ha gyepet tartottak nyilván, ami a termőterület 13,7%-át tette ki. Jelenleg hazánkban a védett területek nagysága meghaladja a 839 ezer ha-t és ennek mintegy negyede, 221 250 ha gyep művelési ágú. A nemzeti parkjaink igazgatóságainak vagyonkezelésében 168 563 ha gyepterület van, amelyből 124 693 ha-t haszonbérbe adtak, a fennmaradó részt pedig saját hatáskörben hasznosítják. A gyepek területe a feltörés, erdősítés, illetve beépítések miatt a múltban fokozatosan csökkent, amely mellé társult a gyeptársulások degradációja a legeltetett állatlétszám jelentős csökkenése, valamint egyes területek vízgazdálkodásának megváltozása következtében. A legeltetés elvesztette korábbi jelentőségét az állattenyésztésben, mivel a tömegtakarmány előállítás a gyepről a szántóföldre tevődött át. A szarvasmarha és juh létszám az elmúlt 15 évben 50%-kal csökkent, a vágómarha termelés több mint 60%-kal esett vissza.

A gyepek 90%-a természetes és természetközeli gyep, 80%-a alföldi fekvésű, kedvezőtlen adottságú területeken (30%-a szikes, több mint 20%-a réti talajokon, 12%-a öntés- és láptalajon, 20%-a barna erdőtalajokon, 3-4%-a rendzinákon, illetve homokon) található. A jó termőképességű csernozjom talajokon előforduló gyepek aránya mindössze 9%. Ennélfogva a gyepek 70%-a alacsony produktivitású, csak 5%-a jó termőképességű. Átlagos aranykorona értékük 8,4 AK, az ősgyepek átlagos aranykorona értéke pedig 6,0 AK. A hozamok alacsony színvonalúak (1,3 t szénaérték/ha). A GDP kevesebb mint 1%-a származik a gyep-hasznosításból. A múltban a legjobb talajadottságú gyepeket feltörték, a megmaradó gyepek talaját gyenge tápanyagszolgáltató-képesség, rossz víz- és levegőgazdálkodás, szikesség vagy alacsony kolloid tartalom jellemzi. A gyepek 50%-a természetvédelmi szempontból potenciálisan értékes. Hozzájuk kötődik a védett fajok 30 %-a.