Ugrás a tartalomhoz

A társadalom, mint erőforrás és kockázat I.

Dr. Tóth Antal (2013)

Eszterházy Károly Főiskola

1. A társadalom, a társadalmi fejlődés, mint a fenntartható fejlődés egyik alappillére

1. A társadalom, a társadalmi fejlődés, mint a fenntartható fejlődés egyik alappillére

1.1. Tartalom

A társadalom definiálása; a fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés értelmezése; a társadalom szerepe a fenntartható fejlődés folyamatában.

1.2. A tananyag kifejtése

A társadalom definiálása

A társadalomnak nincs általános érvényű meghatározása.

„A társadalom emberek alkotta csoport, amely megkülönböztethető más csoportoktól tagjainak közös érdeklődése, ismertetőjelei, viszonyrendszere, intézményei és kultúrája alapján.”[1]

Köznapi értelemben a társadalom nagyobb embercsoportot jelöl, amelynek tagjai egyfajta rend szerint együtt élnek. A társadalom kifejezés a „társ” szóból alakult ki a latin societas („társadalom”) mintájára, amely a „társ” jelentésű socius szó származéka.

„A társadalomtudományok a társadalom kifejezést használják félig zárt (vagy félig nyitott) társadalmi rendszert alkotó emberek csoportjára, amelyben a legtöbb interakció a csoporttagok között történik és itt zajlik le a társas hatás, befolyásolás is. Még elvontabban a társadalom önálló egyedek közötti kapcsolatok hálózata. A társadalom kifejezést szintén gyakran használják kölcsönösségi viszonyrendszeren alapuló közösségekre.”[2]

Politikai megközelítésből a kifejezés alatt gyakran egy ország állampolgárainak közösségét értik. Giddens, A. (1997) megfogalmazása szerint „A társadalom a politikai uralom egy adott rendszerének alávetett, különálló területen élő és a körülöttük lévő csoportoktól eltérő identitással rendelkező emberek csoportja.”.

A társadalomtudósok az alábbi társadalmi típusokat különítik el: vadászó-gyűjtögető, nomád állattenyésztő, földművelő és mezőgazdasági termelő, városlakó, ipari (indusztriális) és poszt-indusztriális társadalmak.

A fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés

A "fenntarthatóság" vagy a "fenntartható fejlődés" kifejezés az 1980-as évtized elején jelent meg a nemzetközi szakirodalomban. Általános ismertségét Lester R. Brown a fenntartható társadalom kialakításával foglalkozó műve[3] hozta el, amely 1981-ben jelent meg. Ebben Brown összekapcsolta a népesség növekedését a természeti erőforrások hasznosításával és mindezt úgy kívánta megoldani, hogy a lehető legkisebb legyen a természeti környezet mennyiségi és minőségi romlása.

Az ENSZ Közgyűlés határozata alapján 1984-ben kezdte meg munkáját az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága, amely független szakértőkből állt, Gro Harlem Brundtlandnak, Norvégia akkori miniszterelnökének vezetésével. A Bizottság 1987-ben ”Közös jövőnk” („Our Common Future”) címmel kiadott jelentésében (Brundtland-jelentés) a gazdasági növekedés olyan új korszakának lehetőségét vázolta fel, amely a fenntartható fejlődés globális megvalósítására épít, megőrzi a természeti erőforrásokat, s amely megoldás lehetne a fejlődő országok nagy részében elhatalmasodó szegénység leküzdésére is.[4]

A jelentés meghatározta a fenntartható fejlődés fogalmát: „a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket”. A cél a harmónia megteremtése az ember és környezete, valamint ember-ember relációban is (Rakonczai J. 2003).

Herman Daly megfogalmazása szerint "a fenntartható fejlődés a folytonos szociális jólét elérése, anélkül, hogy az ökológiai eltartó-képességet meghaladó módon növekednénk".  "A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg." (Átmenet a fenntarthatóság felé; Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata, Tokió, 2000).[5]

A Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata alapján:

A fenntartható fejlődés a társadalmi haladás – méltányos életkörülmények, szociális jólét – elérése, megtartása érdekében a gazdasági fejlődés biztosítását és a környezeti feltételek megőrzését jelenti. A fenntartható fejlődés tehát elismeri és céljának tekinti az egymást követő nemzedékek megfelelő életminőséghez való egyenlő jogának biztosítását.[6]

A fenntartható fejlődés három alappilléren nyugszik: a szociális, a gazdasági és a környezeti pilléreken (1.1. ábra). Mindhármat együttesen, kölcsönhatásaik figyelembevételével mérlegelni kell a különböző fejlesztési stratégiák, programok kidolgozása során, illetve a konkrét intézkedésekben, cselekvésekben.[7]

1.1. ábra: A fenntartható fejlődés három alappillére

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fenntarthat%C3%B3_fejl%C5%91d%C3%A9s – 2013. 04. 12.

