Ugrás a tartalomhoz

História 1992-056

Borsányi László , Burucs Kornélia , Burucs Kornélia , Kalmár János , Székely György , Niederhauser Emil , Hegyi Klára , Ecsedy Csaba , Wojtilla Gyula , Jamadzsi Maszanori , Glatz Ferenc , Vörös Károly , Maróti Egon , Maróti György , Riklin, Alois , Juhari Zsuzsa , Pach Zsigmond Pál , Németh György , Tóth István György , Zinner Tibor , Hajdu Tibor , Hanák Péter

História

28. fejezet -

Rákosi Mátyás, Rajk-per, Péter Gábor. Dokumentumok

KALÁSZATOK

ZINNER Tibor

Rákosi Mátyás, Rajk-per, Péter Gábor Péter Gábor (Újfehértó, 1906 –) Szabósegéd. 1941-től 1953-ig a kommunista párt (KMP, KP, MKP, MDP) tagja. 1945 januárjától a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága politikai Rendészeti Osztálya, a budapesti Államvédelmi Osztály (ÁVO), majd a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága (ÁVH) vezetője lett. Döntő szerepet játszott a korszak törvénysértő pereinek előkészítésében, a kegyetlen vizsgálati és vallatási módszerek alkalmazásában. 1953. január 3-án letartóztatták és egy anticionista, antiszemita koncepciós kémper keretében életfogytig tartó börtönre ítélték. Ezt az 1957. júniusi perújítás nyomán 14 évi börtönre módosították. Egyéni kegyelemmel szabadult 1960. áprilisi 1-jén. Nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott.

Az utóbbi hetekben ismét kedvelt témája a publicisztikának a Rajk-per. Pontosabban az, hogy kit mennyire terhel a felelősség a koncepciós perben. Rákosi, Farkas Mihály, Péter Gábor, Kádár János nevei mind előkerülnek. „Slágernek” számít Kádár János, Farkas Mihály beszélgetése a letartóztatott Rajk Lászlóval. A „két vezető elvtárs” megkísérli rábeszélni Rajkot, hogy tegyen beismerő vallomást. (Társadalmi Szemle 1992/4. szám és Népszabadság 1991. febr. 12; aug. 15; 1992. márc. 21.) Alábbiakban két dokumentumot teszünk közzé.

1. Az 1. sz. dokumentum a Rajk Rajk László (Székelyudvarhely, 1909 – Bp. 1949) 1930-ban magyar–francia szakos egyetemi hallgatóként bekapcsolódott az egyetemi ifjúság kommunista szervezkedésébe. 1932-ben és 1933-ban bíróság elé állították. 1936-ban Csehszlovákiába, majd Spanyolországba ment. A spanyol polgárháború után Franciaországba internálták. 1941-ben németországi munkatáborba került, ahonnan megszökött és hazatért. 1944 decemberében Sopronkőhidára, majd újra Németország hurcolták. 1945 májusában hazatért. Nemzetgyűlési képviselő lett. 1945–49 között az MKP, majd az MDP KV és PB tagja, főtitkárhelyettes. 1946–48 között belügyminiszter, 1948 augusztusától külügyminiszter. 1949 májusában letartóztatták, koncepciós per során halálra ítélték és kivégezték. 1955-ben rehabilitálták. , Farkas, Kádár beszélgetését megelőző kihallgatás szövege, tehát az eddig ismert legkorábbi jegyzőkönyv (1949. június 7.). Itt a perben letartóztatottakkal szembesítik Rajkot és megkísérlik rábírni a beismerésre.

2. Időközben Sztálin halála után letartóztatják az ÁVH volt főnökét, Péter Gábort, aki „mindent tudott” a Rajk-ügyről. Életfogytiglani fegyházra ítélték. 1956 nyarán, amikor a szovjetek elhatározták Rákosi leváltását, már lehetett beszélni a Rajk-perről is. Ekkor készíti el Péter Gábor a börtönben feljegyzését róla, illetve Rákosi szerepéről. Ennek a feljegyzésnek vonatkozó részlete a 2. sz. dokumentum. (Teljes egészében közölte 1990-ben a Szabad Tér Kiadó „El nem égetett dokumentumok” c. kötete.)

Az olvasó így áttekintést nyerhet nem csak az ÁVH-ról, de egy politikai mechanizmus működéséről, módszereiről is. (A szerk.)

DOKUMENTUMOK

I. Rajk szembesítése, 1949. június

Belügyminisztérium Vizsgálati Főosztálya

Szigorúan titkos! Különösen fontos!

Feljegyzés,

Budapest, 1956. március 27.

A Rajk-ügy felülvizsgálata idején áttanulmányozva az 1949-es vizsgálati anyagokat, birtokunkba került több magnetofonszalagra rögzített kihallgatásnak az anyaga, köztük annak a kihallgatásnak az anyaga is, amikor Rajk Lászlót szembesítették Szőnyi Tiborral,1 Cseresnyés Sándorral2 Cseresnyés Sándor (Temesvár, 1909 – Bp. 1971) Újságíró. A spanyol polgárháborúban való részvétele után a franciák internálták. 1946 októberéig az angol hadseregben szolgált, s adatokat adott át a jugoszláv államvédelmi hatóságok számára is. Rövid jugoszláviai tartózkodás után hazatért és 1947 januárjától a Belügyminisztérium központi sajtóosztályának vezetője lett. 1949 májusában letartóztatták és 6 évi kényszermunkára ítélték. Az 1955. évi perújítás nyomán büntetését 4 évi börtönre módosították. 1963-ban rehabilitálták. és Boarov Zsivkóval3.

Az anyagból világosan megállapítható, hogy a szembesítés előtt Péter Gábor4 több volt vezető beosztású államvédelmi tiszt előtt Szőnyiéket felhozatta, és közölte velük, hogy korábbi vallomásaikat átírták, és ezt a módosított vallomást a szembesítésen szemébe kell mondani Rajknak.

Ezt követően folytatták le a szembesítést. Péter Gábor vallja, hogy a szembesítésen részt vett Farkas Mihály elvtárs is.

Idézzük a szembesítési jegyzőkönyv anyagát és Péter Gábor 1955. szeptember 1-i kihallgatási jegyzőkönyve ide vonatkozó részét:

„Budapest, 1949. június 7. 22 óra 42 perckor.

P: A maga vallomását itt egy kicsit világosabban fogalmaztuk át. Ezt magának most felolvasom, aláírja és ez lesz az, amivel szembesíteni fogjuk. A következő a szöveg: Rajk Lászlónak beszámoltam arról, hogy előbb az angoloknál is, a jugoszlávoknál is tevékenységet folytattam, illetve folytatok. Ezt Rajk tudomásul vette és helyeselte. Ez irányú tevékenységemről Rajknak... vonalon, főnökömnek számoltam be. Ezen a vonalon Rajkot főnökömnek tekintettem. Rajk, már hetekkel a Tito-klikk árulását elítélő Kominform nyilatkozata előtt tájékoztatva volt a jugoszláv eseményekről. 1948. június elején, Moszkvából való hazatérése után magához hívatott, és a következőket közölte velem: a közeljövőben meg fog jelenni a Tájékoztató Iroda leleplező közleménye Titoék ügyében, ezért nekem a jövőben, személyének előtérbe helyezését, a Rajk-kultusz erősítését és terjesztését, a pártvezetés bomlasztása céljából más módszerekkel kell folytatnom. Megmagyarázta, hogy semmi esetre sem ilyen irányú munkám beszüntetéséről van szó, hanem csupán arról, hogy a régi feladatokat új eszközökkel, óvatosabban és burkoltabb formában kell folytatnom. Én Rajk utasításait megértettem, és a továbbiakban ennek megfelelően cselekedtem. Így volt ez a jegyzőkönyv?

