Ugrás a tartalomhoz

Diffúziós műveletek

Dr. Gulyás Lajos (2011)

3.7. Abszorpciós berendezések

3.7. Abszorpciós berendezések

Mindezen abszorpciós művelet esetében a berendezés elsőrendű feladata a lehető leghatásosabb érintkezés biztosítsa a gáz és a folyadék között azért, hogy a komponensek fázisok közötti diffúziója lehetővé váljék. Az anyagátadás sebessége közvetlenül függ a fázisok határfelületétől, és az egyik közegnek a másikban való eloszlása elsőrendű fontosságú. A készülékeket általánosságban abból a szempontból osztályozzuk, hogy a gáz vagy a folyadék a diszperz fázis.

3.7.1. Gáz diszpergáló készülékek

Ebbe a csoportba tartozó berendezések a keverős készülékek és a tányéros tornyok különböző típusai, amelyekben a gázfázis buborékokká vagy cseppekké oszlik szét. A legfontosabb ebben a csoportban a buboréksapkás tányéros torony.

3.7.1.1. Keverős készülékek.

Gázt bizonyos mennyiségű folyadékban a legegyszerűbb módon úgy lehet szétosztani, hogy perforált csövön vagy permetező rózsán keresztül a folyadék felszíne alá vezetjük. Az ilyen permetezőből kilépő gázbuborékok viszonylagosan nagyok, és ennek megfelelően a fázisok közötti felület kicsi. Az elosztás mértéke fokozható azáltal, hogy a gázt szűkebb nyílásokon vezetjük keresztül. Ilyenek a porózus kerámia vagy fémlapok, a szűk nyílások miatt azonban nagyobb nyomás szükséges, és az eltömődés veszélye is fennáll. Az elosztás, illetve eloszlatás mértékét növelhetjük a 3.10a. ábrán látható mechanikus keverők, például turbókeverő alkalmazásával.

3.10. ábra - Gázdiszpergáló keverős készülék

3.10. Ábra. Gázdiszpergáló keverős készülék

A gázt a folyadékszint alatt elhelyezett csöveken keresztül a keverő középpontja és kerülete közötti távolság felénél a keverő aljához vezetik, azért hogy elkerüljék a keverő közepénél a nagyméretű gázbuborék keletkezését. A keverő a gázbuborékokat kisméretű gázbuborékká diszpergálja a folyadékban. Van olyan keverős készülék, ahol a folyadék felszínéhez közel még egy másik keverőlapát is van beépítve, 3.10b ábra, abból a célból, hogy a gázt a folyadékban lefelé terelje. Ilyen készüléket használnak például a hidrogénezési eljárásokhoz (hidrogén abszorpciója növényi olajokban). Ezek a keverőtípusok akkor létesítenek finom gázelosztást, ha a bevezetett gáz sebessége a készülék keresztmetszetére számítva kisebb, mint 0,03 m/s. A keverős készülékek ezért elsősorban kis mennyiségű gáz folyadékban való szétosztására alkalmasak, szakaszos, félfolyamatos vagy folyamatos üzemben egyaránt. Különösen alkalmasak azokban az esetekben, amikor a folyadék szuszpendált szilárd anyagot tartalmaz, mint például kalcium-karbonát leválasztása, füstgázok széndioxid-tartalmának mésziszapban történő abszorpciója, vagy folyadék hidrogénezése szuszpendált szilárd katalizátor jelenlétében. Mivel egy jól méretezett turbókeverő a folyadék tökéletes keverését biztosítja, feltételezhető, hogy ilyen készülékekben a folyadékfázis koncentrációja egyenletes. Folyamatos művelet esetén az ellenáram előnyei ennél fogva egyetlen tartállyal és keverővel nem biztosíthatók. A gáz és folyadék ellenáramát megvalósító többfokozatú berendezésekhez több, csővezetékkel összekötött keverős készülék szükséges. A gázt az egyik tartályból a folyadék felszíne fölötti térből a következő tartály aljához, a folyadékszint- illetve a keverő alá- a folyadékot pedig ellenkező irányban készüléktől készülékig vezetik.

