Ugrás a tartalomhoz

Animációs mozgóképtörténet II.

M Tóth Éva, Kiss Melinda (2014)

Typotex Kiadó

5. fejezet - A magyar animációs művészet „aranykora”, az 1960-as évektől a '70-es évekig

5. fejezet - A magyar animációs művészet „aranykora”, az 1960-as évektől a '70-es évekig

A hatvanas években tartalmi és formai szempontból egyaránt megváltoztak a filmek, s ahogy Kelet-Európa hasonló sorsú országaiban, az animáció a közvetett politizálás eszközévé is vált. (Ld. 1. fejezet.) A Panónnia védőernyője a problémás, gyakran „egyéb” kategóriás felmenőkkel bíró, vélhetően osztályidegen, a rendszer számára megbízhatatlan motivációjú rajzfimes polihisztorokat némiképp eltakarta a hatalom éber tekintete elől.

A Macskássy Gyula mellett felnövő új rajzfilmes generációban számosan akadtak ugyanis olyan, származásuk vagy szemléletük miatt a hivatalos művészeti felsőoktatásból menet közben kihullott vagy már az egyetemi tanulmányok közelébe sem jutó, sokoldalú érdeklődéssel megáldott, tehetséges fiatalok, akik a Pannónia Filmstúdióban kaptak lehetőséget a kibontakozásra, s hogy felfedezzék a maguk számára az animációs műfajt (pl. Dargay Attila, Jankovics Marcell, Kovásznai György).

5.1. ábra - Vágóasztal, befűzve Kovásznai György A Napló ’66 című filmje

Vágóasztal, befűzve Kovásznai György A Napló ’66 című filmje

E nem mindennapi művészi és szellemi kapacitásokkal megáldott közösség nevelődését, szemléletének formálódását segítette az a körülmény is, hogy az előző korszakok nemkívánatos avantgárd vagy pusztán másként gondolkodó mesterei – képzőművészek, zenészek, írók – is tartósan vagy időszakosan részt vettek filmek készítésében, többek „rendes“ munkahelye is a stúdió volt, ahol dramaturgként, tervezőként, vagy egyéb fedőtevékenységet végezve hoztak létre izgalmas alkotásokat (Korniss Dezső, Ránki György, Mészöly Miklós, Görgey Gábor). Felívelő korszakában a Pannónia – Elek Judit 1969-es játékfilmjének címével élve – sziget volt a szárazföldön.

5.2. ábra - Korniss Dezső–Kovásznai György: Monológ

Korniss Dezső–Kovásznai György: Monológ

Az animációs műfaj így a „belső emigráció” és a művészi kiteljesedés alternatív lehetőségét teremtette meg a hatvanas évek nagy generációja számára. Filozófiai és társadalmi problémák fogalmazódhattak meg a rajzfilm áthallásos nyelvén, vicces figurákba és könnyed, szórakoztató jelenetekbe csomagolva.

„A hatvanas évek nemcsak a játékfilm-, hanem a magyar rajz- és bábfilmgyártás megújulásának, átalakulásának az időszaka is volt. Ettől kezdve beszélünk arról a fajta animációs filmről, amely az új témák és technikák megjelenésével rohamosan kezdett túlnőni a mesekorszakon. Egyes kutatók szerint ez volt az »első aranykor«, amelyet animációs újhullámnak neveztek el. Amellett, hogy korszerűsödnek, a modern technikára és a fantasztikumra koncentrálnak a gyerekeknek szóló rajzfilmek, megjelennek a felnőtteket megszólító közéleti és emberi problémákat fölvető animációk. Kezd összeállni egy egyéni stílusú »aranycsapat«, amely formailag is teljesen újat hoz, a legjobb képzőművészeti avantgárd hatásokat alkalmazza az animációra, és a legkülönfélébb technikákkal kísérletezik.” [38]

„... a fiatal generáció is egyre több lehetőséget kapott, hogy megmutassa tehetségét, tudását. Dargay Attila és a korán elhunyt Csermák Tibor nagyon figyelemre méltó munkái mellett Nepp József Szenvedély (1961) című filmjét tartja a magyar animáció története az első, igazi áttörésnek, amellyel a mese, az elbeszélő történet mellett megjelenik a tömör, geges karikatúra stílus és a »mai téma«...