Cs: Igen. (Szünet)

P: Ülj le Szőnyi Szőnyi Tibor (Bp. 1903 – Bp. 1949) Orvos. 1930-tól a KMP tagja. 1932-től külföldön (Ausztria, Csehszlovákia, Svájc) végzett pártmunkát. 1945 után az MKP KV Szervező Bizottság Titkárságát, majd a KV káderosztályát vezette. A KB és a Szervező Bizottság tagja. Koholt vádak alapján 1949 májusában letartóztatták, halálra ítélték és kivégezték. 1955 novemberében rehabilitálták. . A vallomásodat egy kicsit világosabban fogalmaztuk meg. Felolvasom neked: Belátom, hogy amit elkövettem azzal, hogy az amerikai kémszervezet magyarországi ügynöke voltam, jóvá nem tehető. Azzal igyekszem bűnösségemet enyhíteni, hogy beismerő vallomást teszek. Amikor konspirált úton utasítást kaptam az amerikai titkosszolgálattól arra, hogy Rajkkal vegyem fel a kapcsolatot, ezt közöltem Rajkkal és vele a kapcsolatot azóta tartom. Ettől kezdve Rajk volt a főnököm az amerikai titkosszolgálat érdekében kifejtett munkámmal kapcsolatban. Rajk jövő munkámra vonatkozóan konkrét utasításokkal látott el. A pártvezetőség politikájával kapcsolatban kifejtette saját álláspontját, ami lényegileg az volt, hogy nem ért egyet azzal, túlságosan és kizárólag a Szovjetunió befolyása érvényesül, és reméli, hogy idővel olyan politikát lehet majd érvényre juttatni a pártban, ami által fennálló magyar szempontok inkább fognak érvényesülni. Nekünk azon kell dolgozni, hogy ezt elősegítsük. Követendő taktikánkra vonatkozóan is utasítással látott el. A Tájékoztató Iroda közleményének megjelenése után megegyeztünk abban, hogy terveinknek a jugoszláviai események kedveznek, de egyszersmind óvatos munkára intenek. Kifejtette, hogy a nyílt sisak taktika a közlemény megjelenése után teljesen helytelen és lehetetlen lenne.

(Szünet)

P: Most felolvasom vallomásának egy részét, amit majd ő előtte is felolvasok. 1947 júliusában Brankov5 Lazar Brankov (Óbecse, 1912 –) A budapesti jugoszláv nagykövetség volt ügyvivője. 1948 őszén politikai menedékjogot kért Magyarországon. 1949 februárjában Moszkvában egy jugoszláv emigráns kormányjellegű szervezet létrehozásáról tárgyalt. 1949. júliusában letartóztatták, de nem tudták rávenni egy koncepciós perben való „főszerep” vállalására. Fizikailag nem bántalmazták. A szovjetek átadták a magyar hatóságoknak, a bíróság életfogytiglani fegyházra ítélte. 1956 áprilisában szabadult, októberben elhagyta Magyarországot. Franciaországban telepedett le. Kérésére a Legfőbb Ügyészség 1987 nyarán igazolta, hogy a magyar törvények értelmében nem minősül büntetett előéletűnek. egy lepecsételt borítékot adott át azzal az utasítással, hogy azt vigyem el Rajk lakására, és azt neki személyesen adjam át. Ezzel a levéllel kapcsolatban később Brankov elmondta, hogy Rajk nemcsak egyszerű jugoszlávbarát, hanem aktívan részt vesz abban a politikai és szervezési munkában, amelyet itt mi Magyarországon folytatunk. Elmondta azt is, hogy az a boríték, amit Rajknak átadtam, utasításokat tartalmazott Rajk számára. Közölte továbbá azt, hogy Rajknak az a feladata, hogy részünkre rendszeres jelentéseket adjon: A./ A minisztertanács üléséről és határozatairól. B./ Az MKP Politikai Bizottságának üléséről és a Párt általános politikai és szervezési munkájáról. C./ A magyar Belügyminisztérium és különösen a Politikai Rendőrség szervezéséről és tevékenységéről. D./ Hogy tájékoztasson bennünket a magyar politikai és közéleti vezetőkről. E./ Mint az MKP Politikai Bizottságának tagja és mint miniszter, aktívan részt vegyen abban a messzemenő illegális hálózatnak megszervezésében, amelyet mi itt, Magyarországon hozunk létre. Tudomásom van arról, hogy Rajk odaadóan dolgozott ezeknek a feladatoknak a végrehajtásán. Tudomásom van arról, hogy ezekkel a feladatokkal kapcsolatban, rendszeresen találkozott illegálisan Brankovval. Több alkalommal, egyes esetekben én is adtam át neki utasításokat, zárt borítékban és ugyanúgy zárt borítékban átvettem tőle jelentéseket Brankov részére. Így volt ez?

B: Igen.

(Szünet)

R: Olyan feladatok előtt állok, amiket...

P: Mik ezek a feladatok?

R: …

P: Mi a célod neked azzal, hogy ennyire akarod húzni az időt? Neked el kell jutnod oda, hogy őszintén megmondjál mindent.

R: Mindent megmondok őszintén, de azt nem mondhatom meg, hogy én idegen ügynök voltam. Mert nem voltam.

P: Nézd, te az első percben is azzal kezdted, hogy mindent tagadtál és mindent lehazudtál. Másnap, már másképp beszéltél. Most már itt vagy több mint egy hete és még mindig ezt a játékot űzöd. Mi értelme van ennek? Mi értelme van annak, hogy az embereket magadra haragítsad? Ők sem fogják minden éjjelüket itt tölteni veled, mint ahogyan itt töltötték és ez tőled függ, hogy meddig fogják ezt csinálni, mint ahogyan csinálják. Közeledik az idő, amikor már nem így fogják csinálni. Ha téged ide behoztak, én ezt első este is mondtam, akkor nem véletlenül hoztak be és nem azért hoztak be, amiről eddig már hajlandó voltál beszélni, hanem egészen másért. És te azt hiszed, hogy nem tudnak rólad semmit? Csak azért hoztak be, amiről eddig volt szó? Pedig egészen másért hoztak be. Eljutottál-e oda, hogy hajlandó vagy beszélni?

R: Én megmondtam, hogy én nem tudok mit mondani.

P: Úgy látszik, hogy te nem vagy tisztában a helyzeteddel. Holnap megnyílik a Parlament, ezt tudod azt hiszem. Tudod azt is, hogy a Parlamentnek nem vagy tagja, nem vagy ott. Pénteken megalakul a kormány. Te a kormánynak nem vagy tagja.

