Ugrás a tartalomhoz

Talajvédelem

Michéli Erika, Fuchs Márta, Gál Anita, Simon Barbara, Szegi Tamás (2011)

Szent István Egyetem

5. fejezet - Talajok kémiai degardációja – szikesedés

5. fejezet - Talajok kémiai degardációja – szikesedés

Bevezető

A szikesedés kialakulásának oka a vízben oldódó (elsősorban nátrium) sók felhalmozódása a feltalajban, melynek eredményeképp a talajok fizikai és kémiai tulajdonságai nagymértékben leromlanak, termékenységük jelentősen csökken. A szikesedés a Földön az egyik legszélesebb körben elterjedt talajdegradációs folyamat, Európában Magyarországon kívül Romániá¬ban, Görögországban, Olaszországban és az Ibé¬riai-félszigeten jellemző. Hazánk földrajzi elhelyezkedésének, és speciális geológiai, hidrológiai és éghajlati viszonyainak köszönhetően a szikes talajok jelentős területi elterjedéssel rendelkeznek.

Jelen fejezet célja a szikes talajok kialakulásának, valamint elterjedésük természetes és antropogén okainak bemutatása, a hazai szikes talajtípusok főbb jellemzőinek ismertetése, más talajdegradációs formákkal való kapcsolatának feltárása, és a szikesedéssel érintett területek kiterjedésének és megoszlásának áttekintése hazánkban és Európában.

5.1 A szikesedés kialakulásának elméletei

A szikes talajok Magyarország legjellegzetesebb talajképződményei közé tartoznak (31. ábra). Kialakulásuk, elterjedésük, hasznosításuk és élőviláguk szorosan kapcsolódik a geológiai, hidrológiai, és éghajlati viszonyokhoz.

31. ábra: Felszíni sókivirágzás a hortobágyi szikpusztában (Fotó: Fuchs M.)

A szikesek keletkezésével, és a kialakulásukhoz szükséges sók forrásának felderítésével már a múlt század elejétől kezdve számos hazai kutató foglalkozott, és a szikes talajok képződéséről számos elmélet született. Egyes kutatók a nátrium felhalmozódását a növények bomlástermékeiből is származtatták, mások a korlátozott kilúgzást, vagy a felszíni vizek bepárlódását nevezték meg a szikesedés okaként. Napjaink legelfogadottabb elméletei a kőzetekből, közvetve, a mélységi és a talajvizek közvetítésével magyarázzák az oldható sók nagymennyiségű jelenlétét, és a szikesedés fontos fázisának írják le az agyagtalajú síkságokon kiszáradás utáni sóbetöményedést.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a szikesedés hazánkban általában olyan területeken zajlik, ahol a felszínközelben van a sós talajvíz, és az evapotranspiráció mértéke meghaladja a csapadék mennyiségét, így a párolgással növekszik a talaj oldható sótartalma a felszín közelében.

A szikesek osztályozásában a legjelentősebb hazai és nemzetközi tevékenysége Szabolcs Istvánnak volt, aki az európai szikesek térképezését is koordinálta, de a szikkutatásban jelentőset alkottak többek között Muraközy, Treitz, ’Sigmond, Kreybig, Endrédy, Sümeghy, Szabolcs, Rónai, Várallyay, Tóth és Szendrei is.