Ugrás a tartalomhoz

História 1986-034

Varga J. János , Köpeczi Béla , Hegyi Klára , Szakály Ferenc , Domokos György , Perjés Géza , Domokos György , Czigány István , Fodor Pál , Domokos György , Hegyi Klára , Domokos György , Benczédi László , Domokos György , Rázsó Gyula , Domokos György , Heckenast Gusztáv , Vanyó Tihamér , Domokos György , Várkonyi Ágnes, R. , Barta János, ifj. , Fodor Pál , Szakály Ferenc , Szalmási Pál , Haraszti György , Várkonyi Ágnes, R.

História

10. fejezet -

Janicsárok, szpáhik

DOMOKOS György

Janicsárok, szpáhik

A török hadsereg esetében bizonyosat csak a reguláris erők felszereléséről tudunk mondani. A török elitgyalogság, a janicsárok egy 18. századi mű szerint kétféle fegyverzettel, egy részük flintával, más részük íjjal harcolt. Természetesen mindegyiküknek volt szablyája is. Lőfegyvereik igen jók, ismerik és használják az egyenes huzagolású puskacsöveket, ami Nyugat-Európában még csak a vadászpuskáknál fordul elő. Ez bizonyos fokig megkönnyítette a töltést, mivel a csőbe nyomott golyó mögül a levegő a huzagokon gyorsabban kiáramlott. Az előrecsomagolt lőszer hiánya ugyanakkor lassította tevékenységüket. A puskacsövek anyaga a német flintákénál jobb volt, így több lőport lehetett beléjük tölteni, ami a kisebb kaliberrel együtt nagyobb hatótávolságot eredményezett. Az alátámasztó villát nem használták.

A reguláris török lovasság, a szpáhik fő fegyvere a szablya, amely a magyar szablyánál nagyobb ívben görbített, pengéje a hegye felé kiszélesedő. Emellett leginkább lándzsával és íjjal harcoltak, lőfegyverrel aránylag kis százalékuk rendelkezett. Az íjak hatásos lőtávolsága 250-300 lépésnyire terjedt.

A török katonaság felszereléséről, fegyvernemre való tekintet nélkül, a következők mondhatók el:

A pisztoly meglehetősen ritka jószág, s még ennél is kevesebbszer találkozhatunk a törökök kezében az európai típusú karddal. A török lőfegyvereken az ún. spanyol závárokat alkalmazták, amelynél az alkatrészek a fedőlemez külső oldalára kerültek (nyugaton a francia típus az általánosabb, amelynél az alkatrészek a fedőlemez alatt vannak). A török katonák ismert fegyvere a handzsár (rövid kés) és a jatagán (hosszú tőr, szétálló végű markolattal ).

A török harcosok testük védelmére csúcsos, tarkóvédővel ellátott sisakot, emellett leggyakrabban sodronypáncélt viseltek. A „Küraß”-hoz hasonló vértet ismerték ugyan, de kevésbé alkalmazták. Használtak továbbá kis kerek fém- és nagyobb fa- és nádpajzsokat is.