3.7.1.2. Buboréksapkás tányéros tornyok

A buboréksapkás tányéros tornyok az előbb említett keverős, többfokozatú, ellenáramú berendezés továbbfejlesztett változata. Ez egy függőleges hengeres készülék, amelyekben a gáz tányérokon vagy tálcákon (fokozatokon) tányérról tányérra ellenáramban érintkezik a folyadékkal, mint azt a 3.11. ábra vázlatosan bemutatja. A gőz vagy gáz a tányérok nyílásain keresztüláramlik felfelé a buborékoltató sapkákba, amelyek a tányérokon vannak elhelyezve. Mindegyik sapka kerülete mentén nyílások vannak, ezeken át buborékol a gáz a folyadékba. A folyadék a túlfolyókon keresztül tányérról tányérra lefelé folyik, keresztüláramlik minden tányéron, és a buboréksapka réseiből kiáramló gázzal érintkezik. A torony vagy oszlop tányérjainak száma a művelet anyagátadási nehézségeitől függ. A torony átmérője és a tányérok egymástól való távolsága viszont a tornyon az időegység alatt átáramló folyadék- és gázmennyiség függvénye. Ha egyszer a szükséges tányérszámot megállapítottuk, a legfontosabb feladat a torony méretezésénél az, hogy olyan méreteket és elrendezést válasszunk, amely néhány ellentétes követelmény kielégítésében az optimális kompromisszumot adja. Általánosságban azt találták, hogy jó anyagátadást biztosító feltételek végül üzemviteli nehézségekhez vezetnek. A toronyban mindegyik tányér lényegében véve egy fokozat. A tányérokon a gáz és a folyadék hathatósan érintkezik, fázisok között diffúzió jön létre, majd ezt követi a közegek fizikailag szétválnak. Azért hogy a tányérok hatásfoka jó legyen, a diffúzió végbemeneteléhez szükséges érintkezési időnek (tányérokon az átlagos tartózkodási időnek) olyan hosszúnak kell lennie, amilyen csak lehetséges.

3.11. ábra - Buboréksapkás tányéros torony

3.11. Ábra. Buboréksapkás tányéros torony

A fázisok közötti felületnek pedig a lehető legnagyobbnak kell lennie, és mindegyik közeg valamennyi részecskéjének érintkeznie kell a másik közeggel. Minél hosszabb érintkezési idő biztosítása végett a folyadékszintet mindegyik tányéron a lehető legmagasabban kell tartani, hogy a gázbuborékok viszonylag hosszú idő alatt emelkedjenek fel a folyadékban. Ha a gáz csak lassan buborékol a sapkák résnyílásain keresztül, a buborékok nagyok lesznek, és kicsi a gáz térfogategységére vonatkoztatott fázisfelület, a folyadék viszonylag nyugodt, és nagy része átfolyhat a tányéron anélkül, hogy a gázzal érintkezett volna. Másrészről, ha a gáz sebessége viszonylag nagy, a gázelosztás a folyadékban nagyon jó, de azt habossá keveri fel. Így nagy fázisfelület képződik. Jó tányérhatásfok érdekében tehát magas folyadékszint és viszonylag nagy gázsebesség szükséges. Ezek az üzemi feltételek azonban nehézségeket okoznak, mert a felfelé áramló gáz folyadékcseppeket ragad magával, és nagy lesz a gáz nyomásesése. Nagymértékű folyadékhabzás következtében a hab a tányérszint felett a megengedettnél nagyobb magasságot érhet el, és ha a gáz kiszabadul a folyadék fő tömegéből, a hab kis cseppjeit a következő tányérra ragadja magával. A toronyban ily módon feljebb került folyadék csökkenti az anyagátadás által létrehozott koncentrációváltozást, és ennek következménye, hogy a tányérhatásfok romlik. Ezért szükségessé válik, hogy a tányérok között viszonylag nagy legyen a távolság a fenti hiányosság csökkentése érdekében. Ennek következtében a torony magassága és egyben a költségei növekednek. Továbbá, ha a tányéron nagy a folyadékmagasság, valamint nagy a gázsebesség, a tányéron való átáramlás a gáz nagy nyomásesését okozza. Abszorberek esetében a nagy nyomásesés miatt a gázok szállítására nagy ventillátorteljesítmény szükséges, ennek pedig magas üzemköltség a következménye. A nagy nyomásesés elárasztást is okozhat. Ha nagy a nyomáskülönbség a tányérok fölötti terek között, a kisebb nyomású tányérról lefolyó, és a nagyobb nyomásúra érkező folyadék szintje szükségképpen magasabban lesz a túlfolyóban, mint azt a 3.11. ábra mutatja. Amint a nyomáskülönbség nő, akár a gáz, akár a folyadék áramlási mennyiségének növelése következtében, a folyadékszint a túlfolyóban tovább fog emelkedni azért, hogy a folyadék az alacsonyabban fekvő tányérra le tudjon folyni. Végül elérheti a felette levő tányér folyadékszintjét. A folyadék megtölti a tányérok közötti teljes térfogatot, és a torony ekkor el van árasztva. A tányérhatásfok nagyon kis értékre süllyed, a gáz áramlása ingadozó lesz, és a folyadékot a torony tetején levő gázkilépő csövön át ki is nyomhatja. Ezeket az ellentétes követelményeket a következőkben összegezhetjük. Magas folyadékszint a tányérokon a hosszú érintkezési idő következtében jó tányérhatásfokot eredményez, egyúttal azonban nagy lesz a tányéronkénti nyomásesés. Megfelelő határokon belül a nagy gázsebességgel a jó gázelosztás folytán jó folyadék-gázérintkezést lehet elérni, de nagymértékű a folyadékcseppek elragadása (cseppfelhordás) és nagy a nyomásesés. A különböző megoldások és méretek közül a tervezőnek azokat kell választania, amelyeket a gyakorlat, mint ésszerűen jó kompromisszumokat igazolt. A főméretek megállapításánál tapasztalati adatokat is használnak, annak biztosítására, hogy a nyomásesés és a készülék rugalmassága megfelelő legyen, vagyis a tornyot a kezdetben várható anyagmennyiségnél nagyobb mértékben is lehessen terhelni.

