Ugrás a tartalomhoz

Környezetmenedzsment rendszerek

Dr. Torma András (2011)

1.2 Környezetmenedzsment rendszerek fajtái, jellemzőik

1.2 Környezetmenedzsment rendszerek fajtái, jellemzőik

Ahogy a megelőző fejezetben bemutatásra került környezetmenedzsment rendszerek esetében két megoldásról beszélhetünk: az EMAS-ról, illetve az ISO 14001-ről. A következőkben vázlatosan bemutatjuk a két rendszer legfőbb jellemzőit, illetve különbségeit.

Mivel – ahogy a következőkben látni is fogjuk – az EMAS Rendelet 2001-es változata beemelte a követelményei közé az ISO 14001 szerinti környezetmenedzsment rendszer premisszáit, így először röviden ezt mutatjuk be.

1.2.1 ISO 14001 és az ISO 14000-es szabványcsalád

Az ISO 14001 szabvány először 1996-ban jelent meg, majd 2004-ben megújították. Felépítési logikáját tekintve hasonló a már korábban megjelent ISO 9001 minőségügyi szabványhoz, átvéve annak építkezését a PDCA-ciklus szerint. Az ISO 14001-es szabvány lefekteti a környezetmenedzsment rendszer alapjait, definiálva a rendszer elemeit. Mivel a Nemzetközi Szabványügyi Testület által kiadott dokumentumról van szó, így az nemzetközileg elfogadott és nemzetközileg alkalmazható. A benne foglalt általános alapelvek lehetővé teszik továbbá, hogy minden szervezettípus alkalmazhassa. Az ISO 14001 szerinti környezetmenedzsment rendszer alapvetése (és ez igaz az EMAS-ra, de általában a környezetmenedzsment rendszerekre), a környezeti teljesítmény folyamatos javítása.

A szabvány szerinti környezetmenedzsment rendszert bevezető szervezetnek a szabvány minden pontjának meg kell felelni, ugyanis a későbbi tanúsítás alapját ezek a tételek képezik. Itt el is érkeztünk egy fontos kérdéshez. Bár környezetmenedzsment rendszer alkalmazása önként vállalt dolog, viszont a megfelelő és nagyjából azonos színvonal biztosítása, továbbá a rendszer komolyságának megőrzése érdekében fontos, hogy egy külső, független fél ellenőrizze a kiépített rendszer hatékony működését és a szabvány követelményeinek való megfelelését, vagyis tanúsítsa azt.

Az ISO 14001 szabvány alkalmazása részben annak nemzetközisége, részben ismertsége és elfogadottsága, részben pedig logikus építkezése és a vállalati folyamatokhoz való szerves kapcsolódása miatt nagy elterjedtséget tudhat magáénak. Bár központi nyilvántartás az ISO 14001 szerint tanúsított cégek számáról nem létezik (szemben az EMAS-szal) az alkalmazók száma becsülhető. Az érték 2008 végén 188.815 volt [ISO, 2009a]. Ezzel a számmal az ISO 14001 jelentős mértékben meghaladja az EMAS vonatkozó számait.

Az ISO 14001 nem önálló szabvány, hanem az ISO 14000-es szabványsorozat része, egyben annak kezdő szabványa. A 14000-es szabványsorozat a Nemzetközi Szabványügyi Testület környezet védelmével foglalkozó szabványait tartalmazza, célja a szervezetek támogatása folyamataik környezetbarát megvalósításában. A szabványcsalád felöleli a környezetmenedzsment rendszer kiépítésének alapjain túl a környezeti címkézés (14020-as csoport), a környezeti teljesítményértékelés (14030-as csoport), az életciklus-értékelés (14040-es csoport), továbbá a környezetbarát formatervezés és környezeti kommunikáció (14060-as csoport) szabványait. Korábban a 14000-es szabványsorozathoz tartozott a környezeti auditálás alapelveit tartalmazó szabványcsoport (14010-es csoport). Ezeket azonban a későbbiekben, az ISO 9001-es és az ISO 14001-es szabványok harmonizálási törekvései kapcsán hatályon kívül helyezték és helyette kiadták az ISO 19011:2002 szabványt, mely innentől az auditálás egységes szabványának tekinthető. Az ISO 14000-es szabványcsalád az utóbbi években több új területtel is kiegészült. Ilyen többek között az ISO 14064-es szabvány (3 résszel: ISO 14064:2006-1; -2; -3), mely az üvegházgázok vállalati szintű számszerűsítésére és kommunikálására tartalmaz ajánlásokat. Ezt a szabványt egészíti ki az ISO 14065:2007, mely azon szervezetek számára tartalmaz útmutatásokat, amelyek vállalati üvegházgáz kibocsátások validálásával foglalkoznak. Ez az utóbbi terület azért is fontos, mert egyre bővül azon szervezetek köre, melyek rendezvényeiket, programjaikat CO2-neutrálissá teszik (vagyis a gyakorlatban kiszámítják egy adott rendezvény teljes üvegházgáz-kibocsátását és annak mértékében olyan fejlesztéseket, programokat finanszíroznak, melyek az üvegházgáz-kibocsátást csökkentik (Pl.: megújuló energiát hasznosító erőművek építése, stb.). Bár nem tekinthető külön szabványnak megemlíthető az ISO Guide 64, amely a különböző termék szabványok környezeti aspektusaival foglalkozik.

