Ugrás a tartalomhoz

A biokémia alapjai

Wunderlich Lívius, Szarka András (2014)

Typotex Kiadó

A glikogén lebontása (glikogenolízis)

A glikogén lebontása (glikogenolízis)

A májban alacsony vércukorszint esetén, a vázizomban izommunka következtében megindul a glükóz glikogénből történő mobilizációja. Ez nem teljesen úgy zajlik, mint a glikogén emésztése az amiláz által. Itt a viszonylag nagy energiájú glikozidos kötés felhasadása lehetővé teszi egy inorganikus foszfát csatlakozását a felszabaduló glükóz monomerhez. Az eredmény eggyel rövidebb glikogén és glukóz-1-foszfát lesz. A reakciót a gilkogén-foszforiláz enzim katalizálja. Az elágazások bontását elágazást bontó enzimek segítik. Amikor a glikogén lebomlása elér az elágazás utáni negyedik glukóz monomerig, akkor az enzim segítségével a három glukózból álló oligomer áthelyeződik egy másik, hosszabb lánc végére. Ezután az utolsó, 1,6-kötéssel kapcsolódó glükóz 1,6-glikozidáz segítségével hasad le (ebben az esetben nem kapcsolódik hozzá inorganikus foszfát) (6.28. ábra). A keletkező glukóz-1-P a foszfogluko-mutáz enzim segítségével átalakul glukóz-6-foszfáttá. A glukóz-6-foszfát az izomban a glikolízissel bomlik le. A májban a glükóz-6-P bejut az endoplazmás retkulumba (ER), ahol defoszforilálódik, a glükóz pedig visszajut a citoplazmába (csak a májban található glukóz-6-foszfatáz enzim), ahonnan kijut a vérbe.