Az oszlop fontos jellemzője a tányértávolság. A tányértávolságot először a szerkesztés, karbantartás és költségtényezők gyakorlati adatai alapján választjuk meg, majd az elárasztás ellen megfelelő biztonság szempontjából ellenőrizzük. Különleges üzemi körülmények között, amikor a belső magassági méretek nagyon lényegesek, 0,05 m méretű, szűk tányértávolság is alkalmazható, de normál körülmények között a feldolgozó kapacitás rugalmassága érdekében a tányérosztás 0,15 m-nél kisebb ne legyen. Általában, kivéve a legkisebb toronyátmérőket, a tányérok tisztíthatósága szempontjából a 0,5 m az a legkisebb tányértávolság, ami minden esetben inkább megvalósítható. A legtöbb ásványolaj-finomító berendezésben 1,5 m toronyátmérőig 0,5 m-t, és nagyobb átmérőknél még nagyobb távolságot alkalmaznak azért, hogy a tisztítást és a köpenyen levő búvó nyílásokon keresztül a tányérok szerelését megkönnyítsék. Az ajánlott méretek szakkönyvekben megtalálhatók.

A folyadék áramlása. A tányéron kilépéstől a belépésig emelkedik a folyadékmagasság. Ez a folyadékgradiens, ami a sapkák által a folyadékáramlással szemben létesített ellenállás következménye. Ha a folyadékgradiens túlzott mértékű, a gáz igyekszik azokon a sapkákon átáramlani, amelyek felett a folyadékszint a legkisebb, a kisebb nyomásesés miatt. Így a folyadék belépése közelében levő sapkáknál megszűnik a buborékolás, és a tányér hatásossága jelentékenyen csökken. Szélső esetben a folyadék a sapkákon és a gázkéményeken keresztül éppen át is folyhat. A folyadékgradiens mérsékelhető a folyadék áramlásának útjában levő sapkasorok számának csökkentésével. Nagy átmérőjű tornyokban az előzőkben leírt egyszerű keresztáramlást sugárirányú vagy osztott áramlással lehet helyettesíteni. Igen nagy átmérők esetén különböző szintű, lépcsős (kaszkád-) tányérok használhatók, amelyek mindegyikének külön gátja van, ámbár ezek költsége jelentékeny.

Tányérstabilitás. A tányér stabil, ha mindegyik sapka buborékolása biztosított, és kimutatták, hogy akkor a legjobb a tányér hatásfoka, ha mindegyik sapkasor a lehetőség határain belül azonos mennyiségű gázzal van terhelve. A folyadékgradiens hatása részben kiegyenlíthető, ha átlagosan minden sapkában nagy gázsebességet biztosítunk, bizonyos egyenlőtlenség azonban a gázelosztásban még mindig fog maradni. Szélső esetben a különböző sorokban levő sapkák a folyadékszint változását követve a tányértól különböző magasságban helyezhetők el, vagy a túlfolyóhoz közeli sorokban levő sapkák réseinek egy része megszüntethető avégett, hogy ezekben a sorokban is nagyobb legyen a nyomásesés.