A jövőben az ISO 14000-es szabványrendszer további bővülése várható. Az ISO célja ezzel a lépéssel, hogy megfeleljen a modern kor követelményeinek, azaz a fenntarthatóság háromoldalú leképezésének. A következő szabványok megjelenése várható [ISO, 2009b]:

  • ISO 14045, amely az öko-hatékonysági értékelést szabályozza,

  • ISO 14051, amely az anyagáram költségszámolás (MFCA = material flow cost accounting) alapjait tartalmazza,

  • ISO 14067, a termék szénlábnyomáról (CF = carbon footprint),

  • ISO 14069, a szervezetek szénlábnyomának számításáról,

  • ISO 14005, mely a környezetmenedzsment rendszerek lépésenkénti bevezetésének segédlete,

  • ISO 14006, az öko-dizájnról,

  • ISO 14033, a számszerűsíthető környezeti információk összeállításáról és kommunikálásáról,

  • ISO 14066, pedig az üvegházgáz hitelesítők kompetencia-követelményeiről.

Az ISO 14000-es szabványrendszer PDCA-szerinti felépítését és szabványait mutatja a 2.ábra.

1.2. ábra - Az ISO 14000-es szabványrendszer felépítése és szabványai

2. ábra: Az ISO 14000-es szabványrendszer felépítése és szabványai


A szabványcsalád felépítése tükrözi az ISO 14001-es szabvány pragmatikáját, azaz a PDCA-ciklus Tervezd meg – Hajtsd végre – Ellenőrizd – Javítsd logikai ívét.

A fentebb bemutatott szabványokon túl említést kell még tennünk pár további szabványról is, amelyek bár szignifikánsan nem tartoznak a 14000-es szabványcsaládhoz, de alapvető céljukat tekintve a fenntarthatóság elérését, a fenntarthatósági teljesítmény javítását tűzik ki célul. Az egyik az ISO 16001-es szabvány, mely a szervezetek által alkalmazható energiamenedzsment rendszerek alapjait mutatja be (magyar jelzet: MSZ EN ISO 16001:2009), valamint a könyv írásának pillanatában hivatalosan még nem kiadott ISO 26000-es szabványt, mely teljesen új irányként a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának menedzsmentjével foglalkozik.

1.2.2 Az EMAS szerinti környezetmenedzsment rendszer

A következőkben átnézetesen bemutatjuk az Európai Unió EMAS környezetmenedzsment rendszerének legfontosabb jellemzőit.

Az EMAS 2001-es második megújítása során (761/2001/EK Rendelet; EMAS II) a rendeletalkotók a két rendszer közötti könnyebb átjárhatóság érdekében az ISO 14001 feltételrendszerét beemelték a rendeletbe, annak 1. mellékleteként. Ily módon jóval könnyebbé vált az ISO 14001 szerint kiépített rendszer átdolgozása EMAS rendszerré. További változásként a korábban csak ipari vállalatok számára elérhető rendszert megnyitották minden szervezet (szolgáltatás, közigazgatás, stb.) részére és lehetővé tették, hogy telephely, illetve szervezeti egység külön is hitelesíthető. Ezek a jellemzők a 2009-es második megújítás (1221/2009/EK Rendelet; EMAS III) során továbbra is megmaradtak.

