Ugrás a tartalomhoz

História 1993-02

Glatz Ferenc , Szántó György Tibor , Pajkossy Gábor , Burucs Kornélia , Tarr Henrik , Bölöny József , Sipos András , Antal Andrea , Burucs Kornélia , Szász Zoltán , Szarka László , Balogh Júlia , Petneki Áron , Balogh Margit , Balogh Margit , Sipos Péter , Tarr Henrik , Kiss Elemér , Szakály Ferenc

História

8. fejezet -

Klubélet a magyar fõvárosban. 1827-1944

BÖLÖNY József

Klubélet a magyar fővárosban

1827–1944

A magyar klubélet a Széchenyi István gróf által 1827. június 10-én alapított Pesti Casinóval vette kezdetét, amely már 1830-tól Nemzeti Casino néven működött. Alapításakor a ma Dorottya utcai Vogel-féle házban voltak a helyiségei, 1895-től 1944-ig a Kossuth Lajos utca 5. – Szép utca 2. szám alatti palotájában. Az alapító szándéka szerint a társadalmi élet központjának szerepét volt hivatva betölteni, de a bécsi körökben már egy-két évvel az alapítás után a liberalizmus és a magyarság központi intézményének tekintették.

Alapításának körülményei, szervei és működése önálló bemutatást érdemel. Ehelyütt csak mint a magyar klubélet keletkezésének határkövéről emlékezünk meg, mivel – bár alapítójának szeme előtt kétségtelenül az angol példa lebegett – a széleskörű, szinte általánosnak tekinthető klubélet nálunk sem a zártkörű Nemzeti Casino alapításával, sem később nem tudott meghonosodni.

Kaszinók Budapesten

A magyar főváros „klubéletének” helyszíneit vagy casino (kaszinó, társaskör) néven nevezték a későbbiek során is, vagy kör és club (klub) néven. Bár a válaszvonalak közöttük korántsem voltak merevek, bizonyos mértékben mégis megkülönböztették őket egymástól céljuk, működésük, tagjaik és társadalmi jelentőségük vonatkozásában.

A Nemzeti Casino mintájára alakult az Országos Casino és a Lipótvárosi Casino. Az Országos Casino 1883. január 28-án 352 taggal alakult meg, s taglétszáma 1917-ig folyamatosan 2227-re emelkedett. A mágnáskaszinónak is nevezett Nemzeti Casinóval – melynek tagjai között azonban szép számmal voltak nem mágnások is! – szemben az Országos Casino a középosztály kaszinója volt: az ún. dzsentri réteg, az állami tisztviselők és a vezető politikusok közül került ki tagjainak többsége, de mágnás tagjai, sőt igazgatói is voltak. Alig több mint egy évtizeddel az alapítása után foglalta el az ugyancsak a Kossuth Lajos utcában, a Semmelweis utca sarkán lévő székházát (IV. Semmelweis utca 1.).

Három igazgatójának egyike már az alapítástól Wekerle Sándor volt, egészen a haláláig. A később három ízben is miniszterelnök és pénzügyminiszter, tíz éven át a Közigazgatási Bíróság elnöke, az igazgatói tisztség átvételekor még csak fiatal miniszteri osztálytanácsos volt, de 4 év múlva már pénzügyminisztériumi államtitkár. Még Wekerle életében, 1920-ban választották meg igazgatótársának az ismételten miniszterelnök és külügyminiszter Teleki Pál grófot, aki szintén haláláig töltötte be ezt a tisztét is. Mindketten tagjai voltak azonban a Nemzeti Casinónak is. Ugyancsak igazgatótársa volt Wekerlének korábban több mint egy évtizeden át Teleki Pál atyja, Teleki Géza gróf, az egykori belügyminiszter.

A harmadik vezető kaszinó az V. Zrínyi utca 5. szám alatti Lipótvárosi Casino volt, amelyik már a nevében is kifejezésre juttatta tagságának összetételét: abból az üzleti és pénzügyi életben, a kereskedelem és az iparűzés területén tevékenykedő társadalmi rétegből verbuválódtak tagjai, melynek elitje főként az akkori Lipótvárosban lakott.

A Lipótvárosi Casinót ne tévesszük össze a magyarra fordított nevét viselő Lipótvárosi Társaskörrel, amely későbbi és általános jellegű alapításként az V. Lipót (később Szent István) körút 1. szám alatti klubhelyiségében látta tagjai sorában azokat az üzletembereket, akik vagy nem akarták, vagy nem tudták elérni felvételüket a Lipótvárosi Casinóba. Ugyancsak a Lipótvárosban, az eredetileg Váci körút, majd Vilmos császár (ma Bajcsy-Zsilinszky) út 50. szám alatt működött a Belső Lipótvárosi Keresztény Társaskör és az ún. új-lipótvárosi részben, az V. Váci út 50. szám alatt a Külső Lipótvárosi Keresztény Kör, már nevükben is kihangsúlyozva tagjaiknak nem is annyira foglalkozási és társadalmi, mint inkább származási különbségét.