3.7.1.3. Szitatányéros (lyuggatott lemez) tornyok

A buborékoltató sapkás tányérkonstrukciók előállítási költsége nagy, ezért egyszerűbb szerkezetű, olcsóbb tányértípusokat is alkalmaznak, amilyen a szitatányér vagy lyuggatott lemez. A szitatányér alapjában megegyezik a buborékoltató sapkás tányérral, csupán az a különbség, hogy a kémények és buborékoltató sapkák által elfoglalt területen ezek helyett sűrűn lyuggatott lemez van beépítve. Ezen keresztül buborékol a gáz a folyadékba. Megfelelő méretezés esetén a szitatányér az áramlási sebességek tág határai között stabil, és mind a tányérhatásfok, mind a gáz nyomásesése tekintetében nem rosszabb a buborékoltató sapkás tányéroknál. Kisebb méretű lyukak esetén nagyobb az anyagátadás sebessége, de a gáz nyomásesése is nagyobb. A gáz nyomásesése a száraz lemezen fellépő, valamint a tányéron levő folyadék-gázhab vastagságától függő nyomásesések összege.

A rostélytányér egy másik hatékony tányértípus. Ennél a megoldásnál nem szükségesek túlfolyók, a folyadék ugyanazokon a nyílásokon folyik le, amelyeken a gáz áramlik. A nyomásesés kisebb, mint a buborékoltató sapkás tányérokon, noha az áramlási kapacitások nagyobbak. Ezek a tányérok különösen jól használhatók lebegő szilárd anyagot kis mennyiségben tartalmazó folyadékok esetén.

3.7.2. Folyadékeloszlással működő készülékek

Ebbe a csoportba azok a készülékek tartoznak, amelyekben a folyadékból álló stagnáló részeket alakítanak ki, vékony filmeket vagy cseppeket képeznek belőle. Ilyenek a nedvesített falú tornyok, turillok, porlasztók és permetezett tornyok, valamint a különböző töltelékes oszlopok, amelyek a legjelentősebbek ebben a csoportban.

3.7.2.1. Turillok

Néhány gázabszorpciós műveletben, mint például hidrogén-klorid vizes abszorpciójánál, a hőfejlődés jelentékeny, így régen szokás volt az abszorpció késleltetése, hogy a hőelvonás megfelelő lehessen. A gáz és folyadék sorba kapcsolt, nagyméretű, kőanyagból készült korsó alakú edényekben (turillok) áramlott ellenáramban.

3.12. ábra - A Turill elvirajza

3.12. Ábra. A Turill elvirajza

Ezeket gyakran víztartályokba merítették a fejlődött hő elvezetésére. Az anyagátadás folyamatának késleltetése helyett jobb a gyorsabb hőelvezetésről gondoskodni. A kaszkádot gyakran úgy hűtik, hogy az edényekre vizet permeteznek. A 3.13. ábrán egy speciális felületi abszorber látható, ahol a folyadékból álló stagnáló rész lényegesen nagyobb a turillhoz viszonyítva.

3.7.2.2. Nedvesített falú tornyok

Ezek a filmabszorberek, amelyeknél a fajlagos felületet (a) nem lehet befolyásolni, hiszen az rögzített felület. Az átadási tényező (KY) a filmelméletek alapján, a fázishatáron létrejött film vastagságának csökkentésével növelhető, ez pedig a gázsebesség és turbulencia növelésével érhető el. Még nagyobb gázsebességeknél a folyadékfilm vastagsága annyira megnő, hogy már gyakorlatilag nem is filmkészülékről beszélünk, hanem egy üres csőben létrejött emulziós oszlop működik. Ebben a tartományban a tényleges átadási felület a folyadékban eloszlatott gázbuborékok, illetve a gázban mozgó folyadékcseppek felülete. Ebben az állapotban igen nagy a nyomásesés, viszont az átadás itt a legintenzívebb.

A nedvesített falú torony függőleges csőből áll, amelynek belső falán vékony folyadékfilm folyik le, miközben a gáz felfelé áramlik. Ha a csövet sebesen áramló hűtővízzel vesszük körül, a fejlődő hő olyan gyorsan vezethető el, hogy az abszorpciós készülék sokkal kisebb méretű lehet a fentebb leírt turilloknál.