Az EMAS szervesen illeszkedik az Európai Unió 2008.07.16-án elfogadott Fenntartható Fogyasztás és Termelés és Fenntartható Gazdaság (Sustainable Consumption and Production Action Plan; Sustainable Economy) szakpolitikájához. A keretprogram legfőbb elemei a következők:

  • integrált termékpolitika,

  • természeti erőforrások fenntartható felhasználása,

  • hulladékok keletkezésének megelőzése, újrahasznosítás,

  • EMAS,

  • ökocímke

  • környezetbarát technológiák (ETAP),

  • zöld közbeszerzés (GPP),

  • energiaintenzív termékek környezetbarát tervezése (EuP),

  • és jogszabályi megfelelés segítése (ECAP).

Mivel az ISO 14001 képezi az EMAS gerincét, így annak felépítése is a PDCA-ciklus logikáját követi. Hasonlóképpen cél itt is a környezeti teljesítmény folyamatos javítása, bár azt az EMAS némiképp másképp értelmezi, mint az ISO 14001.

A rendszer felépítése és az ennek megfelelő rendszerelemek négy csoportba oszthatók:

PLAN, azaz Tervezd meg(az EMAS terminológiájában: Tervezés) ciklus, melynek célja egyrészt a stratégiai irányok kijelölése, ennek lefektetése (dokumentálása) konkrét szabályozók szintjén, valamint az ezek eléréséhez szükséges konkrét célok és programok összeállítása. Mindez a működés környezeti vonatkozásainak pontos feltárása, elemzése mellett. Az ebbe a ciklusba tartozó rendszerelemek [EMAS III]:

• környezeti politika,
• környezeti tényezők,
• jogi és egyéb előírások,
• célok, célkitűzések és program(ok).

DO, azaz Hajtsd végre (az EMAS terminológiájában: Bevezetés és működés) ciklus, melynek során kiépülnek mindazok a rendszerelemek, amelyek megteremtik a stratégia elérésének feltételeit, továbbá biztosítják annak elérését és a környezeti teljesítmény folyamatos javítását. A kapcsolódó rendszerelemek [EMAS III]:

• erőforrások, szerepek, felelősségi kör és hatáskör,
• szakértelem, képzés és tudatosság,
• kommunikáció,
• dokumentáció,
• a dokumentumok kezelése,
• a működés szabályozása,
• készültség és reagálás vészhelyzet esetén.

CHECK, azaz Ellenőrizd (az EMAS terminológiájában: Ellenőrzés) ciklus, mely annak elemzésére szolgál, hogy az addig bevezetett intézkedések és kiépített rendszerelemek egyrészt megfelelő hatékonysággal működnek-e, továbbá, hogy segítik-e a stratégiai célok elérését. Rendszerelemei [EMAS III]:

• nyomon követés és mérés,
• az előírások betartásának értékelése,
• eltérések, korrekciós intézkedések és megelőző intézkedések,
• a nyilvántartás kezelése,
• belső ellenőrzés.

A sort az ACT, azaz Javítsdciklus zárja, melynek célja az ellenőrzés szakaszában feltárt eltérések, hiányosságok, javítási lehetőségek gyakorlatba való átültetése, a rendszer optimálása. Ily módon közvetlenül visszakapcsol a tervezés ciklusába. Az EMAS III külön nem definiálja ezt a szakaszt, hanem csak annak rendszerelemét [EMAS III]:

• vezetőségi felülvizsgálat.

Mivel a környezetmenedzsment rendszer célja a környezeti teljesítmény folyamatos javítása, így a fentebb vázolt folyamat nem tekinthető egyirányú és véges történésnek, hanem egy önmagát ismétlő javítási spirálnak, ahogy az az ISO 14001 ábrázolási módjában meg is jelenik.

1.3. ábra - A folyamatos javítás spirálja az ISO 14001-ben

3. ábra: A folyamatos javítás spirálja az ISO 14001-ben


Az EMAS környezetmenedzsment rendszer mindamellett, hogy a rendszer alapelemeit tekintve az ISO 14001-re bázisol számos különbséget (többlet teljesítmény igényt) is felmutat. A legfontosabb ilyen különbségek a következők:

Környezeti teljesítmény javítása: mind az ISO 14001, mind pedig az EMAS célkitűzése a környezeti teljesítmény folyamatos javítása. Az EMAS esetében azonban a célkitűzés „szigorúbb”, hiszen az a fizikai (azaz tényleges kibocsátásokban, környezethasználatokban mérhető) környezeti teljesítmény javítását tűzi ki célul. Vagyis az alkalmazó szervezeteknek évről évre fizikai értelemben is bizonyítaniuk kell környezeti teljesítményük javulását a hitelesítő felé. Ezzel szemben az ISO 14001 „csak” a környezeti teljesítmény javításáról beszél, ami lehetővé teszi, hogy annak csak szervezeti oldala (azaz a környezetmenedzsment rendszert felépítő folyamatok) javuljon és nem szükséges a fizikai értékek pozitív változásával (is) alátámasztani a tanúsítás sikerét. Vagyis az EMAS ezen a téren emelt szintű követelményeket fogalmaz meg az ISO 14001-hez képest.

Jogszabályi megfelelés: : szintén jelentős eltérések tapasztalhatók a szabvány és a rendelet követelményei között. Ami közös: mind a kettő követelményként definiálja a jogszabályi megfelelést. Ami különbözik ennek elérési módja. Az EMAS esetében a rendszer megfelelő működésének feltétele a teljes körű jogszabályi megfelelés (a jelentős környezeti tényezőkre vonatkozó jogszabályok tekintetében), vagyis az alkalmazó szervezetnek nem lehet jogszabályi problémája (nemmegfelelése) a hitelesítés időszakában. Az ISO 14001 esetében definitív csak a jogszabályi megfelelés iránti elkötelezettség szerepel, mint rendszerkritérium. Azaz meglévő jogszabályi nemmegfelelőség esetén, ha a szervezet hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy elkötelezett az eltérés mihamarabbi javítására a tanúsítás még lehetséges.

Alkalmazottak bevonása: expressis verbis csak az EMAS követelményei között jelenik meg. Bár az ISO 14001 is alapvető feltételként tekint az elkötelezettségre, konkrét kívánalmakat nem fogalmaz meg az alkalmazotti bevonásra. Az EMAS egyik fontos kritériuma viszont, hogy a szervezet alkalmazásában állókat be kell vonni nem csak a környezetmenedzsment rendszer működésébe, hanem annak tervezési, célalkotási folyamatába is, hiszen csak így biztosítható a környezettudat teljesebb elterjedése, továbbá a megfelelően hatékony tervezés.

Környezeti kommunikáció: mind a két környezetmenedzsment rendszer nyílt, őszinte és kétirányú kommunikációt vár el az alkalmazó szervezetektől. Az EMAS esetében konkrét előírás is megfogalmazódik: minden a rendszert működtető szervezetnek környezetvédelmi nyilatkozatot kell kiadnia, meghatározott gyakorisággal. Az ISO 14001 szerint tanúsított szervezetek is adhatnak ki környezeti kommunikációjuk keretében környezeti jelentést, de az nem kötelező rendszerelem az esetükben. Különbség az ISO környezeti jelentése és az EMAS környezetvédelmi nyilatkozata között, hogy az utóbbi tartalmi elemeit a rendelet szabályozza (IV. Melléklet – 1221/2009/EK Rendelet), adattartalmát pedig az akkreditált környezetvédelmi hitelesítő ellenőrzi. További ellenőrzési fázist jelent a dokumentum Illetékes Testület általi felülvizsgálata. Környezetvédelmi nyilatkozat készítése, kiadása és érvényesítése minden évben kötelező, kivételt ez alól csak azok a kis szervezetek képezhetnek, akik a rendelet 7. cikke szerint négy évre meghosszabbított hitelesítési ciklust kérelmeztek. Az ő esetükben is kell minden évben környezetvédelmi nyilatkozatot készíteni, de nem kell azt minden évben környezetvédelmi hitelesítővel érvényesíttetni. Normál, azaz nem hosszabbított hitelesítési ciklus (3 év) esetében a hitelesítés, vagy az újrahitelesítés évében (praktikusan a hároméves ciklus kezdő évében) teljes körű környezetvédelmi nyilatkozat, míg a rákövetkező két évben (felügyeleti auditok) egyszerűsített környezetvédelmi nyilatkozat kiadása kötelező. A környezetvédelmi nyilatkozatot a szervezet érdekelt felei számára elérhetővé kell tenni.

A külső kommunikáció (passzív) része az is, hogy az EMAS esetében a hitelesített szervezetek egységes EMAS-logó használatára jogosultak (az EMAS III megjelenése óta már csak egyféle változatban). A logó információként hordozza az adott szervezet regisztrációs számát.