5.3. ábra - Gusztáv „előképe” Nepp József Szenvedély című filmjében

Gusztáv „előképe” Nepp József Szenvedély című filmjében

... A műfajban nemcsak minőségi, hanem mennyiségi változás is végbement. 1957 előtt évente 1-1 film készült, 1957–61 között évente 2-3-4, 1962-től tovább gyarapodva évente 8-9, a hatvanas évek második felében 10 és 15 között volt az egyedi filmek száma a reklámfilmek mellett. Az egyedi filmek teremtették meg a műfaj ismertségét és minősítését a fesztiválokon s az itthoni közönségen keresztül.

... Ez idő tájt már használatos az animációs film kifejezés. Mert hogyan is lehetne Kovásznai György Monológ (1963), vagy Tükörképek (1964), Átváltozások (1964) című filmjét rajzfilmnek nevezni? A lehetőségek az animáció határait is egyre jobban tágították. Bővült a különböző animációs technikák köre. A nagy elismeréseket és a tapasztalatszerzést elsősorban a különböző fesztiválok adták, ahol a magyar rajzfilm rendkívül jól megállta a helyét. Továbbá lázas műhelymunka kezdődött. A stúdión belül és különféle szinten elkezdődtek a szakmai képzések... A felvirágzás a stúdió elnevezésében is jelentkezik. Neve Pannónia Film, Rajz és Animációs Stúdióra változik.” [39]

5.4. ábra - Jankovics, Nepp és Dargay mint Gusztáv „szülei” egy korabeli lapban

Jankovics, Nepp és Dargay mint Gusztáv „szülei” egy korabeli lapban

Ekkor születik az örök balek, de folyton ügyeskedő Gusztáv figurája, a saját kispolgári kisszerűségének kiszolgáltatott Mézga család, sőt az új gazdasági mechanizmust is rajzfilmfigura, Dr. Agy igyekszik elfogadtatni a nézőkel, és talán magával a Párttal is... A társműfaj, a karikatúra is virágzik, a hetente megjelenő Ludas Matyi című szatirikus magazin az ellenőrzött szelep, s több ott publikáló művész a Pannónia filmjeinek is alkotótársa pl. Sajdik Ferenc, Várnai György.

5.5. ábra - Szabó Sipos Tamás: Magyarázom a mechanizmust – Dr. Agy figurája

Szabó Sipos Tamás: Magyarázom a mechanizmust – Dr. Agy figurája

„Megfogalmazódtak az emberi lét többdimenziós problémái – sokszor olyan szinten, amely felülmúlta a színészekkel játszatott drága játékfilmek lényeglátását. Az animáció akkori mesterei nem egyszálbél történetecskéket fabrikáltak, hanem gondolatokat, csodákat, spirituális titkokat álmodtak filmvászonra.” (Reisenbüchler Sándor)[40]

„A hatvanas évek elejétől a világ rajzfilmtermésében mind jelentősebb szerephez jutó Pannónia Stúdió jól elkülöníthető irányzatokkal, az animációs filmek egész sorával jelentkezett. Megőrizte az eredeti rajzfilmtípust rendkívül leegyszerűsített, stilizált grafikai formában, jobbára karakterisztikus célzattal. Ugyanakkor kiterebélyesedett a valóban animációsnak nevezhető ágazat, vagyis a rajzok mellett mind gyakrabban alkalmazzák a legkülönfélébb lehetőségeket, köztük a kollázstechnikát, a fotókivágásokat, a festményeket. A hagyományos bábokkal készített filmek mellett megjelentek a tárgymozgatásos alkotások is. A kísérletek és tapasztalatok számos új ötletet eredményeztek. (...) Az animációs filmek témájukkal is keresik az újat, a korszerűt. A mesék világától a fantasztikumig, az általános érvényű, a világ népeit érintő, nagy horderejű kérdésekig ível témakörük, mint a háború veszélye, vagy éppenséggel a kisemberek mindennapos konfliktusainak lírai, drámai, esetleg humoros epizódjai. (Potoczky Júlia: Rajzfilm – Sikeres évek)” [41]

Több, a hatvanas években induló alkotó pályájáról a további fejezetekben bővebben is szót ejtünk.