R: Azt is tudom.

P: Valószínűleg gondolod, hogy kaptak tájékoztatást arról, hogy miért nem vagy tagja.

R: Az valószínű.

P: És te még mindig nem vagy hajlandó beszélni. Te reménykedsz például a Pártban is. A Pártból ki vagy zárva. Én nagyon szeretném, ha eljutnál odáig, hogy tudnál őszinte lenni, mert a te helyzeted nagyon meg fog változni. Mindjárt foglak szembesíteni emberekkel. Látom, meg vagy lepve, hogy azt mondtam, hogy a Pártból ki vagy zárva. Miért vagy meglepve?

R: Mert a vizsgálat még nincs befejezve és meg vagyok győződve a vizsgálat eredményéről.

P: Ha csak azt vesszük, amit te már eddig elismertél, képzeled, hogy egy olyan ember tagja maradhat a Pártnak?

R: Azt hiszem, igen.

P: Hát akkor te nagyon enyhén bírálod el. Nem mindig bíráltál mindent ilyen enyhén el. Látod, én megmondom neked, amit eddig is aláírtál, nemcsak, hogy annak alapján te a Pártnak már nem lehetsz tagja, hanem ennek alapján már olyan súlyos ítéletet kaphatsz, amilyenre te nem is gondolsz. És a helyzetedet tudod mivel súlyosbítottad? Ezzel a viselkedéseddel. Mert ha te eljutottál volna oda, hogy azt mondod, rendben van, én elkövettem sok bűnt, de eljutottam oda is, hogy leírom amit elkövettem. És te nem tudtál eljutni odáig. És még mindig nem tudsz eljutni. És evvel (sic!) nehezíted meg a helyzetedet.

D6: Cseresnyés Sándor vallomását ismertetem: Rajk Lászlónak beszámoltam arról, hogy előbb az angoloknál is, a jugoszlávoknál kémtevékenységet folytattam, illetve folytatok. Ezt Rajk tudomásul vette és helyeselte. Ezirányú tevékenységemről Rajknak, mint kémvonalon főnökömnek számoltam be. Ettől az időtől kezdve ezen a vonalon Rajkot főnökömnek tekintettem. Rajk már hetekkel a Tito-klikk árulását elítélő Kominform-nyilatkozat előtt tájékoztatva volt a jugoszláv eseményekről. 1948. június elején Moszkvából való hazatérése után magához hívatott, és a következőket közölte velem: a közeljövőben meg fog jelenni a Tájékoztató Iroda leleplező közleménye Titoék ügyében, ezért nekem a jövőben, személyének előtérbe helyezését, a Rajk-kultusz erősítését és terjesztését, a pártvezetés bomlasztása céljából más módszerekkel kell folytatnom. Megmagyarázta, hogy semmi esetre sem ilyenirányú munkám beszüntetéséről van szó, hanem csupán arról, hogy a régi feladatokat új eszközökkel, óvatosabban és burkoltabb formában kell folytatnom. Én Rajk utasításait megértettem és a továbbiakban ennek megfelelően cselekedtem. Így van?

Cs: Igen. Fenntartom.

R: Nézz a szemembe.

P: Sándor felállt, te is felállhatnál. Állj fel legalább.

P: Mi a véleményed Cseresnyés vallomásáról?

R: Szemenszedett hazugság.

(Zaj van, 1-2 mondatot nem érteni.)

P: Én megmondtam első este világosan, segíthetsz magadon, de nem így. Ki fogja azt elhinni, hogy mindenki hazudik, csak Rajk László nem?... Mi az, amit írsz most?

R: 1-2 szó, amit...

P: Emlékezz arra, amikor azt mondtad, hogy nem a Stolte Stolte László (Nyíregyháza, 1910 –) író, publicista. Az 1930-as években az egyetemi hallgatók kommunista szervezkedésének egyik vezetője Budapesten. 1949 júniusában szovjet elhárítók fogták el Bécsben és Magyarországra szállították. 1951-ben életfogytig tartó börtönre ítélték. Perújítás során a Legfelsőbb Bíróság büntetését 9 évi börtönre módosította. 1956-ban külföldre távozott. mondotta? Emlékszel te arra, mikor azt mondtad, hogy azt a pénzt, az 580 dollárt...

D: Felolvasom Szőnyi vallomását: Belátom, hogy amit elkövettem azzal, hogy az amerikai kémszervezet ügynöke voltam, jóvá nem tehető. Azzal igyekszem bűnösségemet enyhíteni, hogy beismerő vallomást teszek. Amikor konspirált úton utasítást kaptam az amerikai titkos szolgálattól arra, hogy Rajkkal vegyem fel a kapcsolatot, ezt közöltem Rajkkal és vele a kapcsolatot azóta tartom. Ettől kezdve Rajk volt a főnököm az amerikai titkosszolgálat érdekében kifejtett munkámmal kapcsolatban. Rajk, jövő munkámra vonatkozóan konkrét utasításokkal látott el. A pártvezetőség politikájával kapcsolatban kifejtette saját álláspontját, ami lényegileg az volt, hogy nem ért egyet azzal, hogy túlságosan és kizárólag a Szovjetunió befolyása érvényesül, és reméli, hogy idővel olyan politikát lehet majd érvényre juttatni a Pártban, ami által önálló magyar szempontok inkább fognak érvényesülni. Nekünk azon kell dolgozni, hogy ezt elősegítsük. Követendő taktikánkra vonatkozóan is utasítással látott el. A Tájékoztató Iroda közleményének megjelenése után megegyeztünk abban, hogy terveinknek a jugoszláviai események kedveznek, de egyszersmind óvatos munkára intenek. Kifejtette, hogy a nyílt sisak taktika a közlemény megjelenése után teljesen helytelen és lehetetlen lenne. Így volt?

Sz: Így van.

R: Nézz a szemembe!

P: Így van ez, Szőnyi?

Sz: Így van. Teljes egészében megfelel.

P: Van még valami mondanivalója?

Sz: Kérdezni szeretnék, ha megengedik.

P: Tessék.

Sz: Én nekem is nagyon keserves volt eljutni odáig, hogy teljes egészében, mindent, a legsúlyosabbat is megmondjam. Azt, hogy az amerikaiak szolgálatában álltam. De arra kérlek, hogy te is vállald...

R: …

(1-2 mondatot nem érteni.)

Sz: Ez nem lecke. Én ezt azért mondom, mert én is keserves úton jutottam el idáig. Saját érdekemben, és amit még jóvá lehet tenni, azzal lehetséges, ha az ember mindent nyíltan feltár. Magad is talán el tudod kerülni azt, hogy olyan eszközöket alkalmaznak, mint amiket én is megkóstoltam.

R: Jó, rendben van.

P: Szőnyi is hazudik.

R: Az én meggyőződésem, hogy ez nem szolgálja az ügyet.

P: Milyen ügyet?

R: Ez nem szolgálja azt, hogy az Államvédelmi Hatóság és a Párt teljes, tiszta képet kapjon.

P: Nézd, te a Párt... Megmondtam neked, hogy a Pártból kizártak.

R: Nem arról van most szó, hogy kizártak. Kizártak, vagy nem zártak ki a Pártból.

