Ugrás a tartalomhoz

História 1991-056

Glatz Ferenc , Gergely Jenõ , Balogh Margit , Rosdy Pál , Csohány János , Benda Kálmán , Balogh Júlia , Szigeti Jenõ , Katz, Jakob , Ólmosi Zoltán , Balogh Margit , Varga György, T. , Gergely Jenõ , Glatz Ferenc , Havas László , Held József , Stark Tamás , Glatz Ferenc , Fodor István , Vörös Károly , Lakner Judit , Dózsa Katalin, F. , Maróti Egon , Vass Henrik , Kovács Éva , Sándor Pál , Borus József , Péter Katalin

História

5. fejezet -

Református reformprogram. Országos Református Lelkészegyesület, 1918–1925

CSOHÁNY János

Református reformprogram

Országos Református Lelkészegyesület, 1918–1925

1907-ben született meg, évtizedekre visszanyúló szervezési kísérletek eredményeként, a magyar református lelkészek egyesülete. Alapszabályából tájékozódhatunk céljairól: „Az Országos Református Lelkészegyesület célja a magyarországi ref. lelkészeknek egy szerves testületté egyesítése, és különösen az egyházi társadalmi munka felkarolás által a református egyházi élet valláserkölcsi és anyagi felvirágoztatása, a kálvinista öntudat ébresztése, fejlesztése és terjesztése. Az egyetemes felvilágosodás és nemzeti haladás nagy érdekének előmozdítása és végül a lelkészek különös, úgy erkölcsi, mint anyagi érdekeinek előmozdítása…”

A kiegyezést követően mozgalom indult a lelkészek között, hogy olvasóköröket, népkönyvtárakat, népbankokat, szövetkezeteket szervezzenek egyháztagjaiknak. Számos helyen eredményre is vezettek e törekvések.

A reformáció 400. évfordulójának esztendejében (1917) határozott úgy az Országos Református Lelkészegyesület, közkeletű nevén az ORLE, hogy „a szociális, kulturális, politikai és gazdasági kérdések megoldására egységes munkaterv megállapítása szükséges”. Csikesz Sándor ügyvezető titkár, csányoszrói lelkipásztor, akkor tábori lelkész kapott megbízást a program tervezetének elkészítésére. A következő évben (1918) a lelkészegyesület szakértői, majd szélesebb körű bizottsága tárgyalta meg és fogadta el azt. „A református Egyház fennállása óta ez volt az első eset, hogy egyházunk vezető szakemberei összeültek – olvassuk a program tájékoztatójából –, hogy az egész magyar nemzeti életet a kálvini keresztyénség szemüvegén át tekintsék.” A programot 3000 példányban kinyomatták, de szétküldése előtt kitört a forradalom. „A kommunisták… szervezeteik elhelyezésére hatalmukba ejtették a konventi épületet is, s az »Egységes program« összes ott talált példányait megsemmisítették. Az egész műből csak pár korrektúra példány maradt meg az ORLE levéltárában.”

1925-ben Kecskeméten tartotta közgyűlését az ORLE, ahol elfogadta az ismét kinyomatott 1918. évi programot. A mű előszavában Baltazár Dezső püspök, az ORLE elnöke így méltatta azt: „Minden közkérdést a keresztyénség, illetve a kálvinizmus és a magyar nemzeti érdek kombinált mérlegére helyezett; ami annyival kevésbé volt nehéz, mert egyik cél szolgálata a másik cél szolgálatát is jelenti a történelem tanúsága szerint… Minden felvetődő közkérdésben meg kell találniuk az állásfoglalás keresztyéni és magyar nemzeti kritériumát. Ezek a kritériumok sokkal magasabb régió álló csillagai, semmint fényükre a pártpolitikai különbség a legkisebb módosító árnyat is vonhatná… Nem politizálás ez, hanem a keresztyén kálvinista életelvnek a gyakorlat kazuisztikájára való alkalmazása.”

Állami adminisztráció

A programot az ORLE alkotta ugyan, de az egész magyar reformátusság programjaként fogalmazta meg. Messze túlmutat tehát a lelkészek rétegérdekein. Négy részre tagoltan, az elsőben a magyar államiságra, adminisztrációra, törvényhozásra vonatkozó általános elveket, a másodikban kulturális, a harmadikban szociális, a negyedikben gazdasági programot fogalmaz meg az írás.

Az első részben a magyar független nemzeti állam tökéletes kiépítését, az alkotmányos királyság, a magyar szent korona országainak csorbítatlan fennmaradását, együvé tartozását, a magyar nemzeti szupremácia fejlesztését kívánja.