Dargay Attila a Macskássy-műteremben kezdett, neve rajzolóként már A kiskakas gyémánt félkrajcárja (1951) című film főcímén is feltűnik. Sokoldalú tehetségének köszönhetően számos sorozat és egyedi film tervezője, rendezője, s tagja annak a triumvirátusnak is – Nepp Józseffel és Jankovics Marcellal –, amely Gusztáv figuráját kiötlötte és nemzetközi sikerre vitte. A hatvanas években erősödött meg alkotói karaktere, s vált egyértelművé, hogy a magyar alkotók közül ő fogja a Disney-hagyományokat a legkövetkezetesebben képviselni.

5.6. ábra - Dargay Attila, Nepp József, Jankovics Marcell

Dargay Attila, Nepp József, Jankovics Marcell

5.7. ábra - Dargay Attila: A három nyúl

Dargay Attila: A három nyúl

Nepp József a hatvanas években vált a magyar szórakoztató rajzfilmtervezés és -rendezés Dargayhoz hasonlóan sokoldalúan felkészült, eredeti humorú és a műfajban rejlő lehetőségeket maximálisan kiaknázó mesterévé. „…vele kezdődött a magyar animáció újhulláma, és jött el a nevetés ideje.” (Lendvai Erzsi)

Már említett első egyedi filmjében, a Szenvedélyben (1961) körvonalazódik Gusztáv majdani figurája, s az a hangvétel, s az a groteszk humorral, jó érzékkel operáló alkotói attitűd, ami későbbi pályafutását jellemzi. Nepp a hatvanas évek végétől az egész országot ülteti a televízió elé szórakoztató sorozataival (A Mézga család, 1968-tól).

A magyar bábanimáció fiatal mestere a Pannónia fénykorában Foky Ottó volt. Sziporkázóan kreatív filmjeiben (Ellopták a vitaminomat, 1966) hétköznapi használati tárgyak keltek életre, s különös aspektusból modellezték a „való világot”.

Szabó-Sipos Tamás (1937–1985) műegyetemi tanulmányait odahagyva, népművelői múlttal érkezett a Pannóniába, s e népnevelői gyakorlatát olyan különös műfajú animációs ismeretterjesztő vállalkozásokban kamatoztathatta, mint az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmust kommunikáló Magyarázom a mechanizmust című szórakoztató-ismeretterjesztő széria, illetve ennek mutációi voltak. A sorozatot a neves közgazdásszal, Kopátsy Sándorral készítették a televízió számára. Ironikus hangvétele, karikaturisztikus stílusa lehetőséget teremtett a politikai rendszer hibáinak, „bénaságainak” óvatos felvillantására is, és közkedveltségére való tekintettel a vállalkozás még három szériát ért meg 1973-ig, amikor is feltételezhetően változott a politikai koncepció...

Reisenbüchler Sándor szintén a hatvanas években tűnt fel a magyar animációs mezőnyben, utánozhatatlan filmkészítői intelligenciájával és képalkotó fantáziájával. A reisenbüchleri kollázs dinamikája az eisensteini montázs módszerének következetes alkalmazásából, és az orosz konstruktivista filmművészet iránti rajongásából fakadt.

5.8. ábra - Reisenbüchler Sándor: A Nap és a Hold elrablása

Reisenbüchler Sándor: A Nap és a Hold elrablása

A Pannónia meghatározó vezető személyisége ez idő tájt Matolcsy György volt, akinek „szocialista-produceri” tevékenysége mellett talán legnagyobb érdeme, hogy felfedezi a festőként, íróként, rendezőként egyaránt magas színvonalon alkotó, a kor társadalmi berendezkedésében különcnek számító Kovásznai Györgyöt az animációs művészet számára. Kovásznai filmjei nem követték a hagyományos „rajzfilmes” dramaturgiát és technikai eljárásokat, művei sajátos, vegyes technikával, mindenekelőtt festményanimációval készültek.

Egész estés filmkísérlete, a Habfürdő (1979) című groteszk, zenés parabola megbukott a kor mozijában, elfogadása és kultuszfilmmé emelkedése a kilencvenes évekig váratott magára.