P: Látod, kizártak, vagy nem zártak ki. Ez éppen olyan, mint hogy nem tudtál visszaemlékezni, hogy mikor vontak be a Pártba.

R: Bocsánat, én azt mondtam, hogy kizártak, vagy nem zártak ki. Ez mindegy abból a szempontból, hogy a Párt, [a] Párthoz tartozók, vagy nem Párthoz tartozók érdekét egyformán igazságosan bírálja el.

D: Boarov vallomása, amit most fel fogok olvasni:

1947. év júliusában Brankov egy lepecsételt borítékot adott át azzal az utasítással, hogy azt vigyem el Rajk lakására, és azt neki személyesen adjam át. Ezzel a levéllel kapcsolatban később Brankov elmondta, hogy Rajk nemcsak egyszerű jugoszlávbarát, hanem aktívan részt vesz abban a politikai és szervezési munkában, amelyet itt mi Magyarországon folytatunk. Elmondta azt is, hogy az a boríték, amit Rajknak átadtam, utasításokat tartalmazott Rajk számára. Közölte továbbá azt, hogy Rajknak az a feladata, hogy részünkre rendszeres jelentéseket adjon: A./ A minisztertanács üléséről és határozatairól. B./ Az MKP Politikai Bizottságának üléséről és a Párt általános politikai és szervezési munkájáról. C./ A magyar Belügyminisztérium és különösen a Politikai Rendőrség szervezéséről és tevékenységéről. D./ Hogy tájékoztasson bennünket a magyar politikai és közéleti vezetőkről. e./ Mint az MKP Politikai Bizottságának tagja és mint miniszter, aktívan részt vegyen abban a messzemenő illegális hálózatnak a megszervezésében, amelyet mi itt, Magyarországon hozunk létre. Tudomásom van arról, hogy Rajk odaadóan dolgozott ezeknek a feladatoknak a végrehajtásán. Tudomásom van arról, hogy ezekkel a feladatokkal kapcsolatban rendszeresen találkozott illegálisan Brankovval. Több alkalommal, egyes esetekben én is adtam át neki utasításokat, zárt borítékban és ugyanúgy, zárt borítékban átvettem tőle jelentéseket Brankov részére. Így van Boarov?

B: Igen, így van.

P: Ez sem igaz?

R: Egyszerű a dolog...

P: Én még egy kérdést felteszek neked. Én mondtam, hogy a Párt kizárt.

R: Igen.

P: Itt több mint egy hete folyik a kihallgatás. Bizonyos dolgokat megkezdtél itt elismerni, azután beburkolóztál, ma is tagadásban vagy. Hiszed-e, hogy inkább tudnál a Párt részéről mondjuk egy vezető elvtárssal őszintébben beszélni?

R: Én mindenesetre, hogyha van mód és lehetőség rá, szeretnék beszélni.

P: Rendben van. Lásd, hogy mi milyenek vagyunk. Én lehetővé fogom tenni, bár késő van már, hogy még ma este tudjál beszélni vezető elvtárssal.

R: Igen. Mielőtt lemegyek, egy dolgot szeretnék.

P: Tessék.

R: Ki vagyok zárva a Pártból;

P: Igen.

R: Azonkívül itt ülök úgy, mint egy őrizetes.

P: Igen.

R: Ilyen vallomások után, teljesen tudom, hogy mi vár rám, és mi a sorsom. Azzal megyek le innen, egy becsületes és ártatlan ember ellen tesznek sorozatosan olyan vallomásokat, ami nem felel meg a valóságnak.

P: Az egy becsületes ember? Hát te magad elismerted már kikkel voltál körülvéve. A Stoltétól7 kezdve és így tovább.”

Szembesítették Önök Rajk Lászlót kihallgatásai során?

Igen. Rajk László a vizsgálat első időszakában szembesítve lett egy este Szőnyi Tiborral és Cseresnyés Sándorral.

Ki vezette le ezt a szembesítést?

Szücs Ernő Szücs Ernő (Győr, 1908 – Bp. 1950) Péter Gábor helyettese. Felelősség terheli a korszak koncepciós pereiben alkalmazott kegyetlen vizsgálati módszerekért. 1950 nyarán a katonai elhárítás vezetőjévé nevezték ki. Szeptember 23-án, mint állítólagos angol kémet, letartóztatták. A brutális bántalmazásba belehalt. 8 vezette. Rajtam kívül több áv.tiszt volt jelen. Nevükre nem emlékszem. A szabadság-hegyi tornyos villában történt. Emlékezetem szerint részt vett a szembesítésen Farkas Mihály is, ki a szoba túlsó végén a háttérben állt.

Gépelte: Ené.9

Készült: 6 pld.

7 lap.

A dokumentumot az 1945–1956 közötti törvénysértéseket feltáró kormánybizottság elnökeként találtam meg a BM Levéltárában, Péter Gábor és társai – V-150.028 jelzetű – iratai között. A dokumentumban szereplő rövidítések feloldása: P = Péter Gábor, Cs = Cseresnyés Sándor, B = Zsivko Boarov, D = dr. Décsi Gyula, Sz = Szőnyi Tibor, R = Rajk László.

1 Dr. Szőnyit, az MDP Káderosztály vezetőjét 1949. május 16-án tartóztatták le.

2 Cseresnyés Sándor újságírót, a BM Központi Sajtóosztály vezetőjét 1949. május 24-én vették őrizetbe.

3 Zsivkov Boarovot, a jugoszláv követség volt sajtóattaséját, Milos Moic „gyilkosát” 1948 nyarán fogták le az államvédelmisták.

4 Péter Gábor a BM ÁVH (jogelődei és jogutódai) vezetője 1945-től.

5 Lazar Brankovot, a jugoszláv követség Magyarországon ’48 őszén politikai menedékjogot kért ügyvivőjét, Moszkvában 1949. június 19-én vették őrizetbe.

6 Dr. Décsi Gyula a BM ÁVH vezető munkatársainak egyike 1949-ben.

7 Stolte László publicistát a szovjet elhárítók Bécsben, 1949. június 10-én fogták el és hurcolták Magyarországra.

8 Szücs Ernő, Péter Gábor helyettese, a Rajk-ügy vizsgálatának magyar vezetője.

9 Esztergályos Ferencné gépírónő.

*

II. Péter Gábor (életfogytiglanra elítélt) beadványa az MDP Pártbizottságának

Szigorúan bizalmas!

Tudatában vagyok annak, hogy magas Pártbizottság részére írok.

A lelkiismeretem szavára hallgatok, mely azt diktálja, a pártnak mindent tudni kell! Az igazat! A valóságot!

Lelkiismereti kérdést csinálok abból, hogy az igazat írjam. Kötelez erre 30 éves munkásmozgalmi múltam.

1. 22 évig voltam a Kommunista Párt tagja.

2. 20 évig voltam a Párt KV-nek tagja, az illeg. pártnak is.

3. 1932-ben illegális kongresszusi küldött voltam Moszkvában.

4. 1942–45 (majdnem 3 évig) mély illegalitásban dolgoztam, a fasizmus, a háború ellen!

