Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

FIGYELŐ

GALICKIJ, V. P. (Szovjetunió)

Hadifoglyok a Szovjetunióban 1941–1945

A Szovjetunió az elmúlt 45 évben szigorúan elzárkózott a területén élt hadifoglyokra vonatkozó iratok kiszolgáltatásától. Most jelent meg az első olyan közlemény a Szovjetunióban, amely levéltári anyagok alapján közöl iratokat. Szerkesztőségünk V.P. Galickij munkájából közli a legfontosabb részleteket. (Megjelent: Vojennoisztoricseszkij Zsurnal, Moszkva 1990. szept.) A következő számban közölni fogjuk a magyar történészek számításait a Szovjetunióban hadifogságban éltek adatairól. (A szerk.)

A Hitler által 1939 szeptemberében kirobbantott II. világháború és különösen a fasiszta Németország Szovjetunió elleni agressziója két ellenséges koalícióra osztotta a világot, melyek mindegyike azt állította, hogy ebben a háborúban a jog, az igazság és erkölcs teljes egészében az ő oldalán áll. A világháború sohasem látott méreteket öltött és az abban részt vevő országok népeinek megsemmisítésével fenyegetett.

Ez a körülmény valamennyi hadviselő országban óhatatlanul visszahatott a hadifoglyok helyzetére, így többek között a nemzetközi gyakorlatban kialakult és a hadifoglyokkal mint a fegyvertelen harcossal kapcsolatos magatartás – a hadifogolynak joga van ahhoz, hogy a fogva tartó ország megfelelő körülmények között tartsa őt – jelentős változásokon ment át, néhány esetben a hadifoglyokkal való törődést szabályozó nemzetközi konvenciók megsértésével járt együtt. E tekintetben nagy jelentőségű az a tény, hogy a harcoló feleknek az óriási létszámú katonaság és polgári lakosság ellátása mellett szintén óriási tömegű hadifogoly tartását és anyagi ellátását kellett biztosítania, mégpedig olyan körülmények között, amelyek megfelelnek a saját katonaság ellátási feltételeinek is. Ez azonban gyakorlatilag megvalósíthatatlanná vált.

A hadviselő országok saját hadseregüket sem voltak képesek ellátni megfelelő helyiséggel, öltözettel és élelmezéssel. Természetes, hogy a hadifoglyokat a maradék-elv alapján látták el, amely elvet a legnagyobb mértékben a fasiszta Németország alkalmazta. Erről eléggé részletesen írt Christian Schtrait nyugatnémet kutató a Katonáknak nem tekintendők. A Wehrmacht és a szovjet hadifoglyok, 1941–1945 (Stuttgart, 1978) c. könyvében. A Szovjetunióban a hadifogoly-probléma legakutabbá 1942 második felében vált, amikor az ellenséges katonákat a szovjet hadsereg tömeges méretekben kezdte foglyul ejteni.

A hadműveleti események menetének tanulmányozása a szovjet–német fronton 1941. június–1945. május között azt mutatja, hogy a fasiszta Németország és szövetségesei (Magyarország, Románia, Finnország, Olaszország stb.) hadifoglyainak száma, akiket szovjet csapatok fogtak el, fokozatosan növekedett a Németország felett aratott győzelem közeledtével. 1941. augusztus 1-jén a SZU NKVD Hadifoglyokkal és Internáltakkal Foglalkozó Főigazgatóságának hadseregbeli fogadópontjain 2385 ellenséges hadifoglyot fogadtak. 1941. augusztus 10-én a szovjet hátországi lágerekben 1990 hadifoglyot tartottak, akik közül 1016 volt a román és 974 a német. Ugyanezen év augusztus 20-án a hadseregbeli fogadóhelyeken valamennyi frontról 4018 ellenséges hadifoglyot vettek át, augusztus 31-én 5093, október 1-jén a fogadóhelyeken keresztül már 6681 fő haladt át. A hadifoglyok számának összesítése 1942 folyamán az átvevő helyek adatai szerint azt mutatja, hogy a harcoló csapatok csupán novemberben és decemberben több mint 70 ezer hadifoglyot adtak át a fogadóhelyeknek, 1943 januárja–februárja során pedig már több mint 150 ezer főt.