Vagyis: az EMAS szerinti környezetmenedzsment rendszer eléréséhez a szervezetnek fel kell építenie működő környezetmenedzsment rendszerét az ISO 14001 követelményei szerint és kiegészítenie azt az EMAS „többletkövetelményeivel”.

További jelentős különbség a két rendszer között annak tanúsítási / hitelesítési eljárása. Rögtön egy etimológiai különbség: míg az ISO 14001 esetében tanúsításról és tanúsítóról beszélünk, addig az EMAS esetében mindez: hitelesítés, hitelesítő. Ez az apró megfogalmazásbeli különbség is utal arra a tényre, hogy az EMAS-rendszer „ellenőrzési folyamata” szigorúbb, mint az ISO 14001-é. A következőkben bemutatjuk az EMAS hitelesítési folyamatát, kitérve azzal párhuzamosan az ISO 14001 vonatkozó lépéseire is.

A működő rendszer hitelesítési folyamata magával a hitelesítéssel kezdődik. A hitelesítésre (és egyáltalán a menedzsmentrendszerek auditjára) vonatkozó tartalmi és formai követelmények döntően az ISO 19001-es szabványban (MSZ EN ISO 19001:2003), részben pedig az EMAS-rendeletben és az ISO 14001-es szabványban kerültek lefektetésre. Az audit alapvetően két részből áll, egy dokumentumvizsgálatból (audit első szakasza), illetve egy helyszíni auditból (audit második szakasza).

Mind az ISO 14001, mind pedig az EMAS esetében az adott ország akkreditáló testülete (Magyarországon a Nemzeti Akkreditáló Testület) által akkreditált auditorok végezhetik csak a hitelesítést. Az auditorok mind a két esetben csak a képzettségüknek és szakmai tapasztalatuknak megfelelő EA-kódnak (a gyakorlatban NACE-kódok (Nomenclature générale des activités économiques dans les Communautés Européennes, vagyis a gazdasági tevékenységek statisztikai besorolási rendszere, ami Magyarországon a TEÁOR = Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere)) megfelelő területen végezhetnek hitelesítést / tanúsítást. Az EMAS hitelesítők akkreditálása 2 évre szól. Az EMAS-hitelesítők esetében, függetlenül attól, hogy szervezetről, vagy egyéni hitelesítőről van szó az akkreditáló szervnek interjút is le kell folytatnia, melynek során megbizonyosodik a szakterületi felkészültségről. Ez a követelmény szintén többlet a tanúsítókhoz képest.

Mind a két esetben megtörténik az egyes rendszerelemek ellenőrzése és követelményekkel való összevetése. EMAS esetében mindemellett a környezetvédelmi nyilatkozat hitelesítése is lezajlik, mely a rendelet által előírt adattartalom meglétének és annak helyességének ellenőrzését jelenti. Természetesen a hitelesítés során a többlet EMAS-követelmények hangsúlyozottan felülvizsgálatra kerülnek.

Ettől a ponttól kezdve a két folyamat lényegi elemeiben elválik egymástól. Az ISO 14001 esetében az auditorok (tanúsítók) elkészítik az auditjegyzőkönyvet és javaslatot tesznek a tanúsítás megadására. A tanúsítás tényleges odaítéléséről a tanúsító szervezet tanúsítási igazgatója dönt, a rendelkezésére álló információk mérlegelése után. Ezt követően a tanúsítási okiratot kiállítják. A tanúsított szervezet nem használhatja az ISO logóját, viszont használhatja a tanúsító szervezet saját jelzését. Az EMAS esetében az eredményes helyszíni audit csak a folyamat kezdő lépése. Miután a hitelesítő dönt a hitelesítés odaítéléséről a dokumentumokat (a hitelesített nyilatkozattal együtt) megküldi az adott ország Illetékes Testületének, amely hivatalból szintén ellenőrzi annak adattartalmát, továbbá információkat gyűjt azoktól a hatósági szervektől (Pl.: környezetvédelmi felügyelőség), melyek kapcsolatban állnak a szervezettel és rajtuk keresztül ellenőrzi, hogy az adott szervezetnek a hitelesítés időtartama alatt nem volt jogszabályi nemmegfelelőssége.