5. Nyolc évig voltam az Államvédelmi Hatóság vezetője.

6. Hatszor voltam a Szovjetunióban. A Szovjetunió elvitt Szocsiba, Kiszlovodzba, Barvihára.

7. Kétszer voltam Sztálinnál (aki szeretettel ölelt magához).

8. Voltam Dimitrovnál (aki hozzám nagyon jó volt).

9. A Szovjetunió, a szovjet emberek mentették meg az életemet kétszer. (Először 1945. januárban. Másodszor 1953. júniusban.)

10. A becsületes múltú kommunista, Simon Jolán férje vagyok.

Mindez arra kötelez, hogy kövessem a párt részére lelkiismeretem szavát. Leírjam az igazat – személyre való tekintet nélkül.

Mert a pártnak mindent tudni kell!

Ezért kérettem a Pártbizottságot, hogy hallgassanak meg!

Kezdem azzal, hogy május 4-én miért nem tártam fel a Pártbizottság előtt mindazt, amit most itt elmondok.

1956. április 16-án, hétfőn délben Bakos ügyészségi főosztályvezető elé vezettek, aki a következőket mondta: „A pártból jöttem. Az ügyészségen vagyok. Írja le Rajk-, Kádár- és a katonai ügyek hogy történtek, a valóságnak megfelelően.”

Kezdtem ismertetni. Azonban, amikor Rákosi Mátyás nevét kiejtettem, közbevágott, rám szólt: „Az Öregről ne beszéljen!” Kétszer is rám szólt: „Az Öregről ne beszéljen!”

– Márpedig, ha Rákosi Mátyásról nem beszélhetek, nincs lehetőségem az igazat megmondani.

Írásban kértem a kérdéseket.

Másnap, április 17-én, kedden de. 11 órakor újra megjelent Bakos ügyészségi főosztályvezető. Megismételte: „Az Öregről ne beszéljen!” és átadta a mellékelt kérdéseket:

1. Belkinnek milyen szerepe volt ezekben a vizsgálatokban?

2. Hogyan nézett ki a párt ellenőrző munkája ebben az időben?

3. A bírói, ügyészi szervek szerepe milyen volt? Hogyan születtek az egyes ügyekben a bírói határozatok?

Képtelen vagyok ezekre a kérdésekre válaszolni anélkül, hogy Rákosi Mátyásról ne beszélnék. Miért? Mert Rákosi Mátyástól kapta Belkin a Rajk-ügy irányítását!

Ez a valóság!

Rákosi Mátyás Belkinnel beszélte meg a Rajk kihallgatására vonatkozó összes kérdéseket. Ezekről a megbeszélésekről Belkin a következőket mondta:

„Heves viták folynak köztünk. Majdnem mindig összeveszünk. Mindig többet és többet akar. Sose elég. Most már az kell, hogy Rajk meg akarta ölni Rákosit. Ha benne van a jegyzőkönyvben, azt mondja: »Na, ugye mondtam magának.« Ha nincs benne: »Maguk nem ismerik az itteni viszonyokat.« Ezek magukhoz akarták ragadni a hatalmat! Bennünket meg akartak ölni!!!” (?)

1949. nyár derekán Belkin, Makarov ezredes és Szücs jelenlétében azt mondta:

„Újra összeszólalkoztunk az Öreggel. Azt akarta, hogy Brankovtól vegyek ki egy jegyzőkönyvet, mely szerint utasításra állt át. Nem vállaltam!”

Ebben Belkin nem hazudott!

Mert még be sem fejezte, amikor Rákosi Mátyás felhívott telefonon és utasított, hogy Brankovtól vegyek fel egy jegyzőkönyvet, mely szerint: „utasításra állt át”. Hozzátette: „Nem értem a Belkint, miért nem akarja ezt megtenni?!”

Belkin Rákosi Mátyáshoz hetenként háromszor járt be. Több esetben Makarov ezredessel együtt. Órákat töltött ott. Rákosi Mátyás utasítása alapján folytatta Belkin Rajk „kihallgatását”. Rákosi Mátyás utasításait egy könyvbe beírta. „Milyen kérdésekre kell Rajkot »kihallgatni«?” Ennek eredményeként készültek Rajk és társainak „vallomásai”. Rajk és társainak zárójegyzőkönyvei!

1949. augusztus második felében Rákosi Mátyás (Szabó József u.) lakásán összejöttünk négyen: 1. Rákosi Mátyás, 2. Jankó Péter, 3. Alapi Gyula, 4. Péter Gábor a Rajk-ügy tárgyalásának megbeszélésére.

Ezen a megbeszélésen Rákosi Mátyás megadta a „szempontokat”, utasításokat Jankó Péternek mint bírónak, Alapi Gyulának mint ügyésznek a Rajk-ügy tárgyalásának menetére.

Jankó Péter, Alapi Gyula az itt kapott utasítások alapján folytatták le a tárgyalást.

A Rajk-ügy vádiratát elejétől végig Rákosi Mátyás szerkesztette. „Az ügyész csak a paragrafusokat készítse el!” – mondta Rákosi Mátyás.

Rákosi Mátyás a saját maga által szerkesztett vádiratot külön repülőgépen Moszkvába vitte.

Amikor Moszkvából visszahozta a vádiratot, a következőket mondta: „Hozzá ne nyúljanak! Ezen egy vesszőt ne változtassanak! Ennek így kell kijönni!” (Ezzel is adtam tovább Décsi Gyulának.)

A tárgyalást megelőző napokban Rákosi Mátyás megkérdezte tőlem: „Mondja, az ügyész a vádiratot el fogja tudni úgy mondani, mintha a saját szavai lennének? „Majd megtanulja” – feleltem. Rákosi Mátyás önelégült mosollyal hozzátette: „Ugye, örülne az ügyész, ha ilyen vádiratot tudna írni?”

A tárgyalás előtt Belkin bement Rákosi Mátyáshoz a tárgyalás előkészítését, lefolyását megbeszélni. A megbeszélés alapján Belkin a bíró, az ügyész részére a vádlottakhoz intézendő kérdéseket elkészítette. A Belkin által a bíró és ügyész részére elkészített kérdéseket a tárgyalás előtt, átnézésre, jóváhagyásra Rákosi Mátyáshoz beküldtem.

Rákosi Mátyás a tárgyalással kapcsolatban 1. a vádlottak vallomásait, 2. a bíró kérdéseit, 3. az ügyész kérdéseit, 4. a vádbeszédet, 5. a védőbeszédeket, 6. az utolsó szó jogán a vádlottak mit akarnak mondani – szóról szóra elolvasta. Szóban és írásban megjegyzéssel ellátta. Jóváhagyta.

A tárgyalás terméből Rákosi Mátyás szobájába hangszóró volt felszerelve. Az egész tárgyalás menetét végighallgatta.

A szobájába – a Rajk-ügy tárgyalásának menetére – egy külön telefont szereltetett, mely a tárgyalási terem emeletén hozzám vezetett.