Az adminisztráció terén a vármegyék és járások arányosítását óhajtja, külön közigazgatási bíráskodást, haladottabb igényeknek megfelelő községi és városi törvényt, választójogot a magyarul beszélni és írni tökéletesen tudóknak, a képviselői összeférhetetlenség kiterjesztését a főrendiházra, a kétkamarás törvényhozás gyökeres reformjáig főrendiházi tagságot öt református püspöknek és öt főgondnoknak.

Óvoda, általános iskola, egyetem

A kulturális program tanügyi terveinek elején az analfabétizmus gyors felszámolására ad praktikus tanácsokat. Aránylagosan a reformátusok között lévén legkisebb az analfabétizmus, annak megszüntetésére tíz évet tart szükségesnek. A népoktatási intézetek sorában református óvodát sürget minden helyre, ahol legalább 30 református óvodaköteles van és nincs sem állami, sem magyar felekezetközi községi, sem református óvoda. Ugyanez a kritériuma a református elemi iskolák létesítésének. Részletezi, hogyan kell érvényesülnie a református valláserkölcsi nevelésnek tantárgyanként. „A történelem emelje ki, hogy a kálvinizmus érdeke mindig egy volt a magyar nemzet érdekével és viszont. Egyháztörténelmet és világi történelmet együtt és nagyobb óraszámban kell tanítani. Földrajzban különösen kiemelni a protestáns országok fejlettségét, mely a prot. lélek harmonikus fejlődésének, szigorú erkölcsi felfogásának eredménye… Az alkotmánytanban kimutatni, hogy a kálvinista Erdély, s a magyar kálvinista egyházalkotmány nevelték naggyá a népalkotmány gondolatát.” A képzés legyen körültekintő és rendkívül gyakorlatias, fejlessze a tanuló öntevékenységét. Az iskolai könyvtár és a jutalomkönyvek a nép jó könyvekkel ellátását szolgálja. A református tanító vállalja a községi mintakert, faiskola, zöldségüzem vezetését.

Egyházmegyénként legalább egy polgári fiú- és leányiskolát lát jónak, lehetőleg internátussal. A tanító-, tanítónő- és tanárképzés ügye a program szerint legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a lelkészképzésé. Egyházkerületenként legkevesebb két-két tanító- és tanítónőképző, továbbá egy-egy óvónőképző kell internátussal és konviktussal. A tanítók evangélista-, a tanítónők diakonissza-lelkületűek és vallási felkészültségűek legyenek. Létesüljön polgári iskolai tanerőket képző intézet és tanítóképző intézeti tanárokat kibocsátó iskola. A tanítóképzést lehetőség szerint ingyenessé kell tenni.

A szakiskolák sorában minden egyházmegye igyekezzék egy földmívesiskola és egy református tanoncotthon szervezésére. Szükséges legalább öt felsőkereskedelmi iskola mind a fiúk, mind a leányok részére. A jegyzői tanfolyamot minél több református ifjú végezze el.

A középiskolák sorában a reáliskoláknak és a leány-középiskoláknak a fontosságát hangsúlyozza. Internátusok és konviktusok működjenek lehetőleg minden középiskola mellett és bennük minél több ingyenes helyet biztosítsanak. „Egyetlen tehetséges, magát képezni vágyó kálvinista fiúnak sem szabad letörnie szegénysége miatt. Köztudatba kell oltani az óriási felelősségérzetet, hogy a magyar középosztály felfrissítésére hivatott szellemi tényezők legértékesebb része a mi soraink közül kerül ki… Református középiskolát csak akkor érdemes fenntartani, ha öntudatos, művelt, kálvinista valláserkölcsi jellemeket tud formálni, kik a kálvini világnézet kiforrott harcosaivá lehetnek. (Hit, tudás és erkölcs hármasa.) E végből a vallásoktatásnak feltétlenül nagyobb teret kell szentelnünk.”

Az egyetemek mellé református tanárképzőket sürget az irat, kétharmad részben ingyenes helyekkel. (Ez 1925-ben Debrecenben megvalósult.) A lelkészképzés váljék ingyenessé internátussal és konviktussal együtt. Külföldi mintára legalább két segédlelkészi szeminárium alapítását javasolja, hogy a segédlelkészi vizsgát tett lelkészjelöltek a lelkészi oklevél megszerzéséhez szükséges két gyakorlati évük egyikét ilyen szemináriumban tölthessék. Ilyen intézmény azóta sem alakult a református egyházban Magyarországon. Ébren tartandónak tekinti a program egy teljes református egyetem tervét.