Illetékes Testület: az EMAS keretében a tagállamokat ún. Illetékes Testületeket kell kijelölniük, melyek feladata a vonatkozó környezetvédelmi jogszabályok megsértésének felderítése, megelőzése és kivizsgálása, továbbá az adott esetben szükséges végrehajtási intézkedések meghozása [EMAS III]. Magyarországon ezt a szerepet az Országos Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség tölti be. További feladata az Illetékes Testületnek az országszintű regisztrációs adatbázis kezelése, a regisztrációs okiratok kiállítása, valamint az EMAS tagországon belüli népszerűsítése.

Az Illetékes Testület a nyilatkozat adattartalmának ellenőrzése és a jogi megfelelésről való megbizonyosodást követően döntést hoz a regisztráció odaítéléséről. Ha első hitelesítésről van szó, akkor a szervezet regisztrációs kérelme nyomán kiállítja a regisztrációs oklevelet, ha meglévő hitelesítésről van szó, meghosszabbítja a regisztrációt. A regisztrációs számot felveszi a tagországi regisztrációs listába, továbbá megküldi az információt a Bizottság felé. Magyarországon mindemellett az új regisztrációkat a Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítőben is megjelentetik.

Regisztráció: szintén az EMAS különlegessége. A sikeres hitelestést követően a szervezetek regisztrációs számot kapnak, mely minden tagországban a tagországi jelzettel ellátva folytatólagosan kerül kiállításra. Minden regisztrált vállalat felkerül az Európai Bizottság által vezetett központi listába, ily módon is pozitív imázst teremtve. A regisztrációs számot feltüntetik az adott vállalat logóján is a következő formában: országjelzet-000000X (például Magyarországon: HU-00000X). Abban az esetben, ha egy vállalat nem teljesíti az EMAS követelményeit (például jogszabályi nemmegfelelőssége van) a regisztrációját az Illetékes Testület vagy felfüggeszti, vagy pedig törli. A törlésre került számokat újból nem adják ki.

Vagyis látható, hogy az EMAS esetében a rendszer hitelesítése egyrészt bonyolultabb, mint az ISO 14001 esetében, másrészt pedig több biztonsági retesz került beépítésre benne.

Az EMAS uniós rendelet, melynek alkalmazási területe (most már) elsősorban az Európai Unió. Korábban (EMAS I és II) regisztrációt szerezni csak az unió országaiban lehetett. Az EMAS III változtatott ezen a helyzeten és globalizálta a rendszert. Mindennek ellenére, az eljárás relatív bonyolultsága, továbbá annak nemzetközileg kevésbé ismert volta miatt a jövőben is döntően inkább az unión belüli regisztrációk várhatóak.

A rendszer szigorúbb többletkövetelményei, kvázi-nemzetközisége, továbbá a regisztrációs folyamat bonyolultsága visszatükröződik elterjedtségében is. Míg az ISO 14001 2008 év végén már közel 190.000-es tanúsítotti számot mondhat magának, mindezt évi közel 10-20 %-os növekedési ütem mellett, addig az EMAS esetében a regisztrált szervezetek száma 2010 első félévében mindössze 4.537 (7.775 telephely) darab volt. 2001-ben az EMAS megújításának egyik célja pont az volt, hogy a regisztrációk számát emeljék (ami már akkor is jelentősen elmaradt az ISO 14001 mögött). Ekkor egyrészt bővítették a lehetséges résztvevők körét (nem csak termelő vállalat, hanem bármilyen szervezet, továbbá telephely szintű regisztráció lehetősége). Ennek ellenére a kezdeti kismértékű növekedést követően az ütem csökkenni kezdett és a számosság megállapodott a 6.000 körüli szinten. A rendszer nagyobb mértékű elterjedésének két fő oka van. Egyrészt a rendszer EU-ra vonatkozó volta (ezt az EMAS III már megszüntette), másrészt a szigorú követelmények mellé nem társuló kedvezmények. A rendelet 2009-es megújítása során az Európai Bizottság nagyívű célt tűzött ki maga elé azzal, hogy 2015-re a regisztrációk számát 25.000-re akarja növelni. Magyarországon jelenleg (2010 első fele) 21 regisztrált szervezet van és ezzel az ország a 14. helyet foglalja el az EU ranglistáján.