Mintegy átmenetet képezve közöttük, ugyancsak a Lipótvárosban működött a Lipót körút 18. szám alatt a Budapest Polgári Kaszinó, melynek célja a főváros pesti oldala szűkebb értelemben vett polgárságának különösebb válaszvonalak nélküli tömörítése és egymással megismertetése volt.

Társaskörök

Szintén a polgári jellegét hangsúlyozta ki már a nevében is a Józsefvárosi Keresztény Polgárok Köre (VIII. Tavaszmező utca 6.) és főként a Belvárosi Polgári Kör, melyet a Szabadelvű Párt IV. kerületi (belvárosi) szervezetének és helyzetének megerősítésére alapított 1892-ben Podmaniczky Frigyes báró országgyűlési képviselő. Első klubhelyisége a Váci utca 14. számú házban volt, 1903 óta az Eskü tér 8. szám alatt (ma: Március 15. tér) működött. Elnöke Láng Lajos volt, taglétszáma az alakuláskor 220. Politikai befolyására jellemző, hogy a Szabadelvű Párt, majd az ellenzéki koalíció bukása után tagjai sorából alakult meg a Nemzeti Munkapárt törzsgárdája, melynek vezére Tisza István gróf volt az 1910–1918. évi országgyűlésben.

A Belvárosi Polgári Kör ellenlábasa volt a belváros politikai vezető és irányító szerepének megszervezése terén a Saskör. 1892-ben Polónyi Géza kezdeményezésére alakult meg IV. Ker. Társaskör néven, 1896-ban a „Sas és Körház rt.” épületébe költözött a IV. Vámház körút 4. szám alá, és itt vette fel már 1899-ben a Saskör nevet.

A főváros budai oldalán is több társaskör emelte ki elnevezésében is a „polgári” jellegét: a Budai Polgári Casinó (I. Krisztina tér 1.), a Budai Polgári Kör (II. Szilágyi Dezső tér 5.), a Némelvölgyi Polgári Kör (XII. Csörsz utca 4.), az óbudai Polgári Társaskör (III. Hajógyár u. 2.).

A hangsúlyozottan katolikus jellegű társadalmi intézmények közül kiemelkedett s mintegy központi szerepet töltött be a Központi Katholikus Kör a belvárosban. A székesfőváros katolikus vallású polgárságának kulturális és anyagi érdek védelmére, a vallási alapokon álló társadalmi élet előmozdítására alakult meg 1888-ban Lévay Imre tankerületi főigazgató kezdeményezésére. 1896-ig a Korona utca 17. számú házban, majd a Molnár utca 11. szám alatt voltak a helyiségei. 1908-ig Budapesti Katholikus Kör néven működött, az 1947-ben történt megszüntetéséig Központi Katholikus Kör néven. Viszonylag alacsony taglétszáma mellett előadásain és rendezvényein nagy számban vettek részt a meghívott vendégek. Tágas ülés- és előadástermét rendelkezésre bocsátotta a rokon célú és világnézetű intézményeknek és szervezeteknek is.

Hasonló jellegű volt Budán a már említett Budai Katholikus Kör (II. Pálffy tér 4.), a Szent Imre-városi Katholikus Kör (XI. Lágymányosi utca 3.); az akkor még önálló elővárosokban pedig Kispesti Katholikus Kör (Kispest, Kisfaludy utca 29.), a Pestszenterzsébeti Egyesült Katholikus Társaskör (Pestszenterzsébet, Erzsébet utca 55.), az Újpesti Katholikus Kör (Újpest, Szent István túr 13.).

Egyletek és klubok

Szűkebb körű társadalmi réteg klubéletét szolgálta elsősorban a Park-Club (Stefánia út 34–36.), amely alapítójának, Atzél Béla bárónak az eredeti szándéka szerint lehetőséget kívánt nyújtani a fő- és köznemesség közös szórakozásához. Alapítási éve 1895. A fényűzően berendezett klub – melynek Londonból hozatott bútorzata iparművészeti látványosságnak számított – nem tudta beváltani alapítója szándékát, és már az első világháború előtt is a Nemzeti Casino nyári klub helyiségének tekintették, bár önálló szervezete és tagsága volt (1936-ban 632 taggal), melyben erősebben domináltak a mágnások, mint a Nemzeti Casinóban. Ebből a szempontból átmenetnek volt tekinthető a Nemzeti Casino és az egészen zártkörű Lovaregylet között.