Ezen a telefonkészüléken gyakran felhívott és a bíró, ügyész (vádlott) részére folyamatosan újabb és újabb kérdéseket, utasításokat adott: „A bíró keveset beszéljen! A vádlottat hagyja beszélni!” „Ez a vádlott jó lett volna, ha még tovább beszél!” „Látja, ez a baj, nem politikus ember ez a bíró! Nem tudja, hogy kell csinálni!” „Ahogy itt hallgatom, a hajam az égnek áll!” „A bíró minek vág közbe mindig a kérdéssel?! Miért nem hagyja a vádlottat kibeszélni?!” „Szünet előtt ne zárja le a vádlott kihallgatását, felmerülhetnek újabb kérdések, amit a szünet alatt meg kell beszélni.” „Meddig akarja ma folytatni a bíró a tárgyalást?! 3 órakor okvetlenül be kell fejezni! Különben a reggeli sajtó nem tudja közölni. Az esti adásban a rádiónak is közvetíteni kell!”

Ezek voltak az utasítások a bíróság részére.

Rákosi Mátyás utasításai a vádlottak részére:

– „Mondja, meg lehet azt csinálni, hogy Szőnyi mondja a következőt: »A nyomozó szervekről azt terjesztették, hogy a vádlottaknál kényszerhatást, aktedront alkalmaznak. Mint vádlott és orvos kijelenthetem, meggyőződtem, hogy ebből egy szó sem igaz!« (És Szőnyi mondta.)

Rákosi Mátyás utasított, hogy „a bíró Rajktól kérdezze meg: »Na és mi volt a céljuk?« Rajk válaszolja: »A földet visszaadni a földbirtokosoknak! A gyárat a gyárosoknak!«” (Így történt.)

Rákosi Mátyás: „Meddig lesz még szünet? Folytassák a tárgyalást!”

A tárgyalás újra megindult.

Rákosi Mátyás a tárgyalás folyamán így határozta meg a bíró, az ügyész kérdéseit, a vádlott válaszait. A tárgyalás teljes menetét.

Még a tanúkat is Rákosi Mátyás választotta, illetve jelölte ki, az őrizetesek közül. (Hozzátette, hogy a tárgyalás termében adjunk olyan látszatot, mintha szabadlábon lévő tanúról lenne szó. Így került Hrubár Ljubica – aki a jugoszlávok ellen tanúskodott – kezébe elegáns ridikül és öltözetnek elegáns utcai kosztüm, hogy olyan benyomást keltsen a tárgyalás [külföldi újságírók] közönségéből, mintha az utcáról most lépne a tárgyalóterembe.)

A tanúk feladatát Rákosi Mátyás meghatározta.

A tárgyalás közben váratlanul beiktatott kérdések a bírót – nemegyszer – megzavarták. A bíró nem mindig volt elég rugalmas hirtelen átkapcsolni a legújabb kérdéseknek megfelelően.

Az előadottakat bizonyítani tudják:

Jankó Péter bíró, Alapi Gyula ügyész, Décsi Gyula Décsi Gyula (Szentgotthárd, 1919 –) 1945–50 között a politikai rendőrség munkatársa, 1950–52-ben igazságügyi államtitkár, majd a miniszter első helyettese. 1952 novemberétől 1953 februárjáig igazságügy-miniszter. 1953. január 13-án letartóztatták (a Péter Gábor és társai elleni perben szerepelt). 1953-ban – törvénytelenül – 9 évi börtönre ítélték, büntetését az 1957. évi perújítást követően 8 évre csökkentették. Nyugdíjazásáig az Akadémiai Kiadó szótárszerkesztőségének vezetője volt.

elítélt.

De tud róla Belkinen kívül számos szovjet állampolgár, akiknek neveit érthető okok miatt, nem írom le.

Be kell vallanom, a védőkre vonatkozó kérdéseket Rákosi Mátyás nem Belkinnel, hanem velem beszélte meg.

A védők életrajzát előzőleg beküldtem. Rákosi Mátyás az életrajzok alapján választotta ki a megfelelőket. Az egyes vádlottakra meghatározta, kinek ki legyen a védője. Hozzátette: „A Rajk védője valami csúnya zsidó legyen!”

Amikor a védők által előre elkészített védőbeszédeket (amit a védők szó szerint nem szívesen írtak le, mert szokatlan, felolvasni a védőbeszédeket, törvénytelen is) bevittem Rákosi Mátyáshoz – aki előttem minden védőbeszédet elolvasott – közben ilyen megjegyzéseket tett: „Ennek a védőnek beszéde, majdnem vádbeszéd. Ez mégis védő. Védje is. Mondja azt, vegye a bíróság figyelembe a vádlott »beismerő vallomását« és »őszinte megbánását«.” Egy másik védőbeszédre megjegyezte: „Ki javasolta ezt a védőt? A hajam az égnek áll! Ha a régi világban egy védő így mert volna beszélni, letartóztatták volna!”

Rákosi Mátyás a következőket mondotta: „A vádlottak az utolsó szó jogán hivatkozzanak a büntetlen előéletükre és mondják azt, hogy »tettüket« (?) megbánták!”

Így folyt le Rákosi Mátyás rendezése mellett a Rajk-ügy tárgyalása!

Ítélet előtt egy nappal Rákosi Mátyás áthívott a pártba. Szobájában, kabátzsebének belső zsebéből kivette pénztárcáját. Belőle egy 10 cm hosszú és 5 cm széles papírlapot. A papírlapra rá volt írva Rajk Lászlónak és társainak neve. Ítélete! – Rákosi Mátyás kézírásával.

Így születtek a „bírói határozatok”!

Így lett kimondva Rajk László és társai fölött a halálos ítélet!

Kérdem, hogy mondjam el az igazat, ha ezeket nem mondhatom el? […]

De nem azért kérettem a magas Pártbizottságot, hogy magamról beszéljek.

Bevezetőben szeretném ismertetni, milyen irányítást kaptam, mint az ÁVH vezetője Rákosi Mátyástól, már 1945. ősz elején.

Az eset a következő:

1945. augusztusban Rákosi Mátyás behívott a párt (Köztársaság tér) szobájába. Belkin elődjét, Muszejrov tábornokot találtam ott. Hárman voltunk. Rákosi Mátyás, Muszejrov tábornok és én.

Rákosi Mátyás azt mondta a tábornoknak: „A Péter át fog adni öt embert, azokat »el kell intézni«!” Muszejrov Budapestről elment. Belkin megjött. Az öt embert a Hősök terén, éjjel 12 órakor Belkin embereinek átadtam.

Kik voltak ezek?

Demény, Skolnyik, Dobó, Cseh (az ötödik nevére már nem emlékszem).

Rákosi Mátyás állandóan nyaggatott, „mi van már az öt emberrel?”. Megkérdeztem Belkint, aki azt mondta: „Már el vannak intézve, a Dunába dobtam őket.” Rákosi Mátyással közöltem. Rákosi Mátyás sóhajtott egyet és azt mondta: „Szláva Bogu!” [Hál Istennek!]

Belkin 2 nap múlva így szólt hozzám:

„Ha nem veszi vissza az öt embert, kiengedem őket az utcára!” Azt mondtam Belkinnek: „Hát azt mondta, már el vannak intézve!” Belkin azt válaszolta: „Ha Rákosi akarja, dobja őket a Dunába, mi ilyesmivel nem foglalkozunk!” Visszakaptam az öt embert. Így kezdődött Rákosi Mátyás részéről az irányításom.