A fenntarthatóság 3 fő jellemzője:

- fenntartja az élet általános minőségét;

- biztosítja a természetes erőforrások folyamatos elérhetőségét;

- elkerüli a tartós környezeti károkat.

A fenntartható fejlődés fő alapelvei (Gyulai I.):[8]

1) Holisztikus megközelítés elve

2) Integrációs elv

3) Tartamosság elve

4) Természeti erőforrások használatának és megőrzésének egyidejűsége

5) Megelőzés és elővigyázatosság elve

6) Alkalmazkodási formák megőrzésének elve

7) Helyi erőforrások alkalmazásának elve

8) Ökológiai adottságoknak megfelelő hasznosítás elve

9) Stabilitás és sokféleség megőrzésének elve

10) A nem anyagi értékek haszon elve

11) Eltartó- és tűrőképesség szerinti használat elve

12) A körfolyamatokban történő összekapcsoltság elve

13) Szubszidiaritás elve

14) Az együttélés (koegzisztencia) elve

15) Entrópia

A fenntartható fejlődés fontosabb konkrét ökológiai és emberközpontú alapelvei:

-        a természeti életközösségeket gondozni kell;

-        az emberi élet minőségét javítani kell;

-        a Föld életképességét és változatosságát meg kell őrizni;

-        a meg nem újuló erőforrások kiaknázását a lehető legkisebbre kell szorítani;

-        a Föld eltartó képességén belül kell élni;

-        az emberi hozzáállást és gyakorlatot, ahol szükséges meg kell változtatni;

-        az emberi közösségeknek képessé kell válniuk saját környezetük gondozására;

-        a fejlődés és környezetvédelem összehangolására nemzeti kerettervet kell kidolgozni;

-        az egészséges környezet érdekében világméretű szövetséget és egyezményeket kell kötni.[9]

A fenntartható fejlődés kapcsán felmerül az a kérdés, hogy milyen mértékben helyettesíthető a természeti tőke. A „gyenge fenntarthatóság” a három pillér közti kapcsolatot mint halmazok metszéspontját tekinti, a természeti tőke helyettesíthető gazdasági tőkével (1.2. ábra).

1.2. ábra: A fenntartható fejlődés két megközelítése

Forrás: http://mkweb.uni-pannon.hu/tudastar/ff/03-fgazdasag/FGazdasag.xhtml – 2013. 04. 12.

A természeti rendszerek „stratégiái”[10] és az emberi gazdálkodási rendszer stratégiái nagyban különböznek. A természetben működik a negatív visszacsatolás rendszere, míg az ember megpróbálja a negatív visszacsatolások kiiktatni, vagy hatásukat elodázni. Gyulai Iván az alábbiakban foglalta össze a legfontosabb különbségeket: 1.1. táblázat.

1.1. táblázat: A természeti és társadalmi stratégiák közötti különbségek

Stratégiák

Természetben

Társadalomban

Irányítás

Vezérlés és szabályozás összhangját az irányítás biztosítja

Főleg vezérelt rendszer az állandónak hitt növekedés érdekében

Negatív visszacsatolás

Jelen van, meghatározó

Késleltetett

Organizáltság

Heterogén

Homogén

A hatások kezelési „stratégiája”

Elvezetés

Ellenhatás

Erőforrás használat

Erőforrás fejlesztés

Új erőforrások bevonása

Termelői „stratégiák”

Ciklikus

Lineáris

Környezeti „stratégia”

Környezet adekvát

Környezet átalakító

Fogyasztási „stratégia”

Sokféléből keveset

Kevésből sokat

Energia „stratégia”

Lágy

Kemény

Időhorizont

Hosszú táv

Rövid táv

Stabilitás

Dinamikus egyensúly

Nagy bizonytalanság

Alrendszerek

Azonos szerkezet és funkció

Eltérő

Elemek száma

Sok

Kevés

Forrás: http://weblaboratorium.hu/kornyezetvedelem/korny_termved/3.doc – 2013. 04. 12.

Fontos kiemelnünk, hogy a fenntartható fejlődés nem azonos a környezetvédelemmel. A környezeti problémák nem kezelhetőek elkülönülten a szociális és gazdasági problémáktól, ha azokat fenntartható módon kívánjuk megoldani. Olyan új kultúrára van szükségünk, amelyben a különböző igényeket integrálni tudjuk (1.3. ábra).