Szintén egy szűkebb társadalmi réteg klubéletének céljaira szolgált az 1861-ben megalakult Tiszti Kaszinó, az Invalidusok házában – későbbi Városháza –‚ a IV. Városház utca 9–11. szám alatt. 1899. november 8-án nyitották meg a IV. Váci utca 38. szám alatti székházát. Tagjai csak hivatásos katonatisztek lehettek. 1936-ban 8319 tagja volt.

Ugyancsak egy külön társadalmi réteg részére alakult 1901-ben a FÉSZEK Művészklub (VII. Kertész utca 46.). Neve a „Festők, Építészek, Szobrászok, Énekesek és Komédiások” klubjának kezdőbetűiből keletkezett. Bár ez utóbbit nem csak Budapest, hanem Európa egyik legrégibb és legjellegzetesebb művészklubjának tekintik, mégis kereken 60 évvel megelőzte létrejöttét az 1841. december 10-én megalakult Nemzeti Kör, amelynek alapja az 1837-ben színészek, írók, ügyvédek, orvosok, hivatalnokok stb. társaságából alakult Irodalom és Művészet Barátainak Egyesülete volt. A Nemzeti Kör elnöke Fáy András, alelnöke Császár Ferenc, majd Vörösmarty Mihály, később Fényes Elek lett. A reformkor haladó politikai, irodalmi és művészeti mozgalmakat támogatta. 1845-ben kivált belőle a kevésbé radikális Pesti Kör, 1847 elején azonban Ellenzéki Kör néven ismét egyesültek. Helyiségeiben rendezték a védegyleti bálokat is. Jelentős közvélemény-formáló ereje volt.

Ha nem is külön, de mindenesetre különleges érdeklődésű társadalmi rétegből toborozta tagjait – az automobilgyártás és használat hőskorában, 1900. november 30-án alakult Magyar Automobil Club jogutódjaként – a Királyi Magyar Automobil Club (KMAC), amely 1911–1945 között a Kígyó (később Apponyi) tér 1. szám alatti királyi családi bérpalotában működött. Motorkerékpár, motorcsónak és galamblövő alosztályai is voltak.

Politika a klubokban

Az utolsó koronás király és a trónörökös hívei alakították meg a legitimizmus politikai és társadalmi szervezeteit, köztük elsőként még 1919-ben a Magyar Keresztény Royalista Clubot (MEKERC), Széchényi József gróf elnökletével. Ifjúsági klubként tagjai főképpen a budapesti egyetemi hallgatók köréből kerültek ki, ajánlás és felvétel alapján. Klubhelyisége kezdetben a Trefort utcai Hunyady-palotában, majd a NÖT IV. Vámház körút 2., később 1944-ig a VIII. Baross utca 10. szám alatti helyiségeiben volt, keddi klubnappal. Politikai téren a klub eleinte az ún. „szegedi gondolat” és a kormányzói jogkör kiterjesztése, majd a kormányzó dinasztia-alapítási szándékai és a növekvő német befolyás és nyilas mozgalmak ellen szállt síkra tagjain keresztül. Szükségképpen fejlődött ki ebből az üldözöttek védelmében kifejtett széles körű tevékenysége. Megindítója és szervezője volt az 1944-ben a Magyar Front egyik alapítójaként szerepelt Kettőskeresztes csoportosulásnak.

Még 1920 elején alakult meg Zichy János gróf elnökletével a Nemzeti Összetartás Politikai Társasköre (NÖT), a legitimista politikai és társadalmi élet klubja. A IV. Vámház körút 2. szám alatti Brauch-ház második emeleti sarokhelyiségeiben, majd a német megszállásig – amikor vezető tagjainak jelentékeny részét letartóztatta és deportálta a Gestapo – a VIII. Baross utca 8. szám alatti sarokház földszinti helyiségeiben igen élénk klubéletet folytatott. Politikai tevékenységét a százas bizottságnak is nevezett száztagú politikai bizottsága irányította, Zichy Aladár gróf elnökletével.