A Magyar Dolgozók Pártjában a gyanakvás és bizalmatlanság nemcsak Farkas Mihálynál volt meg, hanem Rákosi Mátyásnál is. Ez az igazság! És ezt elkendőzni, megkerülni vagy tovább elhallgatni nem volna méltó a KMP dicső múltjához, az 1919-es Tanácsköztársasághoz, a Magyar Dolgozók Pártjához!

Mert éppen Rákosi Mátyás mondta:

„A pártnak mindent tudni kell!” Ezért mindent úgy írok le, ahogy történt, mert „a pártnak mindent tudni kell”!

Mi az igazság?

A gyanakvás és bizalmatlanság Rákosi Mátyás részéről Rajk László iránt őrizetbe vétele előtt a következőkben nyilvánult meg:

1. 1947. decemberben, a pártban, a szobájában azt mondta: „Mit tudott ez a Rajk maguknál esténként 3–4 órát beszélni, amikor itt, a titkársági ülésen alig hallani a hangját? Igaz, itt nála képzettebb emberek vannak.”

2. 1947. december végén, telefonon a következőket mondta: „Miért nem lépteti elő magát ez a Rajk? Na, majd én elintézem, hogy maga altábornagy legyen!”

3. Rajk László belügyminisztersége alatt (amikor még a belügyhöz tartozott az ÁVH) 1946–48 között, több alkalommal a következőket mondta: „Nézze, én magával már közlöm, de maga még ne tudjon róla. Majd meg fogja kapni Rajktól is – mégis ő a belügyminiszter.”

4. 1948. májusban Rajk László a Szovjetunióba ment nyaralni. Rákosi Mátyás Kádár Jánost vele küldte (enyhén szólva), nem nyaralás céljából. Mi ez, ha nem kétkedés és bizalmatlanság a régi pártkáderekkel szemben?

5. 1949. április közepén, szobájában a következőket mondta: „Tudja, az ilyen hosszú, sovány, »mefisztószerű« emberek, mint ez a Rajk, rosszindulatúak, sötét lelkűek, gonoszak. Ezt már régen megírta egy görög filozófus, Arisztotelész.”

Ezek csak felszínre jött apróságok. Ha szándékomban volna memóriámat erre beállítani – úgy érzem – más dolgok is eszembe jutnának.

Mindez Rajk László őrizetbe vétele előtt történt.

Mi történt Rajk László őrizetbe vétele után?

Beria őrizetbe vétette Brankovot. Moszkvában kihallgatták. Brankov jegyzőkönyvét, amit Abakomov vett fel, Beria eljuttatta Rákosi Mátyáshoz. Rákosi Mátyás 1949. június végén, este ½ 11 órakor lakására hivatott. Íróasztala előtt Brankov moszkvai, orosz nyelvű jegyzőkönyvét – szóban – lefordította. A jegyzőkönyv szerint Brankovnak arról volt tudomása, hogy Mrázovicsnak, Jugoszlávia volt budapesti követének fel kellett volna keresni Rajkot. Rákosi Mátyás azt mondta: „Nézzenek utána, mert ez a találkozás biztosan megtörtént valahol, csak maguk nem tudnak róla.” Rajk László ekkor már 1 hónapja őrizetben volt. Ilyen találkozásnak nyoma sem volt.

1949. július elején, egyik reggel Szücs Ernő a következőket mondta: „Tegnap este az Öreg felhívott, téged keresett. Nagyon dühösen mondta, hogy lehet az, még mindig nem tudták megállapítani, hogy Mrázovics hol találkozott Rajkkal? Hát maguk küldték át az a jelentést, hogy Mrázovicsnak vidéken van egy szeretője. Ott kell keresni! Mert az olyan hely a legalkalmasabb az ilyen találkozásokra. Mrázovics csak közvetítő lehetett. Ott a két belügyminiszternek kellett találkozni. Csak maguk nem tudnak róla.”

Így mondta nekem Szücs.

Szűcs azután addig kezdte keresni, hogy eljutott Paksra, ahol Mrázovics szeretője, Tarisznyás Györgyi lakott.

Kételkedtem egy ilyen találkozásban. Nehezen tudtam elképzelni. Szücs kezdett Rajktól idevonatkozó jegyzőkönyveket felvenni. Rákosi Mátyásnak a pártban, egyik de. (az alacsony székben ültem) azt mondtam: „Vannak a vallomásokban részek, amit hitetlenül fogadok.” Rákosi Mátyás azt mondta: „Még az kell, hogy maga is kételkedjék. Majd tisztázódik!”

Jevdokimenkó szovjet ezredesnek, a Gorkij fasorban, az autóban, a Lövölde tér és a Városliget közötti részen, a Városliget irányába haladva panaszkodtam, hogy erőltetést látok. Megérkezett Belkin. 3 órát tájékoztattam Makarov ezredes jelenlétében a Boróka utcai házban. Kihangsúlyoztam, mit nem hiszek el. Belkin felírta. Belkin kezdett bejárni Rákosi Mátyáshoz. A jegyzőkönyvek gyártása megindult. Belkinnel legalább háromszor mondtam, én nem csinálnám, csak ha a párt főtitkára azt mondaná: „a párt érdeke”. Belkin azt válaszolta: „Így nem fejezheti ki magát”.

(Beküldtem egyszer Mindszenty jegyzőkönyvét olyan aláírással, hogy neve alatt c. f. volt. Rákosi Mátyás megkérdez te, mi ez a c. f.? Azt válaszoltam, „valami vallási marhaság”. „Nem! Ez nem vallási marhaság, hanem azt jelenti, egy szó sem igaz.” Visszamentem. Behozattam Mindszentyt [odahívattam Décsit, aki tud latinul]. Décsi jelenlétében megkérdeztem, a c. f. mit jelent. Mindszenty bevallotta, hogy kettős értelmezése van. Rákosi Mátyásnak igaza volt.)

Ezért csodálkoztam azon, ha a c. f.-ből, ami latinul volt, Rákosi Mátyás meg tudta állapítani, hogy nem igaz. Akkor hogy lehet az, hogy olyan óriási műveltséggel rendelkező, hatalmas marxista-leninista tudással felfegyverkezve, gazdag illegális ismeretekkel felszerelve, a konspirációs ismeretének birtokában, hihető ilyesmi, hogy Rankovics jugoszláv belügyminiszter illegálisan Magyarországra jön azért, hogy Rajkkal Pakson találkozzon?! Ilyent nem lehet komolyan elhinni olyan embernek, a) aki birtokában van a marxista-leninista elméletnek és óriási illegális tapasztalatokkal rendelkezik a nemzetközi munkásmozgalom terén; b) aki illegálisan dolgozott hosszú éveken keresztül, és ismeri a konspiráció törvényeit.

Miért? Egyszerűen azért, mert dekonspiráció esetén még mindig kevesebb baj származik abból, ha Rajk megy Jugoszláviába, mintha Rankovics jön Paksra. Ez bizonyításra nem is szorul.

Rákosi Mátyás felhívott telefonon és azt mondta: „Látja, ha elfogta volna Rankovicsot Pakson, Lenin-rendet kapott volna.” Azt válaszoltam: „Meg is érdemeltem volna.”

