Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

PÓTÓ János

„Lehetőleg ne publikáljanak!”

Tudomány, éberség, cenzúra – 1949-ben

A Magyar Tudományos Tanácsot (MTT) 1948 augusztusában alapították azzal a feladattal, hogy a polgári, „reakciós” Akadémia ellenében kommunista vezetésű hatóságként irányítsa a Magyarországon folyó tudományos kutatásokat. Élén a létrehozását elrendelő törvény szerint elnök és elnökség állt, három szakosztályát (társadalomtudományi, természettudományi, műszaki) pedig politikai megbízhatóság alapján kiválogatott tudósok alkották. Csakhogy az elnökség a Tanács fennállása alatt sohasem ülésezett, a szakosztályok pedig csupán ajánlásokat tehettek a megvitatásra kiosztott tudományos kérdésekben, soha, semmiben nem döntöttek. Az MTT valódi vezetője a Párt-kollégium volt (amit a törvény meg sem említ), élén Gerő Ernővel. A tényleges munka pedig a szakosztályok helyett a Tanács Titkárságán folyt, aminek csak MDP-tagok lehettek a munkatársai. A Titkárság vezetője Alexits György matematikus volt, helyettese pedig Erdős Tamás biológus.

Az MTT 1949 februárjában kezdte meg tényleges tevékenységét, s mivel „tudományos minisztérium”-ként az összes kutatásra fordítható pénzzel kizárólag a Tanács rendelkezett, hamar maga alá gyűrte a kutatóintézeteket, levéltárakat és múzeumokat, az ország összes tudományos intézményét. Kivéve az Akadémiát, amit elszigetelt, „takarékra állított”, hiszen kimondott célja az Akadémia „lassú meghalasztása” volt. Akkor fordult a Tanács az Akadémia felé, mikor a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának küldöttei hivatalosan közölték a Tanács vezetőivel, hogy „a Szovjet Akadémia minden elvtársi együttérzés mellett sem ismerheti el a Tudományos Tanácsot Magyarország reprezentatív tudományos szervének, hanem, akarva nem akarva, kénytelen az Akadémiát annak elfogadni, és ettől az álláspontjától nem térhet el”. Ekkor az MTT változtatott addigi politikáján, s az Akadémia szervezetének centralizálása és a tagság erőteljes megrostálása után beolvadt az Akadémiába. Ebből a frigyből született 1949 decemberében a „szovjet típusú” Akadémia, amelybe a Tanács hozományként a demokratikus centralizmus elvét, a bürokratikus Titkárságot és a hatósági jogkört hozta, az Akadémia pedig hajdani presztízsét és nevét.

E folyamat kellős közepén, 1949 júliusában keletkeztek az alábbi dokumentumok. Július 28-án a Világ című napilap címlapján számolt be egy új magyar felfedezésről, ami rövid levélváltás után elvi állásfoglalásra készteti a Pártkollégium vezetőjét, Gerő Ernőt. Az 5. dokumentum azon részéhez ugyanis, ahol Alexits a következőket írta: „Elvileg eldöntendő az a kérdés, hogy egyáltalán kívánatos-e, hogy tudósaink nyugati lapokban publikáljanak”, Gerő a margóra a következőket jegyezte fel: „Lehetőleg ne publikáljanak!”

Az illusztrációként közölt dokumentum a konkrét ügyhöz nem kapcsolódik, a témakörhöz viszont igen. „Tudományos” kutatásról szól ez is, miközben megmutatja, hogy a Rajk-per előkészítő szakaszában mi mindennel foglalkozott még Gerő Ernő amúgy mellesleg, s egyben jelzi: a szocializmus „esőcsináló mágusai” mennyire hittek abban, hogy a szocializmusban minden lehetséges, hogy a természet leigázható, hogy az új rend nem ismer korlátokat – s itt mégis belebotlottak egybe.