1.4. ábra - Az EMAS rendszer regisztrációs folyamata

4. ábra: Az EMAS rendszer regisztrációs folyamata


1.2.3 Az EMAS III legjelentősebb változásai

Az EMAS-rendelet előírja, hogy ötévente a rendeletet felül kell vizsgálni [EMAS II, 15. cikk] mind tartalmát, mind pedig annak elterjedtségét, ismertségét illetően. A felülvizsgálat alapvető célja a rendszer elterjedtségének előmozdítása. A Rendelet legutóbbi felülvizsgálata 2006 során kezdődött és többszöri a nyilvánosság bevonásával lezajlott egyeztetési lépést követően 2008-ban záródott. A begyűjtött információk bázisán a Bizottság megalkotta az új rendeletet, mely 1221/2009/EK Rendelet néven 2009. november 25-én jelent meg és 2010. január 11-én lépett hatályba. Az EMAS III a megelőző változathoz képest igen jelentős változásokat hordoz magán. A legfontosabbak ezek közül – csoportosítva – a következők:

Területi kiterjedést érintő változás

Az EMAS III egyik legjelentősebb (és egyben legvitatottabb) változása a rendelet területi hatályának kiterjesztése. Míg korábban az EMAS csak az Európai Unió tagállamai számára volt regisztráltatható, addig az új rendelet – bizonyos feltételek megléte mellett – a hatályt kiterjesztette a világ összes országára. Ennek értelmében a Közösségen kívüli országokban telephellyel bíró szervezetek is kérhetik az EMAS Rendelet értelmében vett hitelesítésüket, de csak olyan akkreditált hitelesítővel, aki valamelyik tagállamban akkreditálva van. A regisztrációt az a tagállam folytatja le, amelyiknél a hitelesítő akkreditálva van.

Regisztrációs folyamatot érintő változások

Jelentősen megváltozott az új Rendelettel a szervezetek regisztrációs feladatköre, mely több újdonsággal is kiegészült a korábbi verzióhoz képest.

Kis szervezetek esetében (meghatározott kör) a hároméves regisztrációs ciklus kérelem benyújtásával meghosszabbítható négy évre abban az esetben, ha a hitelesítő által megerősítetten bizonyítja, hogy:

  1. nem áll fenn jelentős környezeti kockázat veszélye,

  2. a szervezet nem tervez jelentős változást,

  3. nem áll fenn olyan jelentős környezeti probléma, melynek okozásához a szervezet hozzájárul [EMAS III].

Ezekben az esetekben a szervezet mentesül azon kötelessége alól is, hogy minden évben ellenőrzött környezetvédelmi nyilatkozatot nyújtson be. Mindezt elegendő kétévente megtennie. A köztes években is kell azonban nyilatkozatot készíteni, csak nem kell hitelesíttetnie.

A továbbiakban lehetőség nyílik az egy vagy több tagállamban, vagy pedig harmadik országban telephelyekkel rendelkező szervezet telephelyeinek egységes nyilvántartásba vételére és nem szükséges az egyes telephelyeket külön-külön is nyilvántartásba venni.

A környezeti teljesítmény pontosabb értékelése és kommunikálása

Az EMAS rendszerben részt vevő szervezetek rendszeresen értékelik és kommunikálják környezeti teljesítményüket. Bár az erre szolgáló környezeti nyilatkozat tartalmi vonatkozásai kötöttek, mégsem egyforma mélységű és ezáltal nem összehasonlítható eredmények születtek. Ennek kiküszöbölésére bevezetésre került a környezeti teljesítménymutatók jelentéstételi kötelezettsége. Az 1221/2009/EK Rendelet szabályozása szerint minden szervezetnek kommunikálnia kell alapmutatóit, valamint a jelentős környezeti tényezőihez kapcsolódó további releváns környezeti teljesítménymutatóiról. Az alapmutató gyakorlatilag egy ökohatékonysági mérőszám, mivel a termelt mennyiség és az ahhoz felhasznált különböző inputok mennyiségét arányítja a következő képlet szerint:

1.1. egyenlet -


ahol R az alapmutató, A az adott terület éves teljes felhasználása, míg B a szervezet éves teljes kibocsátása. Az alapmutatókat a következő terület mindegyikére meg kell adni:

  • energiahatékonyság (teljes közvetlen energiafelhasználás és teljes megújuló-energia felhasználás vonatkozásában)

  • anyagfelhasználás hatékonysága,

  • víz,

  • hulladék (keletkezett összes hulladék és a keletkezett veszélyes hulladék vonatkozásában),

  • biológiai sokféleség,

  • légnemű kibocsátások (üvegházgázok és további légszennyező anyagok vonatkozásában).