3.13. ábra - Speciális kiképzésű felületi abszorber

3.13. Ábra. Speciális kiképzésű felületi abszorber

Ilyen készülékek jól alkalmazhatók sósav-abszorbernek. Sok anyagátadási művelethez túlzottan magas nedvesített falú torony szükséges, ezért ez a készülék nem terjedt el. Ahol nagy mennyiségű gázzal vagy folyadékkal kell dolgozni, ott sok párhuzamosan kapcsolt függőleges cső felállítása volna szükséges, ami megnehezíti a folyadékelosztást a csövek belső felületére. Előnyös az ilyen típusú berendezésekben, hogy a gáz nyomásesése nagyon kicsi, mivel az csaknem teljesen az áramlási súrlódásra korlátozódik, míg a térfogati veszteség kicsi vagy egyáltalán nincsen.

3.7.2.3. Permetezett tornyok, permetezett kamrák

Fúvóka segítségével a folyadékot finom permetcseppekké lehet bontani és gázáramba permetezni. Az áramlás vagy ellenáramú, mint a függőleges tornyokban, ahol a folyadékot lefelé permetezik, vagy egy irányú, mint a vízszintes permetezett kamrákban. Ezeknek a készülékeknek előnye, hogy igen kicsi a gáz nyomásesése, de több hátrányuk is van. Ilyen a folyadék viszonylagosan nagy szivattyúzási költsége, ami a permetezőfejben fellépő nyomásesés következménye. A távozó gáz nagy mennyiségű folyadékot ragadhat magával, így cseppfogók beépítése majdnem mindig szükséges. A permet nem elég alaposan keveredik a gázzal, ha az átmérő és a hosszúság arány elég kicsi, és ennek következtében az ellenáram teljes előnye nem használható ki. Az átmérő- és a hosszúságarányt viszont rendszerint nem lehet nagyon kicsire választani, mivel a permet ekkor gyorsan eléri a torony falát, és hatástalanná válik.

3.7.2.4. Terelőlemezes tornyok

A terelőlemezek széléről lefolyó folyadék folyadékfátyolon keresztül áramlik felfelé. A folyadékelosztás nem olyan jó, mint permetezés esetén, de az ellenáramú érintkezés sokkal jobban megvalósul. A gáz nyomásesése nagyon kicsi.

3.7.2.5. Töltetet tartalmazó tornyok

Ezek függőleges oszlopok, amelyeket töltőtestekkel vagy nagy felületű szerkezeti elemekkel töltenek meg. A töltelékes tornyokat gáz és folyadék folytonos, ellenáramú érintkezésére használják.

3.14. ábra - Töltött torony és különböző töltet

3.14. Ábra. Töltött torony és különböző töltet

(a) Fém Pall gyűrű, (b) Raschig gyűrű, (c) műanyag Pall gyűrű, (d) műanyag Super Intalox nyereg, (e) kerámia Intalox nyereg, (f) fém intalox nyereg, (g) Berl nyereg

A folyadékot a toronyba felül bepermetezik a töltelékre. A folyadék a töltelékágyon keresztül lefelé csörgedez nagy felületet képezve a gáz érintkeztetéséhez. A töltelékes abszorberekben a folyadék kis gázsebességeknél a tölteten vékony filmként folyik, a fázisok érintkezési felülete ezért a töltet nedvesített felülete. Emiatt a tökéletes oszlop a filmoszlop egy változatának tekinthető. Míg azonban a filmoszlopban a készülék teljes magasságában létrejön a folyadékfilm, a töltelékes oszlopban minden töltetelem mentén megújul. Az átadási tényező növelése a film abszorberekhez hasonlóan itt is a gázsebesség és a turbulencia növelésével érhető el, ez azonban együtt jár a nyomásesés növekedésével. A gázsebesség növelésével el lehet jutni az úgynevezett emulgeáció tartományába. A berendezés emulgeációs üzemállapotában a legnagyobb mértékű az átadás, ekkor ugyanis az átadási tényező megnő, és az átadás nem csak a töltet nedvesített felületén játszódik le, hanem a töltetek közötti térben kialakuló megújuló cseppek, illetve buborékok felületén is. Ha tovább növekszik a gázsebesség, az oszlop elárasztódik. Ez egy jól definiált sebességértéknél következik be, ekkor a folyadék már nem képes az oszlopban lefelé haladni. Ennél nagyobb gázsebességnél a gáz a folyadékot kihordja az oszlopból.

