A környezet állapotának folyamatos romlása

A kormányok által készített előzetes jelentéseket értékelve elmondható, hogy a Riói Csúcs óta eltelt időszak folyamán a Föld környezetének állapota folyamatosan rosszabbodik. E megállapítás különösen igaz az üvegházi hatást előidéző gázok kibocsátására, a toxikus anyagok kibocsátására, továbbá a szilárd hulladékok keletkezésére és kezelésére vonatkozóan. A megújuló energiaforrások, ezen belül is az ivóvíz készletek, az erdők, a termőtalaj és a tengeri halállomány felhasználása mind a fenntarthatóság szempontjából kritikusnak tekintendő mértékben folytatódik. Mindamellett az eltelt időszakban pozitív jelenségek is megfigyelhetők voltak. Csökkent a Földön a népességszaporulat növekedési üteme, a fejlett országokban sokhelyütt a levegő és a vízminőség, továbbá az emberek többsége tovább élhet, mégpedig egészségesebb életkörülmények közepette. Ugyanakkor növekedett a Földön a szegénységben élő emberek száma, továbbá növekedett a szegények és gazdagok közötti olló. Ez utóbbi jelenség egyaránt megfigyelhető az egyes országokon belül, valamint az egyes országok közötti viszonylatban is.


Hatalmas vita hevében született meg az 1997 decemberében Kyotóban megrendezésre kerülő Klímaváltozási Konferenciára történő felkészülés jegyében azon állásfoglalás, miszerint „jogi kötelezettséggel bíró, jelentőségteljes, reális és igazságos értékhatárok” meghatározására kerül sor a fejlett országok esetében, amely „2005-ben, 2010-ben és 2020-ban egyaránt az üvegházhatást előidéző gázok jelentős csökkentését eredményezi”. Ma már egy kicsit történelem, de mindenképpen említésre méltó, hogy az Európai Unió egy sokkal konkrétabb megfogalmazást kívánt elérni, azaz az üvegházhatású gázok kibocsátásában jelentős mértékékű csökkentést.

A környezetei program kiemelten tárgyalja az ivóvíz készletek problematikáját is. Az ENSZ e témakörben készíttetett tanulmányában foglaltakra hivatkozva megállapítást nyert, hogy amennyiben az ivóvízkészletekkel kapcsolatos felhasználói szokásokban nem történik érdemi változás, úgy 2025-ig a Föld lakosságának kétharmadát fogja kedvezőtlenül érinteni a vízkészletek állapotában várhatóan bekövetkező kedvezőtlen változások. A szakértők véleménye szerint a vízkészletek állapotát leginkább az egyre intenzívebb mezőgazdasági tevékenység súlyosan veszélyezteti. A mezőgazdasági tevékenység iránti igény pedig a népesség növekedésével egyre nő. Az Agenda 21 implementációs programja külön kezeli a környezet állapotának folyamatos romlásából adódó feladatokat. Ennek keretében egyetértés volt abban, hogy az egyes kormányok ratifikálják és alkalmazzák a Környezetállapot Romlását Megakadályozó Egyezményt. Külön fejezetben tárgyalta az Implementációs Program a fogyasztói és termelői szokások kérdését. Az ENSZ közgyűlése elfogadta az EU ökohatékonyságra vonatkozó indítványát. E javaslat értelmében a fejlett ipari országok esetében célul kell kitűzni a termelékenység mértékének tízszeres javítását hosszútávon, azzal a kiegészítéssel, hogy az elkövetkező két-három évtizedben el kell érni a termelékenység mértékének négyszeres növekedését. Ugyancsak kiemelten kezeli az Implementációs Program az energia témakörét. E témakörben leginkább az árképzés és az ártámogatások képezték vita tárgyát. Ösztönözni kell mind az állami, mind a magánszektort arra, hogy a környezet terhelésének/használatának költségeit jelenítsék meg, azaza internalizálják az energia költségekben, továbbá folyamatosan csökkenteni szükséges a fenntartható fejlődés ellen ható kedvezményeket az energiaárakban. Kötelezettséget kell vállalni az ún. „tiszta”, azaz környezetkímélő technológiák fejlődő országok részére történő átadására. A fenntartható fejlődés szempontjából fontos területnek számító óceánok és tengerek témája szintén kiemelten szerepel az Implementációs Programban. Meg kell akadályozni az élővizek túlzott mértékű lehalászását, valamint a halászati kapacitások növekedését, továbbá szorgalmazni kell a tengerek szennyezettségét csökkentő és az óceánok fenntarthatóságát védő egyezmények betartatását. A fenntartható fejlődés implementációs terve nem nélkülözheti a szegénység elleni küzdelem problematikáját.