Kiemelkedő szerepet töltött be a főváros társadalmi és politikai életében az 1928-ban alapított Sol-Club. Alapszabályai szerint célja a magyar társadalmi együttérzés, erős nemzeti öntudat fejlesztése, magyar tehetségek felkutatása és támogatása volt. Ezt a célt előadásokkal és egyéb összejövetelekkel és a nemzeti élet minden ágát felölelő társadalmi kérdések tudományos megtárgyalásával óhajtotta megvalósítani. A klub tagja lehetett „minden fedhetetlen jellemű és életű magyar állampolgár”; a tagok felvétele két rendes tag ajánlása alapján meghívással történt, a választmány titkos szavazással hozott határozata szerint. Egy nemleges szavazat három igenlő szavazatot semmisített meg, a felvételhez tehát több mint háromnegyedes szótöbbségre volt szükség. A klubélet kényelméről és zavartalanságáról, úgyszintén a házirend betartásáról a klub igazgatója a választmány által kijelölt háznaggyal gondoskodott. Klubnapja péntek, klubhelyisége a IV. Múzeum körút 13. szám alatt volt. Igazgatója 1938-ban Miskolczy Ágost, titkára Zlinszky György volt; a választmány tagjai között szerepelt Ajtay Gábor, Albrecht Ferenc, Bencs Zoltán, Gyulay Tibor, Halla Aurél, Hankiss János, Hoór Károly, Ihring Károly, Kaas Albert báró, Kerék Mihály, Kovács Alajos, Padányi Gulyás Jenő, Perneczky Béla, Pőzel István, Trócsányi György, Vladár Gábor, Zichy-Czikann Móric báró, a póttagok sorában Torma Domokos és Radvánszky Antal báró, a tagok között Egyed István, Elekes Dezső, Hlatky Endre, Kogutowitz Károly, Kovrig Béla, Mikecz Ödön, Nékám Sándor, Pázsint Ödön, Radisics Elemér, Rácz Jenő, Stolpa József, Törley Bálint, Vladár Ervin és Zsilinszky Antal.

Meghatározó a hely és a foglalkozás

A katolikus egyetemi ifjúság tudományos igényű klubjaként működött a Szent Imre Kör (IV. Szerb utca 9.). Foglalkozás szerint körülhatárolt társadalmi rétegek kaszinója volt a Tisztviselő Kaszinó (VIII. Esterházy utca 4.), a Pesti Lloyd Casinója (VI. Eötvös utca 12.), a Nemzeti Gazdasági Klub (V. Mária Valéria utca 12.). Helyileg körülhatárolt társadalmi rétegeké a Budapesti III. kerületi Keresztény Társaskör (III. Korona tér 2.), a Ferencvárosi Kaszinó (IX. Üllői út 115/a.), a Kelenföldi Kaszinó (XI. Horthy Miklós út 31.), a Kispesti Úri Kaszinó (Kispest, Horthy Miklós út 38.), a Kőbányai Kaszinó (X. Füzér utca 13.), a Rákosvárosi Keresztény Kaszinó (XIV. Thököly út 80.), a Wekerle-telepi Társaskör (Kispest, Kálmán király út 26.).

Szomorú nevezetességre tett szert közülük a különítmények garázdálkodása idején falai közt végrehajtott bombamerénylettel az Erzsébetvárosi Kör (VII. Dohány utca 76.).

Politikai jellegű volt elsősorban a Tisza István Társaskör (IV. Dorottya utca 14.), a városházi Keresztény Községi Párt égisze alatt működő Wolff Károly Klub (IV. Városház utca 14.), az Országos Szabadelvű Klub (VI. Andrássy út 43.), a Magyar Élet Külső Váci-úti Keresztény Társasköre (XIII. Váci út 161.), melyek irányzata tükröződött az elnevezésükben is.

A Gyáriparosok és Gyárigazgatók Klubja (VI. Andrássy út 3.) az ellenállás polgári szálainak összefogására és irányítására akkor alakult Magyar Társaskör rendelkezésére bocsátotta 1943-ban a helyiséget, amit annál könnyebben megtehetett, mert akkor már Magyar Unió Club néven a IV. Vörösmarty tér 4. szám alatt működött egy újabb és modernebb exkluzív klubjuk a nagyiparosoknak és pénzmágnásoknak.

Szintén exkluzív jellegű zártkörű klubok voltak még a Duna Club (V. Apponyi tér 1.), a Hungária Club (IV. Semmelweis utca 9.).

Ismételten hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az angol példa nyomán elindított és a fentiekben vázolt klubélet a magyar fővárosban mindvégig gyökeresen különbözött az Angliában virágzótól, ahol a számtalan klub rendeltetése nem annyira egyes politikai és társadalmi rétegek összefogása és irányítása, mint inkább a gondosan megválogatott, hasonló származású, felfogású és foglalkozású tagok mindennapi kényelmes időtöltésének, kifogástalan ellátásának és bizalmas érintkezésének vagy akár csak esetenkénti zavartalan megbeszéléseinek biztosítása tagtársaival, vendégeivel vagy tárgyaló partnereivel.