Töltet. A fajlagos átadási felületet a (m2/m3) alapvetően a töltet határozza meg. Minden esetben műszaki-gazdasági megfontolások alapján kell kiválasztani az optimális töltetet. A torony töltelékének meg kell felelnie a következő követelményeknek. A folyadék és gáz részére nagy felületet biztosítson. A tölteléknek a megtöltött készülékrész egységnyi térfogatára vonatkoztatott felülete, a fajlagos felület a legyen nagy, de nem mikroszkopikus értelemben. Kokszdaraboknak például porózus szerkezetük következtében nagy a felülete, de a pórusok nagy részét elzárja a csörgedező folyadékfilm. A töltelék a fajlagos felülete mindenesetre mindig nagyobb, mint a folyadék és gáz fázisfelülete. Rendelkezzék a közegek áramlása szempontjából megkívánt jellemzőkkel. Ez rendszerint azt jelenti, hogy a töltelék szabad térfogathányada nagy legyen. A tölteléknek szűk toronykeresztmetszeteken nagy térfogatáramlást kell lehetővé tennie, feltöltődés vagy elárasztás nélkül, a gáz kis nyomásesése mellett. A gáz nyomásesésének nagyobb részben legyen áramlási súrlódásos, mint a többszöri térfogatváltozás eredménye, mivel előbbi sokkal hatékonyabban segíti elő a nagy anyagátadási tényezők elérését. A töltet legyen kémiailag ellenálló az eljárásban résztvevő közegekkel szemben, legyen megfelelő szilárdságú és olcsó. A töltet anyaga: kerámia, porcelán, acél, műanyag, fa vagy grafit is lehet. Különböző alakú tölteteket használnak. A legelterjedtebb a vékony falú kerámia gyűrű, melynek átmérője és magassága megegyezik (Rasching-gyűrű). Mérete 10-150 mm-es lehet. A nagyobb méretűeket az oszlopban rendezetten, a kisebbeket ömlesztve rakják be. A töltet méretének növelésével csökken a hidraulikus ellenállás, de a fajlagos felület is. A rendezett töltet ellenállása kisebb, mint a rendezetlené, de az egyenletes nedvesítés rendezett töltetnél nehezen megoldható. A Rasching-gyűrű töltetet azért használják szívesen, mert gyártása egyszerű, olcsó. A fajlagos felület növelésére a töltet alakján módosítani is szoktak, a gyűrűt belső válaszfallal, falakkal képezik ki. Eltérő alakú töltet a Berl-nyereg, az Intalox-nyereg. Ezeknek a kerámia tölteteknek az átadási tulajdonsága jobb, nyomásesésük kisebb, mint a Rasching-gyűrű tölteté, áruk viszont magasabb. Újabb, speciális oszlopokban még fémszalagból készülő spirális töltetet, fémháló töltetet is használnak. Ezeket szabályosan rakják be. A töltet méretének megválasztásánál figyelembe kell venni azt, hogy minél nagyobb a töltet, annál nagyobb lehet a gázsebesség, és annál kisebb az oszlop hidraulikus ellenállása. A töltet kis mérete viszont nagy fajlagos felületet jelent. Ezért az utóbbit akkor alkalmazzák, ha a hidraulikus ellenállás megnövekedése nem okoz problémát, tehát például nyomás alatti abszorpciónál.

Bár több készüléktípus használható gáz és folyadék folyamatos ellenáramú érintkeztetésére, az ipari berendezések legnagyobb része vagy tányéros, vagy töltelékes torony típusú, mivel ezek a szerkezetek bizonyultak megbízhatónak és hatásosnak. Mindegyiknek megvan a speciális használhatósági területe. A töltelékes tornyokban a nyomásesés általában kisebb, mint a tányéros típusnál, ennek következtében különösen alkalmas vákuum műveletekhez. Gyártási költsége kisebb, legalábbis kis és közepes átmérők esetén, ha korrozív közeget kell feldolgozni. Nagy átmérőjű töltelékes tornyok általában nem kedvezők, mivel nehézséget okoz a folyadék többszörös ismételt elosztása, és a költségek is nagyobbak. A tányéros tornyokban fentiekkel szemben a feldolgozandó folyadék és gázáramlás mennyiségei tág határok között változtathatók. A gáz- vagy folyadékáram közbenső kivezetése könnyen megoldható, hűtő csőkígyók beszerelése, valamint a tisztítás búvó- vagy kézi nyílásokon keresztül szintén lehetséges. A folyadék- és gázelosztással kapcsolatban jóformán nincsenek nehézségek, a nyomásesés azonban aránylag nagy. Nagyobb méreteknél gazdaságosabbak, mint a töltelékes tornyok.