Az alábbi dokumentumok az MTT levéltári iratanyagában maradtak fenn.*

DOKUMENTUMOK

1. Vági Andor: Világraszóló magyar találmány a sertésorbánc elleni ojtóanyag

A nagytétényi sertéshizlalda mintaszerű intézmény. A sok ezer sertés ellátása, hizlalása szigorúan tudományos szempontok figyelembevételével történik itt. A hizlalda korszerű laboratóriumában világraszóló magyar találmány kísérletei közelednek a befejezés felé. Dr. Manninger Rezső egyetemi tanár, a híres állatgyógyász felfedezte a sertésorbánc ellen[i] ojtóanyagot. Az új szer a sertést az egész életén keresztül immúnissá teszi a veszedelmes járvány ellen. Nemrégen még mesterségesen sem tudták előidézni a sertésorbáncot. Manninger professzor megtalálta azt a baktériumtörzset, amellyel bőrorbáncot vagy általános orbáncot lehet előidézni. A felfedezett új eljárással alumínium-hidroxid adagolásával úgy lehet kezelni ezeket a baktériumtörzseket, hogy az élő sertés szervezetébe beojtva csak enyhe megbetegedést okoznak. A beteges állapot úgyszólván észrevétlenül zajlik le, de a sertés az orbánc ellen védetté válik. Ez az ojtási módszer az első a világon a sertésorbánc elleni védekezésben. Ez ideig hetekig, legfeljebb három hónapig tudták védetté tenni a sertéseket. [...]

[A cikk a továbbiakban egyéb kutatásokkal és találmányokkal foglalkozik, melyeket a sertéstelep kutatói és munkatársai fejlesztettek ki.]

Megjelent: Világ, 1949. július 18. 1. old.

2. M. T. T. Erdős Tamás elvtársnak

Kérek jelentést arról, hogy mi igaz az újságokban megjelent hírből, mely szerint Manninger professzor felfedezte a sertésorbánc ellenszérumát.

Gondoskodni kell arról, hogy máskor az ilyen közlések csakis a MTT hozzájárulásával kerülhessenek nyilvánosságra.

VII. 27-én**

Gerő

[Autográf, noteszből kitépett lap. Hátoldalán ceruzás feljegyzés: „Jelentés ment. Biacsi küldte a mellékletet.”]

** A dátum téves. A cikk 28-án jelent meg, a levél tehát 28-án vagy 29-én íródott.

3. Feljegyzés Erdős Tamás elvtárs részére

A „Világ” f. évi július hó 28-i „Világraszóló magyar találmány a sertésorbánc elleni oltóanyag” c. Vági Andor szerkesztő tollából megjelent cikkel kapcsolatban a helyzet a következő:

A közlemény címe újságírói túlzás, mert a sertésorbánc elleni oltóanyagot (vaccinás oltás) már Pasteur felfedezte. Ezzel az oltóanyaggal azonban csak igen rövid ideig tartó védettséget lehet biztosítani. Manninger professzor legújabb, még befejezetlen vizsgálatai, amelyekről a Mezőgazdasági Tudományos Központ legutóbbi állategészségügyi értekezletén beszámolt, igen biztató eredményeket adtak. Az eddigi eredmények alapján remélhető, hogy az egyik legfontosabb, illetve legnagyobb károsodást okozó sertésbetegség ellen az eddiginél sokkal tökéletesebb oltóanyag áll majd rendelkezésre. Természetesen Manninger professzor kísérletei* még nem közlésre érettek, ezért helytelen volt, hogy a „Világ” Manninger professzor tudta és engedélye nélkül a nagytétényi Állategészségügyi Hivatal szakembereitől baráti beszélgetés során szerzett adatokat kiszínezve közölte.

Mind a cikk szerzője, mind pedig a nagytétényi Állategészségügyi Hivatal szakemberei a legszigorúbb utasítást kapták tőlem, hogy a jövőben ilyen befejezetlen kísérletekről beszámoló, az eredményeket felnagyító, a Tudományos Tanács tudta nélkül megjelenő cikk nem jelenhet meg.

Budapest, 1949. július 30.

(Biacsi Imre)** Melléklet:

A „Világ” 1949. júl. 28-i száma.

[Gépelt feljegyzés, kézzel aláírva.]

* Alexits az „ezért” szót töltőtollal kétszer aláhúzta és a margóra a következő megjegyzést írta: „Nem csak ezért! Alexits”. Kiemelés az eredetiben.

** Biacsi Imre az MTT Titkárságának munkatársa.

4. Feljegyzés Gerő Elvtárs számára

A Pártkollégium határozata alapján annak idején felkértem a Miniszterelnökség sajtó-osztálya akkori vezetőjét, Rosta Endrét, közölje az összes magyar újságokkal, hogy tudományos kutatásra vonatkozó cikket csupán akkor adhatnak ki, ha legalább annak tartalmát, szükség esetén azonban teljes szövegét is telefonon közlik a Magyar Tudományos Tanács titkárságának vezetőjével.

Úgy látszik, Rosta ezt az intézkedést elszabotálta. Így jelenhetett meg a Világban a mellékelt közlemény.