A B, azaz kibocsátási érték az összes terület egyforma és alapvetően két (négy) lehetőség közül választhat a szervezet. A termelési szektorban működő vállalatok esetében az érték vagy a termelt termék éves össztömege, vagy pedig a teljes éves hozzáadott érték euróban. Kis szervezetek esetében a B értékének lehet a teljes éves forgalmat, vagy pedig a munkavállalók számát (is) választani. A nem termelő szervezetek esetében az osztótényező minden esetben a munkatársak száma. A kötelezően és egységesen jelentendő környezeti teljesítménymutatók bevezetésétől az EU a kommunikált adatok egységesítését, továbbá az egyes teljesítmények összehasonlíthatóságát várja.

Mivel az egyes alapmutatók kapcsán az elemzési mélység és ily módon a felhasznált adatok széleskörűsége a szervezet és hitelesítője közös mérlegelésének eredménye, így nem garantálható, hogy az egyes alapmutatók (és környezeti teljesítménymutatók) összehasonlíthatóak legyenek egymással.

Az egyes szervezetek teljesítményének pontosabb megismerését és értékelését szolgálja a rendelet azon célkitűzése is, hogy a Bizottság a jövőben ágazati referenciadokumentumokat dolgoz ki, gyakorlatilag a BREF-dokumentumok mintájára. Az ágazati referenciadokumentumok információt hordoznak a legjobb környezetvédelmi vezetési gyakorlatról, az adott ágazat környezeti teljesítménymutatóiról és az ezekhez köthető kiválósági referenciaértékekről. Amennyiben egy adott ágazatban rendelkezésre áll referenciadokumentum, a szervezeteknek ahhoz kell viszonyítaniuk környezeti teljesítményüket.

A rendszer ismertségének növelése, motiválás

A rendelet felülvizsgálatának egyik kiváltója az alacsony elterjedtség volt. Így a megújítás során erre a témakörre különös hangsúlyt fektettek.

A rendelet lehetővé teszi és támogatja, hogy az egymással földrajzi közelségben lévő, vagy tevékenységük miatt üzleti kapcsolatban álló szervezetek esetében a hitelesítésre való közös felkészülést (szervezetcsoport). Ezt a tevékenységet az önkormányzatokon, iparszövetségeken keresztül kívánják előmozdítani. A szervezetcsoport egyes szervezeteit külön kell hitelesíteni.

Még konkrétabban megfogalmazódik a rendeletben az EMAS korábbi változataihoz képest az a követelmény, hogy a tagországoknak és a Bizottságnak is ismeretterjesztő és népszerűsítő tevékenységet kell folytatniuk, továbbá olyan jellegű jogszabályi változásokat elősegíteniük, amelyek alacsonyabb kötelezettségeket jelentenek az EMAS-ban résztvevő szervezetek számára. Hasonló motiválásra alkalmas terület az EMAS rendszert működtető szervezetek előnyben részesítése a közbeszerzések során.

Szintén a kis- és középvállalkozások általi könnyebb bevezethetőséget támogatja az, hogy a tagországok segítséget nyújtanak a kis szervezetek részére a rájuk vonatkozó jogszabályok feltárásában, valamint azok alkalmazásában.

Egyszerűsödést jelent a korábbiakhoz képest, hogy az EMAS III esetében már csak egy logóról beszélhetünk, a döntéshozók megszüntették a korábbi két típust („Hitelesített környezetvédelmi vezetési rendszer”; „Hitelesített információ”) és helyette egyet hoztak létre („Hitelesített környezetvédelmi vezetési rendszer”), melynek a használatát is egyszerűsítették.

Összességében véve a rendelet változása segíti a rendszer könnyebb alkalmazását a kis- és középvállalatok számára, továbbá elősegíti a népszerűsítő tevékenységet. Bár érthető a rendeletalkotók tevékenysége, mégis kérdéses rész – mind a tartalmi, mind pedig a megvalósíthatósági oldalról – a rendszer globálissá tétele („global-EMAS”), továbbá a környezeti teljesítménymutatók egységes alkalmazása és hozzákapcsolása (a most még nem létező) referenciadokumentumokhoz.