Figyelembe véve a kialakult helyzetet, a Szovjet Hadsereg Hátországi Parancsnoksága 1943. február 4-én kiadott utasítása alapján a Honi Hátországi Parancsnok utasítást kapott Sztálingrád körzetében további hadifogolytáborok szervezésére. Február 20-ra ezekben 9 ezer olyan hadifoglyot gyűjtöttek össze, akik kórházi ápolásra szorultak (ebből 2775 fő fagyással), de február 22-re ezen hadifoglyok száma már meghaladta a 90 ezer főt. Ezeknek több mint egyharmada súlyos fizikai állapotban volt, ami a hosszú ideig tartó, téli körülmények közötti bekerítés következménye. Ezen hadifoglyok közül februártól 1943. június 10-ig 35 099 fő kapott kórházi kezelést.

A Szovjetunióban az 1941. június 22–1945. január 20-a közötti időszakban az egyes nagyobb hadműveletek szerint csoportosítható az ellenséges hadifoglyok összlétszáma (1. sz. táblázat).

1. A hadifoglyok száma a SZU-ban, időszakok szerint

Központi Állami Levéltár f. Ip. op. Ole. d. 35. 47. 70., op. 23a. s. 2. f. 4p. op. 1. d. 1.

Ezen időszak alatt a szovjetunióbeli fogságban – különböző okokból – 220 316 ember halt meg. A legmagasabb halálozást azon hadifoglyok körében figyelték meg, akiket Sztálingrád, Voronyezs stb. körzetében különböző bekerítő hadmozdulatok befejezése után fogtak el. Ezek a hadifoglyok igen leromlott fizikai és pszichés állapotban kerültek fogságba, a disztrófia (táplálkozási rendellenességek) különböző stádiumában, valamint kiütéses tífusz, kolera, tüdőgyulladás stb. betegségektől szenvedve, melyek nem tették lehetővé, hogy megmentsék őket az elkerülhetetlen haláltól. A SZU NKVD Hadifogoly és Internált Főigazgatósága szerveinek jelentései szerint megállapítható, hogy az 1941. június 22. és 1944. október 1. közötti időszakban a 2. számú táblázatnak megfelelően frontonként és hadseregenként miként oszlottak meg a hadifoglyok. A Nagy Honvédő Háború befejező szakaszáról szóló okmányok tanulmányozása azt mutatja, hogy a legnagyobb tömegű ellenséges hadifogoly átvétele és evakuálása 1945 májusára és júliusára esik. Ebben az időszakban a kilenc frontról 1 031 350 főt irányítottak a hátországba, ehhez 358 vasúti szerelvényre volt szükség. Ez természetesen a szovjet hadsereg hátországi alakulataitól óriási erőfeszítést igényelt, a fogvatartást és az aktív harci cselekmény zónájából történt evakuálást illetően, egyúttal a sebesülteknek, betegeknek, a fizikailag legyengült, idegileg leromlott állapotban lévő foglyoknak nyújtott orvosi ellátás vonatkozásában is.

2. Az egyes frontok, hadseregek által elfogott hadifoglyok száma

Központi Állami Levéltár Ip. op. Ole. d. 35 11. 3-16. 72-78., op. 23a. d. 6. 1. 105.