A kulturális rész keretében a református tanügy ismertetését követően az egyházról olvashatunk. Az egyházalkotmány változtatását, a gyülekezetek új berendezését, egyházi sajtó, könyvkiadás, egyházművészet, könyvtár, sajtóiroda, a teológia és egyéb tudományok művelése ügyét tárgyalja a munka. Az állam kultúrpolitikájában ingyenes gyermekvédelmet és oktatást követel az ORLE az óvodától az egyetemig. Az államra veszélyes iskolák államosítását, bizonyos tantárgyak magyar nyelvű oktatását a nemzetiségi iskolákban is. Gondolat-, sajtó- és egyesülési szabadságot minden állampolgárnak. Szabad egyházat szabad államban és az 1848:XX. tc. mielőbbi megvalósítását.

Szociális program

„A jövő nemzedékért” címmel az anyavédelem, csecsemővédelem, lelencügy, árvaügy, ifjak, leányok gondozása keretében a református egyháztól és az államtól elvártakat találjuk. Ingyenes orvosi kezelés az igazolt szegényeknek, modern anya- és csecsemővédelem, lelenc- és árvaügy. Legyen az év második vasárnapja gyermekek vasárnapja és nyáron még egy gyermekünnep. Lelenc- és árvaházak az egykéző vidékeken állítandók fel, hogy a gyermektelen szülők könnyebben fogadhassanak örökbe gyerekeket.

„A jelenért” című fejezet tárgyalja a felnőttekkel való törődést. Az aggok, betegek gondozását kötelező állami munkásbiztosítással, menhelyek létesítésével tartja megoldhatónak, ide érti a hadirokkantak gondozását is. Mindebből a reformátusságnak ki kell vennie a részét. Legyenek református kórházak diakonissza ápolónőkkel. Az állam, a törvényhozás és az egyház szegénygondozási feladatait ismerteti az írás. Cél az, hogy kálvinista koldus ne legyen. Táplálék, lakás, ruházat, munka, szórakozás, pihenés, az egyén jogainak védelme, népegészségügy, népesedéspolitika kap beható és modern megvilágítást. Az államtól a rászorulóknak ingyenes jogszolgáltatást, gyógykezelést követel, a koldulás általános eltörlését, hogy ne kényszerüljön arra senki. A nemzetiségi polgártársaknak pedig olyan szociális politikát, amely közelebb hozza őket a közös hazánkhoz.

Földkérdés, kisipar, munkásvédelem

A gazdasági program a földkérdéssel foglalkozik a legbővebben. Földdel való ellátást követel a földművelőknek, progresszív adózást, kisajátítást, telepítést, adják kishaszonbérletbe a református egyházi földek egy részét. A hitbizományokat korlátozzák. Szakoktatással, szövetkezetekkel, kölcsönökkel, utakkal, gépekkel, csatornázással segítsék a mezőgazdaságot. Létesüljenek munkástelepek kedvezményes lakásokkal. Kívánja a háziipar felkarolását, a kisipar fokozott védelmét, szövetkezetek létesítését, a nagyipar törvényi szabályozását, a szigorú munkásvédelmet, lehetőség szerinti ipari autarkiát. Az ipari munkásság szervezkedésének jogosságát elismeri az irat, és támogatásáról biztosítja. Az ateizmus és anarchia érdekében történő izgatást viszont tilalmazandónak és meggátlandónak nyilvánítja. A kereskedelem és a tőke szerepét a biztonság és népboldogítás szemszögéből vizsgálja. A reformátusság kellő arányban részesüljön a kereskedelemben. A közvetítő kereskedelem árdrágító hatásának kiküszöbölésére beszerzési és értékesítési szövetkezeteket lát szükségesnek a református falvakban. A kisemberek hitelhez juttatását, takarékoskodásának előmozdítását ajánlja községi és egyházi takarékpénztárak által.

*

Egy program annyit ér, amennyit abból megvalósítanak. Az ORLE által 1918-ban és 1925-ben meghirdetett magyar kálvinista program valóban átfogó volt. Lényeglátóan mutatott rá a teendőkre, és 1925 után is nyomon lehet követni azt, hogy a reformátusság munkálkodott annak megvalósításán és számos pontját meg is valósította. A trianoni Magyarország lakosságának 21%-át kitevő reformátusság viszont nem volt abban a helyzetben, hogy minden kitűzött programpontját megvalósíthatta volna. A II. világháború után pedig hamarosan olyan időszak következett, amelyben a hatalom birtokosai ezt a programot veszélyesnek ítélték és 1949-ben magát az ORLE-t is feloszlatták.