Ugrás a tartalomhoz

Dentálhigiénikusok kézikönyve

Vályi Péter

Szegedi Tudományegyetem

A fogak fejlődése, áttörése, fogváltás (Rózsa Noémi)

A fogak fejlődése, áttörése, fogváltás (Rózsa Noémi)

A FOGAK FEJLŐDÉSE

Az ember diphyodont lény, azaz élete során két különböző típusú fogazata fejlődik ki. A fogfejlődés az embrionális szakasz 6.-8. hetében kezdődik, és négy nagyobb fejlődési periódus különböztethető meg:

  • proliferatio

  • histodifferentiatio

  • calcificatio

  • eruptio

A proliferatiós fázisban jön létre az ectodermalis hámszövet burjánzásából az alsó és felső fogléc (lamina dentalis). A külső oldalaikon fejlődnek ki a tejfogbimbók, a belső oldalaikon pedig a maradófogak bimbói. A tejfogak azonos időben kezdenek el fejlődni. míg a maradófogak esetében a fejlődés különböző időben indul el. A zománcbimbókat megvastagodott kötőszövet veszi körül, a fogpapilla, mellyel együttesen alkotják majd a fogcsírát. A további fejlődés, sejtdifferenciálódás során kialakul a három rétegű zománcszerv. Elemei a külső és belső zománchám és a stratum reticulare, azaz zománcpulpa. Ez a szakasz alkotja a proliferatio sapka stádiumát.

A histiodifferentiatio során, kb. az embrionális élet 9. hetében, növekedése során a fogbimbó harang alakot ölt, és megindul a zománc és a dentin termelése. Kialakulnak a zománc fejlődéséért felelős ameloblasztok. A továbbiakban a zománcszerv négy rétegét különböztetjük meg, az előző háromhoz hozzáadódik a stratum reticulare és a belső zománchám között elhelyezkedő stratum intermedium. A fogpapilla belső zománchámmal érintkező sejtjeiből alakulnak az ectomesenchymalis eredetű, és a dentin fejlődésében alapvető szerepet játszó, henger alakú sejtek, az odontoblastok. A zománcszerv körül kifejlődik a fogzacskó (folliculus dentis), és ily módon létrejön a fogcsíra.

A calcificatio-s fázisban az ameloblastok kialakítják a zománcprizmákat, az odontoblastok pedig a dentint. Ez utóbbi réteg fokozatosan vastagszik, az odontoblastok pedig ezzel párhuzamosan húzódnak vissza a Tomes-féle rostokat, protoplasmanyúlványokat hátrahagyva. Ez a fogfejlődési állapot kb. a születés idejének felel meg. A tejmetszők mineralizációja az intrauterin élet 17. hetében, a tejmolárisoké pedig a 20. héten kezdődik. Születéskor a tejmetszők és tejszemfogak koronái majdenem teljesen kifejlődtek, míg a tejmolárisoknál csak a koronai rész fele mineralizálódott. A maradófogak mineralizációja sokkal később kezdődik: születéskor csak az első maradó molárisok csücskei mineralizálódtak. A maradófogak mineralizációja a fogak vertikális növekedésével párhuzamosan zajlik.

Az áttörési, azaz eruptio-s fázisban megkezdődik a Hertwig-féle hámhüvely által létrehozott gyökérfejlődés. Ez a folyamat párhuzamos a tejfogak áttörésével. A cement. a gyökérhártya és az alveolus csontszövetet a fogzacskóból fejlődik ki, míg a fogbél a fogpapillából jön létre.

A TEJ- ÉS MARADÓFOGAK ANATÓMIÁJA. ÖSSZEHASONLÍTÁS.

A tejfogak morfológiai tulajdonságai nagyrészt hasonlóak a homológ maradófogakéhoz. Koronai részük kisebb, a korona/gyökérhossz arányai eltérőek, a tejfogak gyökerei általában hosszabbak, a fog teljes hosszához viszonyítva. A méretbeli különbségeken kívül eltérő a színük. A tejfogak, ahogy az elnevezésük is jelzi fehérebbek, vagy kékes árnyalatúak, a maradófogak alapszíne sárgásabb. A fogváltás időszakához közeledve a tejfogaknál egy fiziológiás mobilitás tapasztalható, nagyobb kopás, az abrasio mértéke. Az állcsontnövekedés következtében a tejfogazat lehet réses, ún. fiziológiás diasthema-k alakulnak ki. A dentitio során a mesio-distalis irányban szélesebb tejmolárisokat a keskenyebb premolárisok váltják. A felső második tejörlőkön viszont palatinális lokalizációjú Carabelli-szerű járulékos csücskök is gyakran észlelhetők. A tejfogakon is megkülönböztetjük a Mühlreiter-féle gyökér-, szög- és görbületi jeleket. A tejmolárisokra jelemző a koronai rész nyaki megvastagodása (tuberculum molare, cervical ridge, Schmelzwulst). A tejörlők gyökerei divergensek, gracilisak. A szétálló tejmolárisgyökerek között helyezkednek el a premolárisok koronái. A tejfogazati fiziológiás gyökérfelszívódás az emberi fogazat genetikailag rögzített tulajdonsága. Zavartalan lefolyása a problémamentes fogváltás egyik feltétele.

A TEJFOGAK ÁTTÖRÉSE. A FOGVÁLTÁS MENETE.

A tejfogak áttörésének időrendjében nagyobb szóródások miatt főleg áttörési időintervallumokat, átlagértékeket kell megadni. Az eruptio általában féléves korban kezdődik és a gyermek 2. éves kora körül fejeződik be. A tejmolárisok áttörése okozza legtöbb panaszt. A kicsik nyugtalanok, nyűgösek, étvágytalanok, viszont a rágási kényszer megnövekedhet. Hőemelkedés, fokozott nyálképződés kísérő tünet lehet. Ha az átlagosnál jóval korábbak elkezdődik, úgy dentitio praecox-ról beszélhetünk. A nagyfokú késést pedig dentito tarda-nak nevezzük. A nehézkes tejfogáttöréseknél (dentito difficilis) gyakran észlelhető eruptio-s ciszta. A fogváltás során először az első maradó molárisok előtörésével kiegészül a fogív. Ezt követi általában az alsó középső metszők áttörése. 8 éves korban mind a négy felső, ill. alsó metszőfog már cserélődött. 9-10 éves korban törnek át a premolárisok, 11 éves korban pedig a maradó szemfogak. Ha a bölcsességfogakat nem vesszük figyelembe, akkor a sort 12 éves korban a második maradó nagyőrlőfogak zárják. Az eruptio-s sorrend változhat, a lányoknál gyakrabban fordul elő a szemfogak korábbi áttörése, 9-10 éves korban.

A problémamentes fogváltás feltételei a következők.

  • A maradócsíra jelenléte;

  • A maradócsíra optmális helyzete;

  • Megfelelő helyviszonyok;

  • A tejfogak fiziológiás gyökérfelszívódása.

Amennyiben a tejfogak nem cserélődnek kellő időben, tejfogperzisztencia alakulhat ki. A perzisztáló tejőrlők, mivel körülöttük megemelkedik az okklúziós sík, szekunder infraokklúzióba kerülhetnek (infraocclusio secundaria, Halbretention, submerged deciduos molars).

Amennyiben szükséges az anatómiailag, funkcionálisan és esztétikailag optimális maradófogazat kialakulása érdekében, a fogváltást különböző preventív jellegű beavatkozásokkal is irányíthatjuk. Ilyen például a tejfogazat szanálása, korai tejfog-eltávolítások esetében helyfenntartók alkalmazása.