*

Az 1941. évi mozgósítási tervnek megfelelően háború esetére a SZU NKVD hadseregbeli hadifogoly fogadóhelyeket szervezett, amelyeknek feladata volt a hadifoglyok átvétele a szovjet hadsereg harcoló alakulataitól, azok tartása és átadása a SZU NKVD körzeti alakulatainak, amelyek evakuálták a hátországi lágerekbe a foglyokat. Az ellenségek hadifoglyok bekísérése az átvevőhelyekre a működő hadseregek katonai erejével történt. Figyelembe véve, hogy az átvételnek, az evakuálásnak és a fogolytartásnak ez a rendszere a front körülményei között kis hatékonyságúnak bizonyult, a SZU NKVD 1942. június 5-én kelt parancsa alapján, a fronti viszonyok között működő átvevő helyeken kívül összesen 6 elosztó tábort létesítettek.

1942 végére a hadseregbeli fogoly átvevő helyek száma 44-re, az elosztó lágerek száma 15-re emelkedett. Ezzel egy időben valamennyi front mögötti parancsnok mellett rendszeresítették a SZU NKVD hadifoglyokkal foglalkozó meghatalmazotti státust. 1944 végére a hadifogoly átvételi pontok száma növekedett, így ebben az időben 12 frontosztály, 12 frontláger, 49 gyűjtőhely és 72 hadseregbeli átvevőhely volt. A parancsnokságok, a Frontok Katonai Tanácsai komoly figyelmet fordítottak a hadifogolytartás szervezésére. A hadifoglyok élelmezése mind a hátországi, mind a frontkörülmények között háromféle alapnorma szerint történt.

A nemzetközi konvenciók azon követelményeinek megfelelően, amelyek a hadifoglyokkal való bánásról intézkednek, meghatározták a foglyok pénzbeli ellátmányát is. Ezt a SZU NKVD 1942. június 5-én kelt 001155. számú parancsa szabályozta. Ennek megfelelően a sorkatonák és az, altiszti állomány számára 10, a tisztek számára 15, a főtisztek számára 25, a magasabb parancsnokok számára pedig 50 rubel volt az ellátmány. Ezt a pénzellátmányt egyidejűleg adták ki a hadifogoly elosztó táborokban történő tartózkodás egész időtartamára. Meg kell azonban mondani, hogy szervezetlenségi és rendezetlenségi okok miatt a hadifoglyok pénzellátmánya nem mindenütt és nem rendszeresen került kifizetésre. Ez ügyben hiányosságok és hanyagságok voltak tapasztalhatók.

Az 1941. július 1-jén jóváhagyott, a hadifoglyokról szóló szabályzat szerint a szovjet hadsereg csapataitól a SZU NKVD lágereibe betegeket és sebesülteket nem volt szabad átvenni. Ezeknek gyógykezelésére a SZU Védelmi Népbiztossága és a SZU Egészségügyi Népbiztossága különleges kórházakat hozott létre. Ezekben a kórházakban a hadifoglyok tartásának rendjét a SZU NKVD Hadifoglyok és Internáltak Főigazgatóságára ruházták át.

Egy 1943 elején hozott rendelet, valamint az ezt pontosító SZU NKVD 1943. március 16-án kelt 00488. számú, Az NKVD hadifoglyok és speciális személyek fogvatartására szolgáló lágerek ellátásának rendje c. parancsa a hadi élelmezési normát határozta meg. E parancs alapján a hadi élelmezési norma a hadifoglyok számára differenciált volt. A norma tartalmazta valamennyi lényeges élelmiszert, így a kenyeret, húst, halat, zöldségeket, fűszereket, teát, darát, olajat, cukrot stb., legalább 20-féle terméket és a hadifoglyok különböző kategóriái számára megfelelő mennyiségű élelmiszert bocsátottak rendelkezésre. Példaként a napi kenyérnormát a hadifoglyok számára a 3. számú táblázat mutatja be.

Meg kell jegyezni, hogy az ellenség azon katonáinak, akik önkéntesen adták meg magukat, 100 gramm kenyérrel többet adtak, mint a többieknek. A lágerek hadifogolyőrző személyzete számára az egy főre jutó kenyérnorma naponta télen 700-800, nyáron 600-700 gramm volt.