A mai napon ismételten és nyomatékosan közöltem a sajtó-osztállyal fenti intézkedés sürgősségét és fontosságát. Határozott ígéretet kaptam, hogy az e heti osztályértekezleten a javasolt intézkedést megbeszélik, és a sajtónak megfelelő utasítást adnak ki. Remélhető, hogy ezzel az ostoba és néha rosszindulatú cikkek megszűnnek, annál is inkább, mert a sajtó-osztály közölte velem, hogy már kiadtak egy rendelkezést, amely szerint találmányokra vonatkozó cikket engedély nélkül egyáltalában nem közölhetnek.

Budapest, 1949. július 30. Alexits György L. VIII. I-[j]én Gerő

[Gépelt feljegyzés, autográf aláírás és láttamozás.]

5. Tudósaink napi- és hetilapjainkban megjelenő cikkei

A közelmúltban ismételten előfordult, hogy tudósaink a napilapokban olyan cikkeket közöltek, mellyel akarva, nem akarva, nemkívánatos adatok jelentek meg a nálunk folyó tudományos munka részleteiről. Kidolgozandó egy eljárás, mellyel ezt el tudjuk kerülni.

Javasoljuk, hogy minden tudományos természetű cikk a napilapok és hetilapok szerkesztőségein keresztül a Tudományos Tanács Titkárságához kerüljön elbírálás végett. Nem tartjuk célszerűnek azt, hogy tudósainknak megtiltsuk, hogy engedélyünk nélkül a lapokban nyilatkozzanak, ellenben valószínűleg különösebb akadály nélkül megoldható az, hogy maguk a lapok szerkesztőségei adják át a cikkeket lektorálás céljából.

Belföldi tudományos cikkek

Az előbb említett veszély a tudományos cikkek vonalán is fennáll. Könnyen megtörténik, hogy valamely tudós, akarva-akaratlan, valamely belföldi tudományos lapban közöl olyan cikket, mely adatainak publikálása nem kívánatos.

Javasoljuk, hogy a követendő eljárás kidolgozására a Kollégium küldjön ki egy bizottságot, és határozza meg a követendő szempontokat.

Külföldi lapokban írott tudományos cikkek

Még bonyolultabb a helyzet azon cikkek tekintetében, amelyeket tudósaink külföldi tudományos lapokban írnak. A helyzet az, hogy tudósaink jó részét nem elégíti ki a belföldön való publikálás. Belföldön ugyanis, ha cikkeiket magyarul jelentetik meg, csupán egy szűk réteg tudja felhasználni és megismerni. Belföldön idegen nyelven megjelenő lapjaink jó részénél pedig fennáll az a veszély, hogy annak publicitása külföldön igen csekély, és tudósaink nagy része fél attól, hogy tudományos eredményeit ilyenformán eltemeti. Ezért tudósaink jó része még ma is előszeretettel publikál külföldi, főleg nyugati tudományos folyóiratokban – ha erre módja van.

Ennek az eljárásnak nem az a legfőbb veszélye, hogy nemkívánatos adatokat publikál (mert hiszen ez a veszély akkor is fennáll, ha belföldi lapban ír), hanem az, hogy e tudományos lapokhoz és azok szerkesztőségéhez, sőt gyakran egy-egy szerkesztőségi taghoz fűződő személyes kapcsolat az illető tudóst a nyugati tudomány járószalagjára fogja.

Elvileg eldöntendő az a kérdés, hogy egyáltalán kívánatos-e, hogy tudósaink nyugati lapokban publikáljanak.*** Ha igen, kidolgozandó egy olyan eljárás, mellyel egyrészt ellenőrizni tudjuk a cikkek tartalmát, másrészt valamilyen módon mentesíteni tudjuk őket a nyugati lapszerkesztőségek ideológiai befolyása alól.

Ha nem kívánatos a nyugati lapokban való publikálás, akkor kidolgozandó valamilyen eljárás ennek megakadályozására.

[Gépelt feljegyzés, datálatlan, aláírás nélkül. Az írógép ritka (kis kapitális) betűtípusából és a szöveg stílusából következtetve biztosan állítható, hogy a feljegyzést Alexits György készítette Gerő Ernő számára.]

*** A margóra e mondat mellé Gerő Ernő a következő kézírásos megjegyzést írta: „Lehetőleg ne publikáljanak!”

Az iratok előhelye: Magyar Tudományos Akadémia Levéltára, a Magyar Tudományos Tanács iratai, 2. doboz 2. dosszié, ill. I. doboz 7. dosszié.