Kádár János (belügyminiszter volt) 1949. aug. elején, a Belügyminisztériumban azt mondta: „Tudod, Péter, sehogy sem mentek a fejembe ezek a jegyzőkönyvek. Nem tudom, hogy készülnek. Nem tudtam hinni bennük. Tele voltam kételkedéssel. Nem értettem, hogy lehet ez? Bementem az Öreghez, és az Öreg 1 ½ órán át meggyőzött engem, hogy minden így igaz. Ezért most már elhiszem.”

Farkas Mihály Farkas Mihály (Abaújszántó, 1904 – Bp. 1965) Nyomdász. 1921-től a csehszlovák kommunista ifjúsági mozgalom egyik vezetője, 1929–37 között a Kommunista Ifjúsági Internacionálé titkára. 1944 végén hazatért, nemzetgyűlési képviselő lett. Az MKP KV, majd a PB és a Titkárság tagja, 1946 végétől a párt főtitkárhelyettese. 1953 augusztusától az MDP KV titkára, 1948–53 között honvédelmi miniszter. 1955-ben a törvénysértő perekben játszott szerepe miatt kizárták a KV-ből. 1956. október 13-án letartóztatták és 1957-ben 14 évi börtönre ítélték. 1960. április 1-jén egyéni kegyelemmel szabadult, ezután kiadói lektorként dolgozott. azt mondta: „Révai írt Barviháról az Öregnek egy levelet, azt írja, nem hisz ezekben a vallomásokban.” („Szerencséje ennek a Révainak, hogy most nincs itthon, mert ő is le lenne fogva” – tette még hozzá.)

Kádár János őrizetbe vétele

1951. április végén, csütörtök du. ½ 5–5-ig beszélt Rákosi Mátyás Zöld Sándorral – lemondásáról. A PB megkritizálta. Másnap, péntek de. mint belügyminiszter lemondott. Minisztertanács után hazament, agyonlőtte feleségét, anyósát, két gyerekét, végül saját magát.

Búcsúlevelet hagyott. „Kedves Elvtársak! Tudom, mi vár rám és családomra. Minek várjam meg, hogy hosszú tortúra után legyen ez a sorsom? Inkább így fejezem be családommal együtt. Nem így képzeltem el a Kommunista Párt vezetését. Ez nem kritika, amiben részesültem, hanem halálban...” Ezzel a levél megszakadt. (A levelet átadtam Rákosi Mátyásnak.)

Még aznap, pénteken du. ½ 2 órakor telefonon utasított Rákosi Mátyás, hogy Kádár Jánost a du. folyamán vegyem őrizetbe. Később azt mondta: „Azért kellett Kádárt őrizetbe venni, mert ha megtudta volna Zöld öngyilkosságát, ő is öngyilkos lett volna.” Magas hely mondta: „Ilyesminek nem lenne szabad történni!”

Amikor átküldtem az ítéletekre a javaslatot, felhívott telefonon: „Ebben az ügyben csak ez az egy (Haraszti? – meg is kérdőjelezte) halálos ítélet lesz?”

Szücs Ernő halála

1950. októberben felhívott Rákosi Mátyás: „Bevallotta már ez a rohadék Szűcs, hogy provokátor volt?” „Nem” – mondtam. Erre rendkívül dühös hangon mondta: „A tűz égesse meg ezt a rohadék Szücsöt! Két napig éjjel-nappal úgy veresse, hogy ropogjanak a csontjai!” – Továbbadtam Farkas Vladimirnek, Károlyi Mártonnak. Ők úgy megverették, hogy Szücs Ernő belehalt.

Miért lettem őrizetbe véve?

Mert aláírtam Moszkva részére egy óvó levelet. Mi volt a célja? Jelezni időben, hogy baj készül. A Rajk-ügyben erőltetés folyik. (Szücs belekevert elvtelen dolgokat is.) Engem jó szándék vezetett.

A levél aláírásommal 1949. nyár derekán jutott ki Moszkvába. 1953. január 2-án, este 6 órakor került – Berián keresztül – Rákosi Mátyás kezébe. Ezért lettem 24 óra múlva kegyetlen módon a becsületes kommunista Simon Jolánnal együtt őrizetbe véve. Ez az aláírás több ember életébe (Szaberszki, Juhász, Susztig stb.), mérhetetlen fájdalomba, kínba, szenvedésbe, testi-lelki gyötrelembe, könnybe, megaláztatásba került.

De elégtételt kaptam azzal, hogy a Szovjetunió (volt) budapesti nagykövetének (Puskinnak) helyettese, Tyiskov tanácsos Moszkvából bejött hozzám a Konti utcai fogházba (erre még nem volt példa), ahol 3 fő kérdése volt:

1. Igaz, hogy 1931 óta tagja a pártnak?

2. Igaz, hogy 1932-ben illegálisan, kongresszusi küldött volt Moszkvában?

3. Igaz, hogy a háború alatt majdnem 3 évig illegálisan itthon dolgozott?

Felírta. Kivitte Moszkvába. Jólesett.

És jólesett az is, hogy Gerő Ernő bejött hozzám (mert erre sem volt még példa).

Befejezésül legyen szabad Simon Jolánról néhány sort írnom. Sok fájdalom, keserűség, megalázás érte. Most gyári munkás. Szorgalmas, becsületes. Már 1928-ban tagja volt a pártnak. 1929–30-ban 16 hónapi börtön alatt, mint 22 éves fiatal lány, magánzárkában vett részt a 15 napos országos nagy éhségsztrájkban. (Ez alatt az idő alatt 11 kg-ot lefogyott.)

1932-ben, 34-ben újra bebörtönözték. Majdnem minden évben prevencióra bevitték.

1940–41-ben a Szovjetunió dicséretéért 9 hónapra leinternálták.

A rendőrségen egyik veséjét leverték.

A csendőrségen kezét-lábát feketére verték.

De Simon Jolán hű maradt a párthoz, a nemzetközi munkásmozgalomhoz. És most nem érdemli meg a becsületes múltú Simon Jolán, hogy párttag legyen?

Fáj. Nagyon fáj.

Végül. 1953–54–55-ben írtam a szovjet tanácsadónak, hogy szovjet emberrel szeretnék beszélni. Háromszor nem ettem 3–4 napig (levelem elakadt).

1955. szeptember végén írtam Gerő Ernőnek. A levél 5 napon keresztül bejárt „ungot-berket”. A 6. napon Halustyik Mihály százados elővezettetett és emelt hangon a következőket mondta:

„Magának nincs joga írni! Már meg mondtam!” És ezzel előttem a Gerő Ernő részére írt borítékot darabokra összetépte. Miért nincs nekem jogom Gerő Ernőnek – aki a Konti utcai fogházban bent volt nálam – az igazat megírni?

Kérelem a Pártbizottsághoz.

Az írásban szovjet állampolgárok levelei is szerepelnek. Kérek egy példányt átadni a Szovjetunió Kommunista Pártjának.

Köszönöm, hogy a Pártbizottság meghallgatott.

Budapest, 1956. július 10-én.

Péter Gábor

életfogytiglanra elítélt