Kétségtelenül igaz, hogy a frontvonalbeli körülmények között előfordult, hogy a körülmények nem tették lehetővé az ellenséges hadifoglyok számára járó rendszeres élelmiszerellátást. A SZU NKVD 1943. március 16-án kelt 00488. számú rendeletének megfelelően azonban általában ezeket a normákat betartották.

3. A hadifoglyok kenyérfejadagjai

A parancsnokságok és a Frontok Katonai Tanácsai állandó figyelmet szenteltek nem csupán a fogolytartás szervezésének (élelmiszerellátás, orvosi ellátás, evakuálás stb.), hanem a foglyok között végzett kulturális felvilágosító munkának is, amelyet rendszerint a hadseregbeli átvevő ponttól kezdve szerveztek meg. Legteljesebb mértékben ezt a munkát a front mögötti és a hátországi lágerekben végezték. Ennek a tartalma lényegében a fronton kialakult helyzetről, valamint a hadifoglyok hazájában, az egész világon folyó eseményekről szóló tájékoztató volt. Ezt előadások, csoportos és egyéni beszélgetések, gyűlések formájában szervezték meg. Amikor arra lehetőség nyílt, a hadifoglyok számára szovjet filmeket is vetítettek. Minden lágerben a hadifoglyok számára egy kis könyvtár állt rendelkezésre és rádióközpont is működött. Különös figyelmet fordítottak arra, hogy a Szovjet Kormánynak a hadifogolytartásról szóló valamennyi dokumentumának tartalmát a foglyokkal ismertessék (fogolytartási szabályzat, a főparancsnokok parancsai, az önként magát megadó hadifoglyok kedvezményeiről stb.). Mindenkinek lehetőséget biztosítottak arra, hogy vallását gyakorolja.

A levéltári anyagok tanulmányozása azt mutatja, hogy a szovjet hadsereg parancsnoksága, sok esetben a csapatok önállóan, hazabocsátottak ellenséges hadifoglyokat a frontvonalról anélkül, hogy azokat előzetesen a hátországi lágerekbe küldték volna. Ez is bizonyítja a szovjet katonai vezetés humánus viszonyát az ellenséges hadifoglyokkal mint a háború áldozataival szemben. Így már 1945 kezdetéig a frontparancsnokságok a front körüli lágerekből és a hadseregbeli átvevőpontokról több mint 200 ezer román, magyar, csehszlovák, szlovén és más hadifoglyot bocsátottak haza, míg a mandzsúriai stratégiai támadó hadműveletek befejeztével és 1945 végéig 64 088 japán katonát is. A háború teljes tartama alatt a szovjet parancsnokság közvetlenül a frontokon (a hátországi táborokba történő átszállítás nélkül) 680 ezer különböző nemzetiségű és állampolgárságú egyént engedett el, közöttük 183 609 embert anélkül engedett haza, hogy azokról bármilyen iratot kiállítottak volna.

*

Amint az a dokumentumokból kitűnik, a Szovjetunió fogságába jelentős létszámú hadifogoly került a fasiszta Németországból és annak szövetségesétől, a militarista Japánból. A hadifoglyok aktívan részt vettek a Szovjetunió háború által szétrombolt népgazdaságának helyreállításában, pótolva azt a veszteséget, amelyet az agresszióval okoztak. Kétségtelen, hogy a többmilliós ellenséges hadifogoly elfogása a szovjet katonák és tisztek érdeme. Ugyanakkor a Szovjet Fegyveres Erők hadi tevékenységének ezen dicső lapjait mind ez ideig nem kutatták, és az adatok nem jutottak el a szovjet és a külföldi közvélemény széles köréig. Éppen ezért nem véletlen, hogy egyetlenegy lexikonban, hadtudományi tankönyvben, a II. világháború történéseiről szóló kiadványban nem találunk adatokat a szovjet hadsereg által elfogott ellenséges hadifoglyok összesített számáról. És ebben látom én a szovjet katonai hadtörténészek hibáját. A szerző lehetőséget kapott, hogy hosszas kutatás után megtalálja azt a dokumentumot, amelyben a Szovjet Fegyveres Erők Vezérkara Hadtudományi Főosztályának Parancsnoka, Pokrovszkij vezérezredes 1959. október 2-án kelt levelében a SZU MVD akkori vezetőitől pontos adatokat kért a Szovjetunióban volt hadifoglyok számáról. Sajnos, ezt akkor megtagadták. Nem sikerült megállapítani az elutasítás valódi okát sem.