1.3. ábra: A bioszféra és a gazdaság nyitott láncainak zárása

Forrás: Szlávik J. 2006, 88. p.

Milyen módszerekkel és eszközökkel valósítható meg a fenntartható fejlődés? Nincsenek univerzális módszerek és eszközök. Minden közösségnek magának kell a legmegfelelőbbeket megtalálni. Fontos, hogy más tapasztalataiból is tanuljunk, és saját tapasztalatainkat adjuk át másoknak.[11]

A fenntartható társadalom legfontosabb ismérvei, alapvető követelményei:[12] 

-        szociális igazságosság, amelynek az alapja a lehetőségekhez való hozzáférés esélyegyenlőségének biztosítása, és a társadalmi terhekből való közös részesedés;

-        az életminőség folytonos javítására való törekvés; 

-        a természeti erőforrások fenntartó használata, amelynek megvalósításához a társadalom környezet-tudatos és környezet-etikus magatartása szükséges;

-         a környezetminőség megőrzése.

„Az életminőség magában foglalja az egészséget - a teljes testi, lelki és szociális jólétet -, s ehhez kapcsolódóan az anyagi jólétet, az egészséges környezeti feltételeket, a demokratikus jogokat, a biztonságot, a mindenki számára elérhető oktatást, stb. A megvalósításhoz elengedhetetlen a rendszerszemléletű gondolkodás és kormányzás, amelynek intézményi, kormányzási megtestesítője a fenntartható fejlődés minden dimenzióját integráló intézményrendszer. A fenntartható fejlődés minden egyes részterületén a kitűzött célok elérése érdekében tehát szükség van oktatási, szemléletformálási-kommunikációs tevékenységre.”

A fenntartható fejlődés oktatásának célkitűzései: [13]

1) A rendszerszemléletre való nevelés;

2) Az alternatív gondolkodás elsajátítása;

3) A globális kérdések megértése;

4) A létminőség választásához szükséges értékek megmutatása;

5) A létminőséghez tartozó viselkedési normák és formák kialakítása;

6) A természet, az élet és a biológiai sokféleség jelentőségének megértése;

7) A kulturális örökség fontosságának megismertetése a fenntartható fejlődésben.

Ajánlások a fenntarthatóság megvalósítására: 1.2. táblázat.

1.2. táblázat: A fenntarthatóság megvalósításának feltételei

Stratégia

Tevékenység

Együttműködés

Egyének, csoportok, kisebb-nagyobb szervezetek együttműködésén keresztül. 

Konszenzus

Arra ösztönözni az egyes csoportokat, hogy a különböző érdeklődés, illetve érdekek ellenére, kövessenek el mindent annak érdekében, hogy közös megegyezésre jussanak.

Tevékenység

Olyan tevékenységi formákat kialakítani, amelyek segítenek abban, hogy az élet minősége, az életstílus megváltozzon egy fenntartható irányban. 

Indikátorok

Olyan helyi indikátorokat kifejleszteni, amelyek segítik a közösséget abban, hogy a fejlődésük egy fenntartható irányban induljon el.

Célok

Reális, a többség számára elfogadható célok kitűzése a fenntarthatóság elérése érdekében.

Oktatás

Megteremteni annak a lehetőségét, hogy az oktatáson keresztül lehetőleg mindenki hozzájusson olyan információkhoz, amelyek segítségével a környezeti tudatosság fokozható a közösségen belül. 

Kommunikáció

Biztosítani a folyamatos információáramlást és az őszinte eszmecserét a különböző szervezetek és érdekcsoportok között. 

Helyi sajátosságok

Segíteni az olyan tevékenységet, támogatni az olyan akciókat, amelyek segítik a helyi karakter megerősödését.

Tanácsadás és példaadás

Olyan tanácsot adni, illetve olyan példákat mutatni, amelyek segítik az otthoni, illetve a munkahelyi tevékenység megváltoztatását egy fenntartható irányban. 

Egyenlőség

Segíteni minden kisebbségi, vagy hátrányos helyzetű csoportot (nemzetiségiek, mozgássérültek, stb.) hogy részt vehessenek egy helyi fenntartható fejlődési programban

Nyomásgyakorlás

Gyakoroljunk nyomást minden olyan helytelen politikára, vagy mindennapi gyakorlatra, amely negatív hatással van a környezetünkre és károsan befolyásolja a következő generációk esélyeit. 

Globális gondolkodás

Segíteni az embert abban, hogy megértsék a "gondolkodj globálisan és cselekedj lokálisan" gondolat lényegét és így is éljenek. 

