Ugrás a tartalomhoz

Természeti erőforrás és környezetgazdálkodás 6., 6 KÖRNYEZETSZABÁLYOZÁS GAZDASÁGI ÉS JOGI ESZKÖZEI

Dr. Tenk Antal (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

6.5.2 A környezetszabályozás gazdasági eszközei

6.5.2 A környezetszabályozás gazdasági eszközei

A közvetett gazdasági szabályozás eszközeivel úgy kísérlik meg a környezeti célok elérését, hogy a gazdálkodók bizonyos döntési teret kapnak az általuk leggazdaságosabbnak ítélt környezetvédelmi intézkedés kiválasztására. A gazdasági szabályozás arra törekszik, hogy a környezetvédelmet belső gazdálkodói érdekké tegye, hogy környezetkárosító termelés ne, a környezetbarát tevékenység viszont kifizetődővé váljon (ösztönzés és érdekeltség).

A közvetett gazdasági szabályozók közé a következőket soroljuk:

- az adó, díj jellegű szabályozási eszközök (úgynevezett ökoadók),

- a „szennyezési jogok piaca” jellegű szabályozás.

Az ökoadókat úgy lehet tekinteni, mint a szennyezésért fizetendő árat, olyan eszköz, amelynek segítségével – adófizetés révén – ösztönzést és/vagy finanszírozási alapot teremtünk arra, hogy meghatározott környezetpolitikai feladatokat megvalósíthassunk, illetve célokat elérhessünk.

Ösztönző hatásuk attól a költség- és árváltozástól függ, amit a díj idéz elő. Környezetvédelmi adók osztályozásánál szokás szélesebb és szűkebb értelemben vett környezetvédelmi adókról beszélni. A szélesebb értelemben vett környezetvédelmi adóknál meghatározott környezetvédelmi célok finanszírozásának funkciója a domináns. A szűkebb értelemben vett környezetvédelmi adók közvetlen feladata, hogy azok a környezetszennyezések kiküszöbölésére, vagy legalábbis annak csökkentésére ösztönözzenek. Míg tehát az előbbieknél a finanszírozó, addig az utóbbiaknál az ösztönző funkció a meghatározó. A szélesebb értelemben vett környezetvédelmi adóknál megkülönböztetünk környezetszanáló adókat, környezetvédelmi hozzájárulást és díjakat stb. A környezetszanáló adó egyetlen feladata abban van, hogy az önkormányzatok, hatóságok környezetvédelmi intézkedéseihez adóbevételt teremtsen. A környezetszanáló adó nagysága egyedül attól függ, hogy a finanszírozó környezetvédelmi intézkedéseknek milyen a pénzigénye. Így például pótadót vethetnek ki a gazdasági vállalkozásokra (tőke-, profit- vagy anyagarányosan) egy általuk erősen elszennyezett tó vagy folyó megtisztítása, szanálása érdekében. A környezetszanáló adó tehát egy célra orientált adó (például sürgős, nagy prioritással rendelkező környezetvédelmi feladatok esetén). A környezetvédelmi hozzájárulásnak és díjnak az a feladata, hogy az önkormányzatok, hatóságok, társulások által üzemeltetett környezetvédelmi létesítmények beruházási és üzemeltetési költségeihez hozzájáruljanak, illetve fedezzék azokat. A környezetvédelmi hozzájárulás mértékét attól függetlenül határozzák meg, hogy a fizetésre kötelezett milyen mértékben veszi igénybe, vagy egyáltalán igénybe veszi-e az adott környezetvédelmi berendezést. A környezetvédelmi díjaknál viszont olyan adóról van szó, amelyet elvileg a környezetvédelmi létesítmény igénybevételével arányosan vetnek ki.

Néhány példa a szélesebb értelemben vett környezetvédelmi adókra:

  • tisztítóberendezések építéséhez való hozzájárulás,

  • a kezelt anyag mennyiségével arányos szennyvíz- és hulladékkezelési díjak,

  • a repülőtereken kivetett landolási díjak, amelyeknél elsősorban a fiskális funkció a domináns.

A szűkebb értelemben vett környezetvédelmi adóknál döntő súlya az adó ösztönző funkciójának van. Az emisszióra kivetett adó „klasszikus környezetvédelmi adó”, a környezetkárosító tevékenységek társadalmi többletköltségeit (vagy annak egy részét) kívánja a vállalati költségek közé internalizálni (internalizáló adó). Vannak olyan adók, amelyeknél a költségek internalizálása mellett egy meghatározott környezetminőség elérését tűzik ki célul (környezetminőségi adó). Ezeknél az adóknál az adó mértékét kell úgy meghatározni, hogy az olyan ösztönzést teremtsen, amelynek segítségével a környezetpolitika által meghatározott környezetminőség elérhető legyen. A tiszta emissziós adók (internalizáló adók) regionalizálhatók. A regonalizálás elősegíti, hogy a kibocsátás jobban igazodjon a környezet területileg különböző regenerációs képességéhez. Termékdíjjal a környezetkárosító termékek (nyersanyagok, energiahordozók, késztermékek stb.) felhasználását, illetve használatát lehet korlátozni, illetve szabályozni.

Az adók előnye, hogy elősegítik a környezetvédelmi költségek minimalizálását. Az adómegoldások piackonformok azáltal, hogy döntési lehetőséget adnak a szennyezés csökkentésére vagy pedig adófizetésére. Versenysemlegesek. Az adók regionalizálásával és/vagy a hatósági előírásokkal való kombinálásával a szabályozás jobban igazítható a változó környezeti feltételek igényeihez, megakadályozható a szennyező gócok kialakulása. Az adómegoldások nagy előnye, hogy a környezetvédelmet képes a gazdálkodó belső érdekévé transzformálni. Így a környezetvédelmi követelmények alóli kibúvás értelmetlenné válik, teljesítésével viszont gazdasági előnyökhöz juthat. A nemzetközi tapasztalatok alapján az a következtetés vonható le, hogy az adómegoldásoknak minden fenntartás ellenére nagyok a gazdasági és környezetvédelmi előnyei. Alkalmazásuk a jövőben különösen a specifikus környezeti problémák megoldásánál lehet nagyobb jelentőségű.

Természetesen steril, egynemű szabályozási módszerek a gyakorlatban nem léteznek. Minden egyes ország környezeti szabályozórendszere a közvetlen, a törvényi és a közvetett gazdasági szabályozó eszközöknek a – mindenkori környezeti állapotot és környezetpolitikai célokat tükröző – keveréke. Ezt a rendszert egészíti ki az egyéb és magánmegoldásokon nyugvó eszközök és módszerek.