Ma más időket élünk, a glasznoszty idejét. A dokumentumok tanulmányozásának és elemzésének eredményeként a szerző megállapította, hogy 1941. június 22. és 1945. szeptember 2. között, a II. világháború teljes időszaka alatt, a szembenálló ellenséges hadseregek katonái közül a szovjet katonák elfogtak és a SZU NKVD, majd MVD Hadifogoly és Internáltak Főigazgatósága regisztrált és nyilvántartásba vett mint hadifoglyot 4 126 964 személyt.

*

A kutatás eredményei azt bizonyítják, hogy a szovjetunióbeli fogságban – különböző okokból – összesen 580 548 hadifogoly halt meg. Az orvosi halotti vizsgálatoknak, a halotti bizonyítványoknak, az egészségügyi intézmények jelentéseinek, valamint a lágervezetőségek önálló jelentéseinek elemzése azt mutatja, hogy a Szovjetunióban a hadifoglyok halálának a főbb okai a következők voltak: sebesülések és olyan betegségek, amelyek közvetlenül a harci cselekményekkel függnek össze, így a hosszú ideig tartó bekerítésben való tartózkodás, továbbá az idős kor (a hadifoglyok között igen sokan voltak az 50 évnél idősebb személyek, különösen a tábornokok és főtisztek között), öngyilkosság, üzemi és háztartásbeli balesetek, a bíróságok által hozott és a Szovjetunió, valamint annak népe ellen elkövetett kegyetlenkedések és bűncselekmények miatt végrehajtott halálos ítéletek, a front és a hátországi körülmények között a fogvatartás helyéről történő szökés közbeni elpusztulás. Valamennyi elhunyt hadifoglyot a nemzetközi jog követelményeinek megfelelően, valamint a Szovjetunió Forradalmi Katonai Tanácsának 1925. szeptember 21-én kelt 959. számú és 1932. szeptember 5-én kelt 161. számú, valamint a hadifoglyokról szóló 1941. július 1-jén kelt Szabályzata alapján temettek el.

4. A hadifoglyok változása a Szovjetunióban

Kétségtelen, hogy a háború befejezése óta eltelt több évtized alatt a hadifoglyok több temetkezési helye különböző okok miatt nem maradt fenn (természeti csapások, víztározók építése, ipari és lakásépítkezések stb.). Ugyanakkor a hadifogoly-temetők egy része fennmaradt, mint például Irkutszkban, Habarovszkban, Nahodkán, Bakuban és más helyeken. Ezzel együtt komoly munka áll előttünk a hadifoglyok temetkezési helyeinek helyreállításában és abban, hogy az elhunytak hozzátartozói számára lehetőséget nyújtsunk e helyek meglátogatásához.

5. A hadifoglyok nemzetiségi összetétele a Szovjetunióban

Központi Állami Levéltár f. Ip. op. 21a. d. 4., op. 23a. d…, op. 30e. d. 1., op. 34a. d. 8., f. 4. op. 1. d. 1.

A fasiszta koalíció hadseregeinek katonái közül a hadifoglyok a lehető legkülönbözőbb nemzetiségi és állampolgári hovatartozást mutatják. (5. sz. táblázat).

Kétségtelen, hogy egy cikk keretében nem lehet alaposan megvizsgálni a Szovjetunióban fogságba esett és ott tartott hadifoglyok tartásának, munkára vagy másra való felhasználásának és hazaszállításának valamennyi vetületét. Ezek a kérdések mélyreható és komplex kutatásokat követelnek.