Koncentrálás a jövőre

Minden határozatunkban, amelyet ma hozunk, jelenjen meg a jövő generációival való törődés.

Forrás: http://www.nyf.hu/others/html/kornyezettud/megujulo/Fenntarthato%20fejlodes/Fenntarthato%20fejlodes.html – 2013. 04. 12.

 

A fenntartható fejlődés elvei és a fejlettség közti viszony:[14]

„Ökotársadalmak”: Az ember, mint eszközhasználó, gondolkodó lényként megjelenik a világban, éppúgy része a természetnek, mint bármelyik állatfaj, ezért szokás a legprimitívebb szinten élő közösségeket „ökotársadalmaknak” is nevezni. Ezen társadalmak harmonikus viszonyban vannak a természettel, úgyszólván részét képezik az anyag körforgásának: elsajátítják mindazt, amit kínál, majd „vissza is adják”, de kárt kevésbé tesznek benne.

Fejlődő emberiség: Azonban pár ezer évvel ezelőtt elkezdett megváltozni az ember-természet viszonya, és az emberiség a „fejlődés” útjára lépett. Az ember, mihelyt civilizálódni kezd, visszavonhatatlanul elkezdi tönkretenni a természetet, átalakítja az évmilliók alatt kialakult szerkezetet és megbontja az eredeti dinamikus egyensúlyt. A demográfiai robbanás, az urbanizáció, a pazarló fogyasztás felgyorsította a természet átalakítását.

A környezetszennyezés a 20. század második felére globális problémává vált. A fejlett országok ugyan elkezdtek fellépni a víz-, a levegő-, a talajszennyezés ellen, de a világ nagyobbik, kevésbé fejlett részén, azokban az országokban, amelyek nemrég léptek a modernizáció útjára, éppoly gondatlanul folyik a természetrombolás, mint Európában vagy Észak-Amerikában a 19. században és a 20. század első felében.

Azt is meg kell jegyeznünk ugyanakkor, hogy a tíz legnagyobb ökológiai lábnyommal[15] rendelkező ország között elsősorban fejletteket találunk (1.4. és 1.5. ábra).

1.4. ábra: Az ökológiai lábnyom országonként (2007)

Forrás: http://mkweb.uni-pannon.hu/tudastar/ff/03-fgazdasag/FGazdasag.xhtml – 2013. 04. 12.

1.5. ábra: A HDI (Human Development Index – humán fejlettségi mutató) és az ökológiai lábnyom nagyságának összefüggése (2008)

Forrás:

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/0f/Human_welfare_and_ecological_footprint.jpg – 2013. 04. 12.

Fejlett és fejlődő országok:[16]

Míg a fejlett országokban egyre inkább elterjedt, hogy a környezetszennyezésből, a természeti erőforrások csökkenéséből és a népességnövekedés, illetve a nagyobb fogyasztási igények által fokozódó nyersanyag- és energiafelhasználásból fakadó problémákat szükségszerűen meg kell oldani, addig a fejlődő országok ezeket kizárólag a gazdag „északi” országokat érintő kérdéseknek tartották. A gyors technológiai fejlődés ellenére a fejlett országoknak tulajdonítható erőforrás-felhasználás és környezetterhelés jelentősen nőtt (1.6. és 1.7. ábra).

„A fejlődős országok természeti erőforrás felhasználása, a gazdasági tevékenység által előidézett környezetszennyezés mértéke viszonylag alacsony volt. Feladatuknak elsősorban a szegénység, és ezzel összefüggésben a különböző járványok leküzdését, a fejlett országokéhoz hasonló életkörülmények kialakítását tartották. Ezért kísérletet tettek gazdaságuknak a lehető leggyorsabb és legkevésbé tőkeigényes módon történő iparosítására olyan technológiák felhasználásával, amelyek jelentős mértékben hozzájárultak a környezetvédelmi problémák kialakulásához.”

 

 

 

1.6. ábra: Rostow modellje a gazdasági fejlődésről

Forrás: http://mkweb.uni-pannon.hu/tudastar/ff/03-fgazdasag/FGazdasag.xhtml – 2013. 04. 12.

 

 

1.7. ábra: Rostow modell néhány ország példáján keresztül

Forrás: http://fdmc12geo.blogspot.com/2008/06/rostow-model.html – 2013. 04. 12.

1.3. Kérdések, feladatok

1. Hogyan definiálná a társadalmat?

2. Mit nevezünk fenntartható fejlődésnek?

3. Hogyan függ össze a társadalmi fejlődés és a fenntarthatóság?

4. Milyen lépések által valósítható meg a fenntartható fejlődés?