Szoboszlay Péter is a fenti nagyszerű csapat tagja, s friss szemlélete, kézjegye meghatározó a Pannónia arculatának egyre határozottabbá válásában. A hatvanas években indul a valószínűleg legismertebb és legnépszerűbb magyar animációsfilm-rendező, Jankovics Marcell pályája, akinek ebben az időszakban a mai közönség előtt kevéssé ismert rövidfilmjei készülnek, amely rövidfilmek Jankovics „iskolamunkáinak” tekinthetők, minthogy lényegében e filmeken, illetve a fentebb már említett Gusztáv sorozaton tanulta meg a műfajt, s találta meg saját stílusát. Az életmű rendkívül izgalmas területe Jankovics korai rövidfilmjeinek technikában, problémafelvetésben, és zsánerben is nagyon különböző sora. E kisfilmek érzékeny vonásokkal egészítik ki azt a színes, sokrétű és minden ízében egyedi gesztusokból összeíródó képet, amely a befogadóban Jankovics Marcell markáns alkotói karakteréről kialakulhatott az ismertebb művek alapján.[42]

Mata János (1934– ), a máig közkedvelt, 1970-ben induló Kukori és Kotkoda sorozat rendezőjeként ismert. Félbehagyott orvosi tanulmányok után az ötvenes évek végétől a hetvenes évek elejéig volt a Pannónia csapatának tagja. Ő is sokirányú tehetség, a 60-as években díszlettervezést és játékfilmrendezést is tanult neves orosz műhelyekben, s viszonylag hamar jegyzett önálló animációs filmeket (A szabály az szabály, 1964, Madár, 1968), A hetvenes években már a Magyar Televízió munkatársa, a számítógépes grafika és animáció egyik hazai úttörője, ma is aktív tervező.

Vajda Béla (1935–2011) ugyancsak a hatvanas évek végétől kapcsolódott be a stúdió munkájába, s Nyelvlecke című szellemes filmjével azonnal az oberhauseni fesztivál nagydíját nyerte el. Munkásságára az 1980-as, cannes-i Aranypálmával tette fel a koronát Moto perpetuo című, ma is friss és életközeli filozófiájú, az élet fura körforgásával, kiszámíthatatlan kapcsolódási pontjaival és – talán – hiábavalóságával szembesítő filmjével, amelyet jó rendezői érzékkel a kiváló karikaturista, Sajdik Ferenc grafikai világára és sajátos humorára épített. A már említett Sajdik és Várnai mellett több neves grafikus, festő vállalt animációs tervezőmunkát, így Vasvári Anna, Pusztai Péter, vagy Réber László, aki rendezőként is jegyzett néhány filmet (pl. Autókor, 1964)¬, forgatókönyvíróként pedig ekkor jelenik meg Janikovszky Éva, Hankiss Elemér, Somogyi Pál neve, hogy csupán a más területről ismertebb közreműködőket említsük.

Gémes József és Richly Zsolt szintén ebben az időszakban tűnnek fel e „szigeten”, s hamar kiválnak magas szakmaiságukkal, nagy munkabírásukkal, és rendkívüli csapatjátékosi képességeikkel, amely erényeikre évtizedekig építhettek kollégáik. Róluk a további fejezetekben írunk bővebben.

5.9. ábra - Richly Zsolt: Indiában

Richly Zsolt: Indiában



[38] A magyar animáció képről képre III. – Az újhullám, Lendvai Erzsi – Fazekas Eszter, Filmkultúra) http://www.filmkultura.hu/keptar/tema_reszletek.php?kat_azon=679

[39] Lendvai Erzsi: Mi lesz veled, Pannónia? Filmkultúra, 2002 http://www.filmkultura.hu/regi/2002/articles/essays/pannonia.hu.html

[41] A magyar animáció képről képre III. – Az újhullám Lendvai Erzsi – Fazekas Eszter, Filmkultúra http://www.filmkultura.hu/keptar/tema_reszletek.php?kat_azon=679

[42] Lásd bővebben: M Tóth Éva: Sisyphus kézjegye, Filmkultúra, képtár, 2011. március